15/12/2025
Pedagógusnak lenni jó, gyógypedagógusnak lenni még jobb!
Most olvastam a hírt, hogy az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora szerint óriásplakátokon és internetes hirdetésekben kellene hirdetni, hogy milyen jó pedagógusnak lenni.
Ha ironikus szeretnék lenni, akkor azt mondanám, hogy aki még eddig erre magától nem jött rá, az alapból nem való pedagógusnak. De most félreteszem az iróniát és megpróbálom komolyan venni rektor úr szavait.
A pedagógus pálya az egy hivatás. Az nem egyszerű munka. Persze, csak abban az esetben nem, ha valaki komolyan is veszi azt. És vannak emberek, akik alkalmasak rá, és vannak, akik nem. És soha nem is lesznek azok. És olyanok is vannak, akik kezdetben nem azok, de végül beletanulnak és jók lesznek benne. És van ennek a reciproka. Azok, akik az elején, nagyon lelkesek és remekek voltak, de kicsavarta őket az élet, mint egy fél citromot és alábbhagyott a kezdeti lendület.
Sok mindent eltudok képzelni, ami vonzóvá teheti ezt a pályát a fiatalok számára, de valahogy nincs a listámon a hirdetés. Sem az óriásplakát. Annak idején kitehették volna nekem a ház elé, hogy milyen jó programozó-informatikusnak, vagy fizikusnak lenni, nem ért volna egy kalap semmit sem. Mert éreztem, hogy az biztosan nem az én utam...
Mert az ember érzi egy idő után, hogy mi érdekli, hogy mi szeretne lenni. Az önismeret egyre nagyobb kiteljesedésével, végül mindenki eltud jutni oda, ahova szeretne, és ami a lehetőségeihez képest adott.
Pedagógusnak, logopédusnak lenni egy érzés. Egy jó érzés. A legnagyobb probléma az, hogy ezt az érzést nem érzik a fiatalok. És itt van a kutya elásva. Hogy miért nem?
Egy szó, mint száz. A plakát és a hirdetés valószínűleg egy tévút. Egy újabb közpénz temető, ha úgy tetszik. Mert, ha a világ egyik legnemesebb hivatását plakátokon kell hirdetni, ahelyett, hogy bejárná a maga organikus csalogató mivoltát, az régen rossz.
