08/12/2025
Miről szólt a vasárnapi hosszú gyakorlás?
Az adj egy percet nekem az életedből volt az az erőfeszítés, amit neked kellett megtenned. Teljesen mindegy, mi volt a szekvencia. Erős volt a sorozat, igaz, de nem azért dolgoztál kitartóan, mert biztos volt a siker, hanem azért, mert a beletett munka a te felelősséged.
Felelősség magad iránt, az a felelősség, amikor teszel valamit az egészséged és a fejlődésed érdekében. A beletett munka kötelesség, az eredmény nem volt az, és ez levette a válladról a mindent uralni akarás kényszerét.
Örültem, amikor azt mondtad, ma nem állnék térben fejen, megyek a falhoz, vagy egyáltalán nem állok ma fejen, kérek helyette alternatívát. Ez jó. Tudsz a sarkadra állni, ez a tadászana, amikor van belső tartásod, fejben hátrahúzódsz, és nem oldódsz fel mások elvárásaiban.
Amikor kiállsz magadért, az önfegyelem, és a fegyelem mindig megnyugtat.
A fejben hátralépés képessége nem passzivitás, de nem is lemondás.
Itt jelent meg a bizalom, hogy nem mindent neked kellett kézben tartani. Fejben hátralépni, azaz nem rágódni tovább, nem újrapörgetni, nem bizonyítani még egyszer. Ez az a belső csend, amit minden gyakorlás során megtapasztalhatunk.
Tetted a dolgod, ami rád tartozott, és én is tettem az enyémet. Ki tudtad fejezni, hogy változtatni szeretnél, elengedted, ami nem megvalósítható. Munka, tartás, bizalom.
Vasárnap délelőtt és délután is eltelt két és fél óra, és nem maradt mi lett volna, ha…, eltűnt a talán még ezt is megtehettem volna… és minden jó lett végül.
A kapott üzenetek szerint mindenképp. Ezt mondtátok, “ez őrült jó volt”, “fenomenális volt”.
Az osztálykönyvben ezt a vasárnapot kiemeljük, nagyon büszke vagyok rátok!
Jövőre folytatjuk a vasárnapi hosszú gyakorlásokat, megújult formában. Hamarosan kiírom az időpontokat és minden részletet.
