Mayor Márta - veszteségek feldolgozása, Baja (2025)

02/12/2025

Örömmel osztok meg egy újabb visszajelzést. A gyász sokféle lehet, nem kizárólag halálesethez kötehető. Akár szeretteink egészségének elvesztése is ide tartozik. Legyen szó bármiről is, általában igaz, hogy korábban feldolgozatlan veszteségek is dominóelv szerően bemozdulhatnak, amikről már azt gondoltuk, hogy elmúltak, de hatásukat mégis éreztetik. A feldolgozást lehethalogatni, csak nem érdemes, mert utólér bennünket. Az alábbi beszámoló is ezt bizonyítja. Hálás vagyok a közös munkáért és annak hatékonyságáért, a jobb életminőségért.

"Vannak olyan időszakok az ember életében, amikor minden kicsúszik a keze közül. Különös érzés az, amikor az ember szembesül az elmúlással és látja a szeretteit, ahogyan elkezdenek távolodni ettől a világtól. Engem egy ilyen élmény vezetett Mártihoz. Édesanyám leépülése és az életről való lemondása volt az, amit annyira tehetetlenül és veszteségélménynek éltem meg, hogy úgy éreztem, ezt nem bírom egyedül, mindenképpen segítségre van szükségem ahhoz, hogy megőrizzem a józan eszem.

A program során aztán számos olyan el nem gyászolt veszteségélmény került felszínre, amelyet azt hittem, hogy már rég helyretettem magamban, de igaziból csak a szőnyeg alá söpörtem valamennyit. A közös munka segített ezektől elbúcsúzni, és úgy érzem, végleg magam mögött hagyhattam régi, gyermekkori emlékeket is, amelyek egyébként még a közelmúltban is hatással voltak az életemre. Márti az alkalmak során mindig segített tisztán látni az eseményeket, bátorított és fogta a kezem, együtt haladt velem az önismeret és az elengedés útján. Úgy éreztem, hogy biztos kezekben vagyok, és ami különösen jó élmény volt, hogy a program végére megtanultam azt is, hogyan tartsam meg magam a mindennapokban.

Olyan minőségi változáson mentem keresztül az elmúlt 3 hónap alatt, amelynek köszönhetően megtanultam meghúzni a határokat, kifejezni a szükségleteimet, megtalálni a prioritásokat és a számomra igazán fontos dolgokra összpontosítani. Mártinak a programnak és a saját munkámnak köszönhetően ma egy olyan életet élhetek, amit mindig is szerettem volna. Valóban igaz az, hogy befektetett munka mindig megtérül és egy ilyen mentorral bátran ajánlom mindenkinek ezt a bár fájdalmas, de ugyanakkor felszabadító önismereti utazást.

Most stabilnak érzem magam. Pont múltkor jutott eszembe, hogy megkérdezted a program elején, hogy mit szeretnék, mi változzon majd ha vége: és azt hiszem mondtam a határhúzást, a tudatosságot, meg hogy jobban megélhessem az anyaságomat és a nőiességemet. És ezeket mind érzem."

Kriszti

Fotó: Ron Lach, pexels

27/11/2025

A fel nem oldott gyász magas költségei

Egy autóipari termék néhány évvel ezelőtti reklámszlogenjenek
ötlete az volt, hogy ha most egy kis pénzt költ karbantartásra, akkor később óriási összeget spórolhat meg egy egész motor cseréje helyett. Nézzük meg, hogyan kapcsolódik a megoldatlan bánat ehhez a szlogenhez.

Feldolgozatlan gyász

A veszteséget követő időszakban nagyon közvetlen utunk van számos, a kapcsolaton belüli
eseményhez és élményhez. Az emlékek egy része pozitív és csodálatos, más része fájdalmas és negatív. A halál és a válás egyaránt hajlamos arra, hogy olyan emlékeket váltson ki a
kapcsolatok érzelmi aspektusaiból, amelyekről talán soha nem is kommunikáltak, vagy amelyeket soha nem fejeztek be.

Az idő múlásával ezek az emlékek általában háttérbe szorulnak, és nehezebben hozzáférhetőek.
Az autóipari termékreklámban a hatékony olajszűrő hiánya volt az, ami a "kosz" masszív
felhalmozódásához vezetett, ami eltömítette és végül tönkretette a motort. Ezért vagy most
veszünk egy olcsó szűrőt, vagy később veszünk egy teljesen új motort.

A tudás hiánya a probléma
A tudás hiánya és az ezzel együtt járó képtelenség a gyászra és a befejezetlen érzelmek az
emberi szív köré felhalmozódó érzelmi "szennyeződéshez" vezet.

Ez szinte automatikusan arra
hajlamosít, hogy korlátozzuk azokat a fajta interakciókat, amelyek nyitott, szeretetteljes szívet igényelnek.

A tragédia ebben az összehasonlításban az, hogy míg egy autómotort valóban ki tudunk
cserélni, egy ember szívét nem tudjuk pótolni, és az érzelmi szűrőink eltömődése közben
elvesztett időt és kapcsolatokat sem.

Mintha ez még nem lenne elég baj, egy másodlagos felhalmozódás következik be, amelyben a
korlátokkal való kapcsolatot és az észlelt fájdalommal való azonosulást alakítjuk ki. Nagyon
hűségesek vagyunk azokhoz a dolgokhoz, amelyekben hiszünk.

Ha elfogadjuk ezt az identitást
a fájdalommal, akkor eléggé hajlandóvá válhatunk arra, hogy felismerjük, elismerjük vagy
megjavítsuk azt. Legvalószínűbb, hogy meg fogjuk védeni az azonosítására és befejezésére
irányuló minden próbálkozással szemben. Véletlen védekezéssé válik éppen az ellen, amire
szükségünk van ahhoz, hogy visszaszerezzük szerető szívünket.

Sajnos a nem cselekvésnek ezt a kombinációját a fájdalommal való azonosulással való védekezéssel párosulva nagyon sok olyan helytelen elképzelés támogatja, amelyekben szocializáltak bennünket.

Ha abban a hitben rekedsz, hogy az idő majd meggyógyít, akkor még inkább korlátozva vagy
abban, hogy lépéseket tegyél a szívedben lévő érzelmi fájdalom felfedezésére és befejezésére.

Ez gyakran ördögi körré válik, amelyben a gyászoló arra vár, hogy jobban érezze magát, hogy
cselekedni tudjon. Amikor ez nem történik meg, elkezdi azt hinni, hogy valami hibás vele kapcsolatban, és hogy egy érzelmi fájdalommal teli életre van ítélve.

Az idő nem gyógyítja meg az összetört szívet. A gyógyulás alapvető kulcsa a cselekvés. Nem az "elfoglaltság" tevékenysége, hanem a szívünket eltömő, befejezetlen és ki nem mondott
érzelmek felfedezésének és befejezésének világosan meghatározott tevékenysége. A felépülés cselekedetei a Gyászfeldolgozás Módszer® által elérhető.

(Grief Recovery®)
Fotó: pexels

25/11/2025

Nem kell személyesen ismerned valakit ahhoz, hogy gyászold a hiányát.
Lehet szó egy közszereplőről, egy tanárról, akinek sosem tudtad megköszönni azt, amit adott, vagy valakiről, aki távolról hatott rád — az érzelmi kötelékhez nem kell fizikai közelség.

A gyász arról a kapcsolatról szól, amely a szívedben él, nem csupán a személyes találkozásokról.

Sajnos a társadalom gyakran bagatellizálja az ilyen gyászt. „Furcsának” bélyegzik, félresöprik vagy egyszerűen nem beszélnek róla. De a fel nem dolgozott érzelmek nem tűnnek el maguktól; a testünkben és a szívünkben maradnak, és később gyakran szorongás, kimerültség vagy érzelmi eltompulás formájában törnek felszínre.

Ha kimondatlan gyászt cipelsz, semmi baj nincs veled. Csupán egy biztonságos térre van szükséged, ahol feldolgozhatod.

💔 Találd meg a támogatást — és az igazi gyógyulást.

(Grief Recovery)

20/11/2025

A feldolgozás halogatása

A gyász elfojtása csak halogatja a fájdalmat. Az igazi gyógyulás akkor jön amikor szembesülünk a gyásszal és megengedjük, hogy megbékélve tovább menjünk.

Arra tanítottak, hogy sikeresen átverekedjük magunkat a nehézségeken vagy „legyünk erősek”. Azonban a gyász visszaszorításával a gyógyulást csak halogatjuk. A fájdalom, amit eltemetünk nem tűnik el, sőt megvár bennünket.

Az igazi gyógyulás nem a felejtésről szól. Hanem sokkal inkább arról, hogy elismerjük, össze van törve a szívünk és kifejezzük azokat az érzéseket, melyek ehhez kötődnek. Ez az egyetlen módja, hogy tovább lépjünk megbékélve szívünkben.

Megérdemled, hogy újra egésznek érezd magad. Segíthetek?

(Grief Recovery®)
Fotó: Karola G, pexels

17/11/2025

A koraszülés vesztesége: a szülők érzelmi utazása

November 17. a koraszülöttek világnapja 2011 óta. Ebből az alkalomból lilába „öltöztetnek” mindent. Nemzetközi esemény, Magyarországon is sok épületet lilával világítanak meg ezen a napon, például Budapesten a MÜPÁ-t és a Budapest EYES-t. Ennek a napnak a célja, hogy felhívja a figyelmet a koraszülöttségre, mint népbetegségre. A világban minden 10. gyermek – Magyarországon kb. minden 9-10. gyermek – korábban érkezik a világra, mint a 37. terhességi hét.

A koraszülés, amikor a terhesség 37. hete előtt születik meg egy baba, minden szülő életében hatalmas érzelmi hullámvasutat indíthat el. Míg sok esetben a koraszülöttek legyőzik a nehézségeket, és teljesen egészséges felnőttek lesznek, mások sajnos nem élik túl a születést. A koraszülés és a vele járó veszteség azokat a szülőket érinti, akik a legnagyobb boldogságra készülnek, de hirtelen szembesülnek azzal a fájdalmas realitással, hogy gyermekük nem élte túl a születést, vagy komoly egészségi problémákkal küzd. Minden veszteség kísérő jelensége, hogy álmokat, vágyakat, reményeket veszítünk el. Különösen igaz ez a koraszülött babákkal kapcsolatban.

Ezen a sebezhető ponton fontos, hogy a szülők számára biztosított legyen a megfelelő támogatás, hogy feldolgozhassák a veszteséget, és megtalálják az utat a gyógyulás felé.

Koraszülés és a fájdalmas realitás

A koraszülés számos orvosi kihívással járhat, mint például légzési nehézségek, szívritmusproblémák, fertőzések, vagy az agy fejlődési rendellenességei. Az orvosok és ápolók fáradhatatlanul dolgoznak, hogy megmentsék a kicsik életét.

De mi történik akkor, ha a baba nem éli túl? Mi történik a szülőkkel, akik épp az álmaikat veszítik el, akik nem élhetik meg azokat a pillanatokat, amelyek egy új élet kezdetei?

Az érzelmi hatások

A koraszülés és az esetleges veszteség megélésekor az érzelmi megterhelés rendkívüli. A szülők gyakran éreznek zűrzavart, bűntudatot, tehetetlenséget és szomorúságot. Az életük alapjaiban változik meg: nemcsak a gyermekük sorsa, hanem a család és a párkapcsolat dinamikája is új irányt vehet.

1. Bűntudat és önvádlás: A szülők gyakran megkérdőjelezhetik, hogy mit tehettek volna másképp. Az anyák például hajlamosak lehetnek azt gondolni, hogy nem figyeltek eléggé oda, vagy hogy valamilyen módon ők okozták a baba koraszülését.

2. Tehetetlenség: A szülők sokszor képtelenek befolyásolni a történéseket, és ez a tehetetlenség rendkívül nehéz érzés. Amikor a gyermeküket az intenzív osztályon látják, és nem tudják megtenni mindazt, amit egyébként szülőként szeretnének, fájdalmas és frusztráló érzéseket generálhat.

3. Elveszített jövőkép: Minden gyermek megszületésével együtt jár egy jövőkép: a szülők elképzelik, hogyan nő fel, miként nevelik, milyen lesz a család életük középpontjában. A koraszülés és a veszteség megfoszthatja őket ettől a jövőtől. A fájdalom és a gyász nemcsak a gyermek elvesztését, hanem a meg nem élt jövőt is jelenti.

4. A házastársi kapcsolatok próbája: A trauma hatással van a párkapcsolatra is. Bár a szülők egymás számára egyre inkább támaszt nyújtanak, a fájdalom, a szorongás és a stressz próbára teheti a kapcsolatot. Az érzelmi kimerültség, a különböző gyászreakciók és az eltérő feldolgozási módok feszültséget kelthetnek a házastársak között.

A gyász és a feldolgozás

A koraszülés és a veszteség után következő gyászidőszak rendkívül komplex. Míg a gyász egy univerzális élmény, minden egyes ember másképp dolgozza fel a veszteséget. A szülők számára a fájdalom mélysége gyakran azt jelenti, hogy nincs egyetlen, jól bevált módja a gyásznak.

Néhány szülő az aktív emlékezésben talál vigaszt: fotók, a baba kis ruhái, a kórházban készült képek mind segíthetnek abban, hogy a gyermek emléke megmaradjon, és a szülők kifejezhessék a szeretetüket, még ha a baba már nem is él közöttük.
Másoknak lehet, hogy szükségük van arra, hogy elvonuljanak, és elkerüljék a fájdalmas emlékek felidézését. Míg a gyász intenzitása egyedülálló, fontos, hogy a szülők felismerjék, hogy minden érzésük érvényes, és nem kell sietniük a gyógyulással.

Támogatás és segítségnyújtás

A koraszülés veszteségének feldolgozása nem történik meg magától. A szülők számára a megfelelő támogató közeg kulcsfontosságú. A család, barátok és szakemberek segíthetnek abban, hogy a szülők ne érezzék magukat egyedül a gyászukkal. A szakértői támogatás, különösen a trauma feldolgozásában, segíthet abban, hogy a szülők megtalálják a módját a fájdalom kezelésének.
Ne feledd: nem kell egyedül megküzdeni a fájdalommal. Van segítség.

(Grief Recovery®)
Fotó: Bayu Prakosa , pexels

13/11/2025

A kedvesség ereje gyász idején

Sok gyászoló mély elszigeteltséget él át vesztesége miatt. Azok az emberek, akikre eddig támaszkodhatott, gyakran vagy rosszat mondanak, vagy semmit sem mondanak. Ez nem azért van, mert egyszerűen senki sem tanította meg őket arra, hogyan támogassanak valakit, aki gyászol.

A szavaknál többet ér egy őszinte, szeretetteljes ölelés. A gond csak az, hogy a legtöbben nem tudják, hogyan adjanak valóban támogató, vigasztaló ölelést. Pedig ennek is megvannak a maga íratlan „szabályai”.

Légy jelen teljes szíveddel
A kedvesség egyik legnagyobb ajándéka, ha igazán jelen vagyunk a másik ember számára. Amikor egy gyászolóval beszélsz, próbáld teljes figyelmedet neki szentelni. Figyeld a testbeszédét, a hangulatát – ezekből érezni fogod, hogy egy ölelés valóban segítene-e. Ha nem a múltbeli tapasztalataidra támaszkodsz, hanem a jelen pillanatban maradsz, ösztönösen tudni fogod, mire van szüksége.

Mindig kérdezz előtte!
Soha ne ölelj meg valakit hirtelen, különösen, ha nem álltok közel egymáshoz. Mindig kérj engedélyt: egy egyszerű kérdés, például „Adhatok egy ölelést?” már önmagában kedvesség.

Ezzel választási lehetőséget adsz a másiknak – dönthet úgy, hogy elfogadja vagy épp most nem érzi megfelelőnek. Ha ehelyett azt mondod: „Most megölellek”, akkor a döntést elveszed tőle, és akár kellemetlenül is érezheti magát.
A mai világban sokan bizonytalanok a fizikai közelséggel kapcsolatban, ezért a valódi kedvesség az, ha tiszteletben tartjuk mások határait.

Hogyan adj valódi, vigasztaló ölelést?
Egy igazi, szeretetteljes ölelés nem tolakodó. Tárd ki a karod, és engedd, hogy a másik döntse el, mennyire szeretne közel kerülni.
Az ölelés legyen nyugodt és biztonságot sugárzó – a kezek a vállon vagy a hát felső részén pihenjenek, soha ne alacsonyabban.

Ne veregesd meg a hátát – ez gyakran tudattalanul azt az üzenetet hordozza, hogy „nyugodj meg, tartsd vissza az érzéseidet”. Ehelyett csak légy vele a pillanatban, és hagyd, hogy ő döntse el, mikor enged el.

A kedvesség igazi értelme
Lehet, hogy ezek a szabályok soknak tűnnek egy ilyen egyszerű gesztushoz, mint egy ölelés, de valójában ezek különböztetik meg a valóban támogató embereket azoktól, akik bár jót akarnak, mégsem tudják, hogyan segítsenek.
A Kedvesség világnapján emlékezzünk arra, hogy a legnagyobb ajándék, amit adhatunk, nem egy tökéletes mondat vagy nagy tett – hanem a figyelmes jelenlét, az empátia és a szívből jövő, tiszteletteljes kedvesség.

(Grief Recovery®)
Fotó: pexels

10/11/2025

A gyógyulást válaszd, ne a megosztottságot

Nem tudod megváltoztatni, ami megtörtént – de dönthetsz arról, hogyan akarod továbbvinni. A gyógyulás ott kezdődik, amikor nevén nevezed, amit elveszítettél, és megengeded magadnak, hogy érezd a fájdalmat. Talán elveszítetted a bizalmadat másokban. Talán a türelmedet. Lehet, hogy eltűnt a hovatartozás érzése. Vagy talán még mindig dühös vagy, amiért azok, akiket szeretsz, nem látják a dolgokat úgy, ahogyan te. Mindez gyász.

Ha meghallgatsz valakit anélkül, hogy meg akarnád győzni, az az egyik leggyógyítóbb dolog, amit tehetsz. Amikor valaki arról beszél, milyen volt számára az az időszak, próbáld meghallani a szavai mögött rejlő fájdalmat. Nem kell egyetértened vele – csak hallgasd meg. Amikor az együttérzést választjuk a kiigazítás helyett, teret adunk annak, hogy a kapcsolat újraéledjen.

Ha például a covid járványról szóló beszélgetések még mindig feszültséget keltenek, jusson eszedbe: a gyász gyakran erős vélemények mögé rejtőzik. A legtöbb ember – bármelyik oldalon is állt – egyszerűen csak újra meg akarja élni, hogy meghallják és biztonságban legyen.

Tovább lépni - együtt
A gyógyulás nem azt jelenti, hogy úgy teszünk, mintha semmi sem történt volna. Azt jelenti, hogy elengeded azt a fájdalmat, ami a múltban tart. Azt jelenti, hogy elismered a sebeket, amiket hordozol.

Nem írhatod újra az elmúlt éveket – de szembenézhetsz a gyászoddal. Akkor talán már nem ellenséget látsz azokban, akik máshogyan gondolkodnak, hanem embereket, akik ugyanúgy próbáltak túlélni valami lehetetlent. Felfedezheted, hogy a béke nem abból születik, ha igazad van – hanem abból, ha őszinte vagy.

Nem kell minden kérdésre tudnod a választ, és nem kell mindenkivel egyetértened ahhoz, hogy a gyógyulás elkezdődhessen. Kezdd azzal, hogy őszintén megnevezed, mit veszítettél el, és mi fáj még mindig. Az őszinteség újra kinyithatja az ajtót a béke és a kapcsolat felé.

A járvány sokat elvett tőlünk, de megmutatta azt is, mi az, ami igazán számít: a család, a barátságok, az egészség és a közösség. Amikor abbahagyod, hogy azon gondolkodj, kinek volt igaza, és inkább arra figyelsz, mit veszítettünk, elkezdődik a gyógyulás. És ebből a térből újra növekedhet a remény.

(Grief Recovery®)
Fotó: Anna Shvets

06/11/2025

Kommunikáció gyászban

A kommunikáció több annál, mint amit kimondunk – arról is szól, hogyan vagyunk jelen.
Egy mosoly, egy vállvonás, a hangunk apró rezdülései… ezek az apró jelek olykor többet mondanak, mint ezer szó.

Ezért fordulhat elő, hogy egy üzenetet félreértenek, és ezért olyan fontos a személyes jelenlét.
A szavak jelentést hordoznak, de a jelenlét kapcsolatot teremt.
Amikor megtanulunk a szavakon túl hallani, akkor kezdjük igazán meghallani a másik ember szívét.

A valódi megértés nem mindig a beszédben rejlik – néha elég egy csendes pillantás, egy megértő ölelés, vagy az, hogy egyszerűen ott vagyunk egymás mellett.

Milyen hatalmas ereje van annak, amikor valaki szavak nélkül is megért minket – amikor a lelkünk érzi, hogy látnak, hallanak, és elfogadnak.
Talán ez az igazi kommunikáció: amikor a szív beszél a szívhez. ❤️
💬 Gondolj vissza egy pillanatra, amikor valaki szavak nélkül is tökéletesen megértett. Mitől volt az a pillanat ennyire különleges?

(Grief Recovery®)
Fotó: Mental Health America (MHA) , pexels

03/11/2025

Jó szívvel osztok meg egy újabb visszajelzést ami tanuságként szolgál test és lélek szoros kapcsolatára, mennyire elválaszthatatlan a kettő. Amiatt is jelentős a beszámoló, hogy nem lehet megúszni a feldolgozást, csak halogatni, mert így vagy úgy utolér bennünket. Ugyanakkor a gyógyulás sem amrad el:

"Egy rövid, súlyos, azonban nem végzetes betegség következtében az édesanyám mégis meghalt. Arcul csapott a halálhíre, hiszen fél órával azelőtt még azt mondták, minden rendben, másnap jöhet haza a kórházból. Sajnos nem így lett. Jöttek a szokásos vigasztaló szavak, amik nem igazán segítettek.

Egy idő után Istenbe kapaszkodva, úgy éreztem, hogy túl vagyok a gyászon. De két év után jelentkeztek olyan egészségügyi problémák, amik addig soha. Mikor már nem tudtam, kihez forduljak segítségért, megkerestem a betegségeim lehetséges pszichés okait, és egyértelműen az anya-gyermek kapcsolat problémájára utaltak. Ekkor tudatosult bennem, hogy bizony nem vagyok túl a gyászon, valamit tennem kell. Rátaláltam a Gyászfeldolgozás Módszerre, és ezen keresztül Mártira. Életem egyik legjobb döntése volt az, hogy felkerestem őt.

Végtelen türelemmel, megértéssel, támogatott a gyászfeldolgozás útján. Márti nemcsak édesanyám elvesztésének feldolgozásában segített, hanem rávilágított arra, hogy volt még az életemben számos olyan traumatikus helyzet, amit a feldolgozás helyett elfojtottam, jó mélyre rejtettem. Ezeket szépen sorban felszínre hoztuk, és Márti vezetésével fel is tudtam dolgozni. A találkozásaink során mindig szó esett az aktuális problémáimról, változásokról az életemben. Ez is sok erőt adott nekem, mert nem könnyű a „szívmunka”. Volt szomorúság, sírás, felismerés, megkönnyebbülés, nevetés. Olyan volt a folyamat, mint amikor cipelsz egy nagyon nehéz zsákot, és szépen sorban kipakolod belőle a kisebb-nagyobb csomagjaidat, és a végén azt érzed, hogy már nincs is súlya.

Jó szívvel és szeretettel ajánlom Mártit, mert a gyászfeldolgozás módszertani ismerete mellett hatalmas tudással rendelkezik, türelme végtelen, kedvessége különleges. Köszönöm, Márti, hogy végig vittél ezen az önismereti úton!

Mindig hálás leszek Neked!

Kriszti

30/10/2025

A gyász sokféleképpen jelenik meg

Nem mindig egyértelmű, felismerhető szomorúság formájában. Néha haragként, bűntudatként, ürességként vagy kimerültségként érezzük. Máskor testileg mutatkozik meg – fejfájásban, alvászavarban vagy izomfeszülésben. A lényeg az, hogy a gyász nem követ semmilyen előre meghatározott utat vagy időrendet. Minden ember számára egyedi, és teljesen rendben van, ha te is a saját módodon éled meg.

Akár az egészséged, egy kapcsolat, vagy egy beteljesületlen álom elvesztése okozza, a fájdalom valós. De ez nem jelenti azt, hogy örökké cipelned kell. A gyógyulás akkor kezdődik, amikor elismered a gyászt, amikor megengeded magadnak, hogy érezd, és amikor teret adsz a lelkednek a gyógyulásra.

A gyógyulás nem arról szól, hogy elfelejtsd, amit elveszítettél — hanem arról, hogy megtanuld, hogyan lépj tovább anélkül, hogy a fájdalom súlya örökre lenyomna.
Lehet, hogy most úgy érzed, egyedül vagy, de nem vagy. Mások is jártak már ezen az úton, és megtalálták a fényt a sötétségben. Te is képes vagy erre.

Lépésről lépésre, lélegzetről lélegzetre a gyász lassan átalakul valamivé, ami már nem csak fájdalom, hanem emlék, bölcsesség, és erő. Engedd meg magadnak, hogy gyógyulj — nem azért, mert el kell engedned, hanem mert megérdemled, hogy újra békére lelj.

(Grief Recovery)
Fotó: cottonbro studio, pexels

28/10/2025

Hogy élhetünk meg ellentmondásos érzéseket, ha gyászolunk?

A gyász természetes és normális reakció minden olyan változásra amikor azt érezzük, hogy életünk addigi rendje felborult és erre a változással kapcsolatban elveszítettük kontrollunkat. A
gyásszal kapcsolatos érzéseink is normálisak és természetesek. A probléma az, hogy arra neveltek, hogy ez nem így van.

A gyász az egyik legerősebb érzelmi reakciónk. viszont a leginkább elhanyagolt és
félreértettebb élményünk. Ha gyászolunk gyakran merőben ellentétes érzelmek összességével kell megbirkóznunk. Mit is jelent ez? Ha szeretett rokonod egy hosszan tartó súlyoz betegség után elhunyt, lehet, hogy még egy kis megkönnyebbülést is érzel, hogy már többet nem kell szenvednie. Ez pozitív érzés, még akkor is, ha valakinek a halálához kapcsolódik. Viszont tisztában vagy vele, hogy soha többet nem láthatod és ez nagyon fájdalmas. Ez a két ellentétes érzelem, a megkönnyebbülés és fájdalom, két normális érzelmünk haláleset kapcsán. A halál magától értetődő veszteség, de sok más veszteség is van, amelyek hasonló ellentétes érzelmeket váltanak ki.

Csak néhány ezek közül:
➢ Költözés
➢ Háziállat halála
➢ Iskolakezdés
➢ Érettségi
➢ Egészségi állapotunk változása
➢ Gazdasági helyzetünk megváltozása
➢ Felnőtt gyermek elköltözése
➢ Bizalom elvesztése
➢ Biztonság elvesztése
➢ Testünk feletti kontroll elvesztése (fizikai vagy sz*****is bántalmazás esetén)

Életünk ilyen általános történéseit nem fogjuk fel elgyászolni valós veszteségként, ugyanakkor
minden jelentős érzelmi kapcsolatunkban bekövetkező változás gyászt okoz. Te mivel
egészítenéd ki a listát?

(Grief Recovery®)
Fotó: pixabay

23/10/2025

A gyászra nincs lejárati idő. Teljesen természetes, ha még hónapokkal vagy akár évekkel a veszteség után is érzed a hiány súlyát. Sokan meglepődnek, amikor rájönnek, hogy még mindig gyászolnak – akkor is, amikor már azt hitték, „túl kellett volna lenniük rajta”. De az igazság az, hogy a gyász nem követ semmilyen időbeosztást. Néha egészen váratlan pillanatokban tér vissza – egy illat, egy dallam, egy emlék hatására.

De fontos tudnod: nem vagy elromolva, és semmit sem csinálsz rosszul. A gyógyulás nem egyenes út, és mindenkinél másképp zajlik. Nincs határidő arra, mikor „kellene” jobban lenned. Teljesen rendben van, ha még mindig fáj, ha még mindig hiányzik valaki, ha még mindig keresed a békét.

Nem több időre van szükséged – hanem a megfelelő támogatásra, megértésre és eszközökre, hogy lassan feldolgozhasd a veszteséget. A gyógyulás lehetséges. És ott kezdődik, amikor megengeded magadnak, hogy érezz. Hogy sírj, emlékezz, és apránként újra érezd az élet örömét is.

Mert a fájdalom nem jelenti azt, hogy gyenge vagy – azt jelenti, hogy szerettél. És ha képes voltál szeretni, akkor képes vagy újra remélni, élni és gyógyulni is. 💛

(Grief Recovery)
Fotó: Polina Tankilevitch, pexels

Mayor Márta - veszteségek feldolgozása

02/12/2025

27/11/2025

25/11/2025

20/11/2025

17/11/2025

13/11/2025

10/11/2025

06/11/2025

03/11/2025

30/10/2025

28/10/2025

23/10/2025

Cím

Telefonszám

Weboldal

Értesítések

Parancsikonok

Megosztás

Kategória