07/11/2025
Kapcsolatról, kapcsolatra azt érezte, hogy nem elég jó, nem elég értékes ahhoz, hogy szeressék és tiszteljék a férfiak. Újra és újra megélte a csalódást, és folyton azt tapasztalta, hogy a társa mindig mást választ. Vagy a munkát, vagy egy másik nőt, vagy a hobbiját. Nincs ez másképp a férjével való kapcsolatában sem.
Így indult a beszélgetésünk a kliensemmel, aki egy 40-es éveiben járó hölgy. Néhány mondatból már éreztem, hogy a jelenlegi párkapcsolati problémájának gyökere az édesapjával való viszonya.
Ugyanis nem tartja vele a kapcsolatot, hiszen édesapja már születése előtt elhagyta. Soha nem látta, nem ismerte.
4 éves korában anyukája férjhez ment. Azóta azt az embert tekinti
édesapjának.
Ő vette át szivében az apja helyét.
Úgy gondolja , ez így rendben van, hiszen rendes ember az , aki apja helyébe lépve felnevelte, gondoskodott róla.
És ez így is van, senki nem vitatja.
De a családi rend összefüggései alapján, senkinek a helyét nem tudja egy másik ember elfoglalni, betölteni.
Akkor sem, ha a helyét elhagyó ember lemond róla vagy meghal.
Ez az alapszabály kiemelten vonatkozik a szüleinkre.
Bármikor, bármi is történik, helyüket senki nem foglalhatja el, mert az energiát , stabilitást, és az erőforrásokat amit tőlük kapunk az életünkhöz kizárólag ők tudják odaadni.
Ha mi ezt ki tagadjuk akkor egy részünket tagadjuk meg magunkban.
Kliensem látszólag könnyedén beszélt a történetéről, mégis hangján érződött a harag , az elfojtott düh.
Jobb keze ökölbe szorítva mint aki ütésre készül. A teste helyette is beszélt, a ki nem mondott érzelmeiről.
Az állítás során, ez a kép szépen meg is mutatkozott. Az apa kirekesztve a tér szélén állt.
Mindeközben a kliensemben is dolgoztak az érzelmek.
Fontos volt hogy lássa, felismerje, ki hol helyezkedik el az ő
alapcsaládjában, mint ahogy az is hogy megértse az alapvető szabályokat, összefüggéseket.
Mikor az oldó mondatokhoz értünk, utat tudott engedni annak a sok
elnyomott fájdalomnak, érzésnek , amit 40 évig magában hordozott.
Helye volt a könnyeknek, a dühnek, a fájdalomnak és az igazságnak.
Végre kimondta, megélte, és már nem volt rá szüksége hogy a
párkapcsolatára projektálja azokat.
Érezhető volt ahogy a belső változás elindult benne a felismerések által.
A megtagadott szülő, újra láthatóvá vált, és ezt onnan lehet tudni, hogy érezhetően megjelent benne a szégyen és sírni kezdett.
A legnagyobb belső változásokat az állitásokban mindig könnyek kísérik.
A lelke egyre jobban kikönnyült.
Megértette az összefüggéseket, rálátott a saját életének az
igazságára, és megélte az evvel kapcsolatos eddigi elnyomott érzéseit.
Mert apánknak megadva a helyet nemcsak a térben hanem legfőképp a szívünkben, hozzáférhetünk a saját stabilitásunk,biztonság érzetünk, hitünk energiájához amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a világban megtaláljuk a helyünket, sikereket érhessünk el, bőségben, belső hitben élhessük az életünket.
Amit eddig a párjától várt el, azt most megadta önmagának.
Ezt a történetet természetesen a kliensem hozzájárulásával osztom meg veletek.
Emlékeztetőül: Tedd láthatóvá, a láthatatlant, hogy fellélegezhess.
Szeretettel 💚
Nárcisz
