10/09/2025
Figyeljünk egymásra😊
Dél-Alföldön a lemélyebben
Ma, szeptember 10-én van az öngyilkosság megelőzésének világnapja, amely alkalmat ad arra, hogy a figyelmünket ráirányítsuk egy többeket érintő, mégis tabuként kezelt témára.
A napokban jött a hír a budaörsi színház fiatal színésznőjének haláláról, ami mindannyiunkat letaglózott és azóta is csak szerencsétlenül és riadva próbáljuk kitalálni, hogy mi történhetett. Ha csak egy pillanatra is meg lehetne mutatni neki, hányan írtak róla, hányan szerették és figyeltek oda rá.
Ugyan 1990 óta a statisztikák szerint 30%-al csökkent az öngyilkosságot megkísérlők száma, de még mindig ott van 70%, ez maradt, egy ember is pont azzal az egyel több, mint ami megtörténhetne.
A lakosság számához viszonyítva az EU összes régiója közül az Alföldön történik a legtöbb öngyilkosság. Ha a nemeket nézzük, 80%-ban férfiak, 20%-ban nők követik el.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslései szerint évente csaknem 800 000 ember hal meg öngyilkosságban világszerte. Ez azt jelenti, hogy minden 40. másodpercben valaki öngyilkosságot követ el.
A legalacsonyabb számot a mediterrán országokban (Málta, Ciprus, Görögország, Olaszország) mérték, Szlovénia, Litvánia és Magyarország is sajnos pedig elöl van, tavaly 1601 ember halt meg itthon saját döntéséből, 5 óránként öngyilkos lesz valaki, naponta 4 ember.
Mielőtt jógaoktató lettem az aktuális munkahelyemen az egyik munkatársunk, egy férfi öngyilkos lett. Igazából soha nem láttuk rajta, hogy baj van. Sőt, egy jó hangulatú, intelligens, vidám, humoros, jókedélyű, jókülsejű és tudomásom szerint egészséges férfi volt. rengeteget dolgoztunk akkor együtt, sokszor késő estig. Volt, hogy minet úgy szórakoztatott az ilyen nehéz estéken, de napközben is, amikor épp elegünk volt, hogy előkapta a gitárját a sarokból, zenélt és énekelt nekünk. Igazából barátok voltunk, sokat jártunk el együtt is, az esküvőjén is ott voltam. Egyik este hívott, hogy menjünk el valamilyen koncertre, de iszonyú fáradt és kedvtelen voltam, nem mentem, mondtam, majd legközelebb. Tudtam, hogy valami nem stimmelt a házasságában, de igazából nyíltan nem beszélt róla és nem tűnt nagy bajnak, emlékeim szerint.
Nem volt legközelebb.
Nem mentem el vele aznap este és amíg élek bánni fogom, mert pár napra rá jött a hír, hogy öngyilkos lett. Nem biztos, hogy az a beszélgetés segített volna már, de ki tudja.
Mindig egy rikító piros sál volt a nyakában, télen, nyáron - messziről már lehett látni, ahogy virított. Olyan érdekes, mert sokszor látom messziről az utcán, a sál feltúnik, csak amikor közelebb megyek, már nincs ott. Vagy kiderül, hogy más van ott helyette. Ha ezt a színű sálat, ruhát, bármit meglátok, azóta is ő jut eszembe, ezért nálam nincs ilyen szín a ruhatárban., szabályosan rosszul leszek a látványtól, olyan intenzíven itt van velem.
Emlékét örökre őrzöm.
Figyeljünk oda nagyon a környezetünkre, és menjünk el, ha hívnak bennünket. Együttérzésem azokkal a családokkal, akik itt maradnak, nem tudom, hogy lehet egy ilyen tragédiát túlélni. Segítséggel. Csakis segítséggel. Kérjenek segítséget!
Brávácz Alexandra
