02/10/2025
Lassan megadjuk magunkat az ősznek. A hűvösebb időnek. A nyirkosabbb reggeleknek. S ahogy átadod magad kikönnyül minden, megtanulsz a déli napsütésnek örülni és benne megfürödni. A színesedő hulló levelek pedig egyre nagyobb gyönyörűségként festik köréd az ősz csodás színjátékát.
Belső világunk is valamiféle megengedés és béke felé halad. Bármilyen szembenézéseken, belső harcokon vagy most túl, ezekben a napokban békét kötsz önmagaddal.
Kiagyalás helyett, most marad az elengedés. Elengedése annak, amit eddig képzeltünk magunkról, hogy teret kaphasson az, amire valóban hivatottak vagyunk.
Van, hogy nehéz letenni az akarást, a szervezést, a tervezést és egyszerűen csak megérkezni a bizalomba. Elcsendesedni, és kapcsolódni a forrással. Megnyugodni, és bízni az életben. Menedéket venni legbelsőbb és legfelsőbb önmagunkban. Bízni, hogy vezet, ha nem kapkodok, ha nem erővel próbálok megoldani mindent. Ha végre már nem küzdök, hanem felébredek és együtt áradok az élet hullámzásával, anélkül, hogy elsodorna. Áramlás.
S ebben a megengedő, elsimuló hangulatban teljes egyértelműséggel feldereng a távlat.
Mint mikor ez a most még könnyű, októberi, hajnali köd felszáll, itt-ott nyomokat hagyva maga után, s feltárul a láthatár...víziók. Látomások. Jelek. Nem tolokodóan. Természetes egyszerűséggel vehetnek most körül, s mind arról suttognak, ami már jó ideje formálódik benned, hogy rajtad keresztül megszületve átszínezze az életed. Hallgasd a távlat suttogó reménységeit. Figyeld, ahogyan már reménysége, csendes sóhaja is egészen átszínezi a mindennapokat.
Azt is megértheted ezekben a napokban, hogy miért nem most. Pontos rálátást kaphatsz arra is, hogy mi választ el még a távlat teljesedésétől. S hogy ez az előtted álló időszak érted van. Ha most betoppanna, még nem tudnád tartani, még nem tudnád magadat igazán átadni. Békét kötsz az idő kerekével is. Érted zajlik ebben az ütemben.
Békém és megelégedettségem forrása bennem van, és ha valóban megérkezem belső bizonyosságomba, függetlenné válnak a külső történésektől.
Ez a most kiteljesedő békesség közel engedhet az itt és most csodájához. És hiába nem történik még a távlat, hiába éled látszólag ugyanazokat az őszi napokat, mégis mindent átitat szelleme. S ebben az átitatódottságban áhitat van. Kicsit ráláthatsz arra is, hogy nem annyira valaminek a megtörténtét hozzák ezek a mélyen sejtett új idők, bár hoznak történeteket is majd. Hanem egy mélyből, legtisztább önmagadból fakadó tónust, ami mindent átszínez. S lassan, ha engeded, ebben a különbékében, ebben a lassan kibontakozó gyönyörű őszben átjárhat az életszerelem.
„Minden lépéssel átlépjük a végtelent;
minden másodpercben találkozunk az örökkévalósággal.” Rabindranath Tagore
Kiemelt ászana: Vriksászana - fák bölcsességre hangoló
Megerősítő mondat: „Minden lépéssel átlépjük a végtelent;
minden másodpercben találkozunk az örökkévalósággal.” Rabindranath Tagore
Mantra: Szív szúrta- belső béke és megelégedettség
Mudra: Anjali mudra - kapcsolódás a szív terével
Meditáció: Fa meditacio
Karma jóga: Keresd a kapcsolódást az ősz csodájával.
Ásvány: vízparti kavics
Gyógynövény: Rozmaring- emlékezni legbelsőbb önmagunkra
Szeretettel, Lakatos Dóra és Csuday Dóra
Jóga csillagokra hangolva
Kép: Csuday Dóra
