14/03/2026
Indiában, miként az életben, lehetetlen előre megjósolni, hol fog felbukkanni a tanítód. Talán azt gondolod, hogy egy jógaintézetbe mész, tökéletesíteni a lefelé néző kutya tartást, hogy aztán egy himalájai ösvényen találd magad, hegyet mászva az égbe nyúló, hóborította csúcsok között, követve a szent Gangeszt a tehénfej formájú gleccserben eredő forrásához. Talán hónapokkal előre betervezed, hogy Benáreszben leszel Sivarátri idejére – „Siva legszentebb éjszakájára” –, ám ezen a misztikus estén, egy lerobbant vonatban rostokolva a síkságon, rekkenő hőségben (láztól reszketve, gólyabálozó amőbákkal a bélrendszeredben) Siva megtestesülésével találod szembe magad. Ez a fajta kisiklás a varázslatos India része, ahol a tervektől időnként úgy kell megszabadulnunk, mint a túlsúlytól. (Hogyan is képzeltem? – kérdezed magadtól, zavartan nézve a laptopodat, három felesleges jógaharisnyádat, cipónyi algakrém-tubusodat.) Sok utazónak kellett megtanulnia a kemény leckét: azokat a dolgokat, amiket nem engedsz el könnyen, gyakran elszakítják tőled.
Újabb részlet az Elnézést, merre van a Nirvána? előszavából. (Folyt. köv.)
