13/12/2025
LUCA
DECEMBER 13. LUCA NAPJA 🧙♀️🧙♂️🧙♀️
„Szent Lucának híres napja a napot rövidre szabja".
Luca, Lucia ókeresztény szűz vértanú (304 körül), és a népi hiedelemvilág
jeles alakja. Kultusza a középkorban terjedt ki egész Európára. Elsősorban a vakok és szemfájósok tartották védőszentjüknek, de imádkoztak hozzá az utcanők, a férjhez menő leányok és mindazok, akik tűvel vagy más, hegyes szerszámmal dolgoztak.
Luca napja, mint a szent neve is mutatja, eredetileg a pogány téli napfordulói ünnepek része lehetett. A római naptár a naptári fordulópontok megünneplését általában az „esemény" bekövetkezte előtti holdtöltén, a hónap idusán kezdte el, december idusa pedig 13-ára, a napforduló előtti 8. napra esik. A nap jelentőségét emelte, hogy a Julianus-naptár hibájából adódóan jó négyszáz esztendővel Gergely pápa naptárreformja előtt (1582.) már az esztendő legrövidebb napja volt.
A Luca-napi hiedelmek, népszokások gazdag tárházából itt csak a naptári vonatkozásúakra vethetünk futó pillantást. Ezek túlnyomó többsége az újévre vonatkozó jóslás, tilalom, mágikus eljárás (haláljóslás, időjóslás, hagymakalendárium, termésjóslás, szerelmi jóslás, termésnövelő tilalom, szépség- és egészségvarázsló eljárás stb.). Ezek körében különleges hely illeti meg a Luca-kalendáriumot, amely a Luca napjától karácsonyig terjedő 12 nap időjárásából próbált következtetni a jövő évre (egy hónap=egy nap). Mivel a liturgikus naptár szerint a napforduló karácsony éjszakáján következik be, és az év fordulóját is régen ekkor ünnepelték, a nép mélyen átélte a Luca-naptól karácsonyig terjedő utolsó tizenkét nap jelentőségét. Ez alatt az időszak alatt készült 13 féle fából a „Luca széke", melyről a karácsony esti éjféli misén a helybéli „Lucákat" ismerhetni föl, hogy le lehessen számolni velük a jövő évre.
A „Luca-búza" a Lucától karácsonyig tányérkában csíráztatott búza, amit a
gazdasszony naponta megöntöz, és karácsony esti állapotából következtetnek a jövő évi búzatermésre, a család és a jószág egészségére. A szokás magva analógiás mágia, a vetés növekedését serkentő mágikus cselekmény lehetett.
Luca napját gonoszjáró napnak tartották az egész magyar nyelvterületen, ezért különösen védekezni kellett a boszorkányok rontása ellen. Úgy védekeztek, hogy megfokhagymázták az állatok fejét, az istálló ajtaját, eléje meg hamut szórtak, hogy a macska képében járó boszorkány nyomait felszedhessék. Lefekvés előtt mindenkinek fokhagymát kellett nyelnie. A söprűket eltették, nehogy a boszorkányok azon nyargaljanak a Gellért-hegyre.
Forrás
Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium (szerkesztett kivonat)
Magyar Néprajz VII.
