27/06/2025
🖤
0 óra 32 perc a pontos idő amikor apám teste 21 grammal könnyebb lett, amikor a Lelke kisuhant a beteg testéből és elindult vissza az Egységes Térbe. Egy évvel ezelőtt ezen a napon mondták ki ezt az időpontot, ami örökre megváltoztatott mindent.
Egy év nagyon hosszú idő, ha a gyász járja körbe. Egy év alatt minden ünnepnapot kipróbálhattunk nélküle.
Ebben az egy évben rengeteget álmodtam vele. Hónapokon keresztül minden éjjel megjelent az álmaimban és ha akartam, ha nem újra éltem a legnehezebb és legfájóbb pillanatokat vele. Legtöbbször a betegségéről álmodtam, arról hogy kórházban van, és hogy el kellett mondanom neki, hogy meg fog halni. Volt olyan éjszaka, amikor 3-4 álmom is volt, és mind erről szólt, hogy a szemébe néztem és azt mondtam neki: „meg fogsz halni”, pont úgy ahogy az utolsó heteiben a valóságban t***em.
Amikor a műtét utáni napon meglátogattam az intenzíven eléggé zavart volt. Nem sok időt lehetett vele tölteni, de arra pont elég volt, hogy a mi nagy pillanatunk megtörténjen. Amikor elköszöntem tőle, a szívemre t***e a kezét, és elsírta magát.. én is. Tudtam és éreztem, hogy így köszönt el tőlem.
Pár napig még velünk lehetett, de aztán egy nagyon hosszú útra indult el.
Egy évvel ezelőtt egy csütörtöki napon, hajnalban megcsörrent a telefonom… és én tudtam, hogy megtörtént, hogy elindult a Fény felé, hogy fájó testét örökre maga mögött hagyta és Felszületett… ez a pillanat örökre bevésődött a Lelkembe.
Ő meghalt, és én itt maradtam… gyerek koromban ettől féltem a legjobban… attól, hogy ő meghal. Sokáig azt gondoltam, hogy én ezt nem élném túl. Gyerekként azt kívántam, bárcsak hamarabb halnék meg nála… de nem ez lett a mi történetünk.
Tudtam, hogy fel kell magamat növesztenem érzelmileg. Érett felnőttnek kell lennem, hogy apám halálát túléljem. Éveken keresztül nagyon sokat dolgoztam magamon azért, hogy ha elérkezik a pillanat, akkor ne a gyermeki részem vezesse az életemet.
Halálát követően voltak nagyon nehéz pillanataim, ugyanakkor mindvégig éreztem a jelenlétét, a szeretetét, amivel óv engem.
A temetésén egy volt kollégája oda jött hozzám, és azt mondta nekem: „téged nagyon szeretett.” … és én tudtam éreztem, hogy ő küldte hozzám, hogy vigaszt nyújtson nekem.
Eltelt egy év, egy újabb mérföldkő, és ha apámra gondolok, őszintén, szívből azt tudom neki mondani, hogy köszönöm az életet, amit kaptam tőled, ígérem, hogy megbecsülöm, és értékelem. Te meghaltál, én pedig élek… szeret***el elengedlek téged.”
Végtelen szeret***el: Dömötör Aletta
