28/11/2025
" Nem saját gondolat menet,viszont a lelkemben szól!!🍀
Mérhetetlenül tisztelem azokat a nőket és férfiakat, akik őszintén felvállalják, hogy valamit nagyon elcsesztek az életükben, és változtatnak.
Az alkoholista férfit, aki elveszítette a szeretteit, a munkáját, a pénzét – és utolsó erejét összeszedve a tiszta életet választja.
Az elveszett nőt, aki prostitúcióba menekült a szülői terror elől – és a múltját háta mögött hagyva megtanul egészséges kapcsolatot kialakítani egy férfival.
A gondatlan szülőt, aki számára a gyerek sokszor inkább volt teher, mint öröm – és sok év múlva bele mer nézni a gyereke szemébe, hogy őszinte megbánást tanúsítson. És hogy az unokájának már mást adjon.
A kétségbeesett útkeresőt, aki 40-50 évesen döbben rá, hogy csak tolta maga előtt élete legfontosabb döntéseit – és szembemenve az ítélkező családtagokkal és ismeretlenekkel, néha rohanva, néha vánszorogva, de végre a saját útját tapossa.
Mérhetetlenül tisztelem az életükön változtatni akaró fekete bárányokat.
Nem a megtérteket – mert nem megtérésről van itt szó, hanem őszinte önazonosságról. Nem egy bűnös múlt lezárásáról (hiszen ők is valakik áldozatai voltak, mielőtt tettessé váltak, ezért a bűn fogalma nem értelmezhető önmagában), hanem a zsákutcába vezető döntések felülvizsgálatáról. És egy felismerésről, amire csak kevesen jutnak el:
A múltam fontos része volt az életemnek, de most már valami mást is építhetek.
Nem az a szabad ember, akinek semmilyen sötét folt nincs a múltjában, hanem az, aki a múltat erőforrásként használja. Aki mer őszintén önmaga lenni, és nem azonosítja magát múltbéli tetteivel, hanem felfedezi a jelen lehetőségeit. Átírja a mérgező hitrendszerét, átírja a régi, destruktív szokásait, és ha kell, átírja a saját személyisége alapvetőnek hitt elemeit is, hogy felfedezze azt az embert, akit valamikor régen megöltek benne – és ő évtizedeken át elhitte, hogy már nem lehet feltámasztani.
Aztán mégis megteszi. Szembemegy az ítélkezéssel. Lezárja a mérgező kapcsolatait. Vállalja a tettei következményeit.
Megteszi azt, amit a róla ítéletet harsogó emberek soha nem tesznek meg – vagy azért, mert nincs hozzá gerincük, vagy pedig azért, mert nincs hozzá akaraterejük. Nekik csak az ítélkezés megy, a változáshoz kevesek.
Mérhetetlenül tisztelem azokat, akik akarnak és mernek változtatni az életükön, hogy végleg lezárják a rossz döntéseik által összekoszolt múltjukat. Akik nem tökéletesek, de emberi kvalitások terén messze felülmúlják azokat, akik körülöttük tökéletesnek mutogatják magukat.
Az őszinte ember szabad. Nem rabja a múltjának, és nem rabja a kritikusainak. Mert belül mélyen tudja: saját hibáiból épülve adhat többet önmagának és másoknak.
Ezért tisztelem nagyon a fekete bárányokat: mert feketeség mindenkiben van, de báránnyá csak kevesen válnak."
Kocsis Gábor
