26/04/2026
A legkisebb egység
Szerintem a logopédiában a legfontosabb és legkisebb egység, amiben gondolkozni és dolgozni érdemes azok a szótagok. Legalább is nyelvi késés és általános pöszeség esetén mindenképpen.
Miért mondom ezt?
A megfigyelésem és az elhangzott anamnézisek alapján a nyelvi késő gyerekeknél feltételezhetően már a gügyögés/gagyogás szakaszaszában van valamilyen időbeli, illetve minőségbeli eltérés. Tekintettel arra, hogy itt már a szótag szintjén történik valamiféle változás, fontos, hogy foglalkozzunk vele a terápia során. A nyelvi késésbe ciklikus sorok, illetve aciklusok formájában labdagurítással, bábozással, vagy mozgás-beszéd integrációval egybekötve. Artikuláció zavar esetén pedig többnyire elég a hívóképek olvasása, hiszen már nagyobb gyerekekről van szó. Abban az esetben, ha általános pösze, nagyon nehezen érhető gyermekről van szó, én a magam részéről sosem paraláliás hangok differenciálásával kezdek (mert nem látom értelmét), hanem először távolabb eső hangokkal, amiket csak később (az észlelés fejlődésével párhuzamosan) kezdek lecserélni a paraláliás hangokra.
Miért fontos ez?
Ha végiggondoljuk hogyan fejlődik a gyermeki beszéd alaki oldala, úgy lesz egyre nyilvánvalóbb, hogy az egyik legkisebb értelmezhető egység az a szótag szint. Hiszen, amikor a gyermek gügyög/gagyog ezt a szintet gyakorolja motorosan és a későbbiek során ebből épülnek majd fel az értelmes szavak. Minél tisztább a szótagok ejtésének a szintje, annál tisztább lesz a szavak ejtésének a szintje. Minél inkább képes a szótagok sorba rendezesére, annál kisebb nehézséget jelent majd számára a hosszú szavak (több szótagból álló) ejtése. Ha és amennyiben a terápia szerves részét képezi a ciklikus/aciklikus sorok gyakorlása, úgy lesz egyre könnyebben feldolgozható számára a nyelv alaki oldala, jelentősen javul az utánmondási készség és az auditív szeriális emlékezet. Persze előfordulhat, hogy még ez is "nagy egység" egy-egy gyermek számára (szerintem ez ritka), ilyenkor lehet, hogy kezdetben elég a távolabb eső izolált hangok ejtésének a sorba rendezése és ejtése. De, amikor már jól megy a két szótag ejtése, simán fellehet lépni egy harmadik szótagra is. Ezzel is támogatjuk a hosszabb szavak ejtését majd.
Mikor használ?
Ez a feladat azt gondolom, hogy akkor éri el a célját, ha következetes javítással párosul. Ha a gyermeknek azt kell utánmondania, vagy önállóan mondania, hogy má, szá, má, szá és képes a két hang hallási differenciálására, valamint a sz és a m hang helyes kiejtesére, akkor nem fogadhatjuk el a helytelenül ejtett szótagsorokat. Ez az üzenet alapvetően fontos a terápia során, hiszen azt közvetíted vele a gyermek számára, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy minek a képe van ott és az milyen hangot jelent. Ezzel is a nyelv tudatos használtatát segíted. (Erre azt gondolom azért van szükség, mert egyre többször azt látni, hogy bizonyos gyerekek azt gondolják, hogy teljesen "mindegy" hogyan beszélnek. Anya érti, tesó érti és ennyi elég is.)
Minden fent leírt gondolat a sajátom, nem szentírás és lehet, hogy a nagy könyvekben sem így van leírva, de a tapasztalatom alapján, ha ilyen gyakorlatok gyakran megjelennek a terápiás órákon az utánmondási készség és a nyelv tudatos használata szinte szárnyra kap.
