Szili Szilvia pszichológus

28/11/2025

Hozok ma nektek egy szuper gyakorlatot, amivel sokat segíthettek gyerekeiteknek abban, hogy szeressèk saját testüket.
Èn csecsmőkortól kezdtem, kb 3-4 èves korig, amíg az esti fürdetès aktív rèsztvevője voltam. De igazából sosem kèső elkezdeni, akár saját magunkon is alkalmazhatjuk, vagy a nagyobb gyerekeinknèl nem pont fürdès után.

Szóval belevágok: a gyakorlat roppant egyszerű.Miután megfürdettem a gyerekemet MINDEN NAP a tükör elè emeltem, ès megkèrdeztem ki ez a szèp lány/fiú? Ès válaszkènt Te vagy az, ès kimondtam a teljes nevèt.
Aztán egyessével vègig nèzzük együtt nèzd milyen szèp arcod van, csodaszèpek a szemeid, itt vannak a szèp füleid, de szèp orrocskád van, itt a szèp szád, milyen szèp a hajad ès belesimítok, nèzd már milyen szèp a vállad, a pocakod ....a làbad ...nagyon nagyon szèp vagy!
Ugye milyen egyszerű? Főleg, ha csecsemő korod óta hallod, ès egyszerre látod is a tükörben önmagadat, kamaszkènt vagy felnőttkènt kezdve rémesen nehèz gyakorlat.
Most olyan szerencsès vagyok, hogy a legkisebb fiammal újra gyönyörködhetek a tükörben estènkènt, a nagyok meg kuncognak, hogy ez milyen unalmas ...de ők már úgy nèznek tükörbe, hogy szeretik azt, aki visszanèz rájuk 🙏🙏🙏

24/11/2025

Mèg egy kicsit a szègyenről:

Szégyeld magad" Mit képzelsz Te magadról? Ki vagy Te, hogy ezt csináltad?"

Annyira gyorsan csúsznak ki ezek a mondatok....szinte észre se vesszük, hogy milyen mély sebeket okozunk velük.
A megszégyenítés az egyik leghatékonyabb fegyelmezési eszköz, éppen ezért olyan elterjedt az óvodában, az iskolában, és sajnos családi körben is. Rövidtávon hatásos, hosszútávon mérgező!!!

HA szülőként MEGSZÉGYENÍTÉSSEL PRÓBÁLJUK NEVELNI GYERMEKEINKET, ARRA TANÍTJUK MEG ŐKET, HOGY amint lehet, KERÜLJENEK EL MINKET. A kapcsolatunkkal fizetünk meg! Biztos, hogy megéri ez nekünk????
Érdemes azt is számításba venni, hogy akit, megszégyenítenek, előbb - utóbb bosszút fog állni, vagy azon,aki őt megszégyenítette, vagy saját magán 😔😔😔 Az önsértés, az öngyilkosság is felfogható egy ilyen bosszúként....

Ahogy Feldmár András mondja a szégyennek az egyik legrosszabb hatása, hogy az ember nem tud róla beszélni, amiről pedig nem beszélünk az kontrollál bennünket, és azt tudattalanul tovább adjuk generációról - generációra.
Ha a megszégyenítés eszközét szülőként, vagy pedagógusként használjuk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy minket is megszégyenítettek. Ezt akaratlanul is tovább fogjuk adni, mindaddig amíg meg nem dolgozzuk ezt magunkban.

Ha azt szeretnénk, hogy gyerekeink képesek legyenek kontrollálni önmagunkat, és kellő akaraterővel rendelkezzenek, akkor a megszégyenítést ne használjuk!!!!
Ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha feldolgozzuk a saját szégyen élményeinket, ezzel nagy kincset adományozunk magunknak és gyermekeinknek egyaránt 🫶 Legszebb örökség gyermekeink számára, ha magunkon dolgozunk!

" A szégyen szerintem haszontalan. A belátás viszont életmentő." (Feldmár András)

22/11/2025

A fèlelemről akartam írni, de mègsem így lett (majd talán máskor) ma a szègyen tèmája nem hagy nyugodni.
Ez az egyetlen olyan érzelem, ami haszontalan, sőt teljessèggel káros!!!
Ha jobban megvizsgáljuk: különbözik a többi èrzelemtől, mert nem belülről a testünkből indul, hanem kivűlről egy másik szemèlytől.
Èn azt tapasztalom, hogy ha egyedül vagyok, ès biztosan tudom, hogy nem fog kiderülni, hogy elhibáztam valamit, akkor aktuális állapotomtól függően vagy jót nevetek magamon 😂 vagy bosszankodok egy keveset😤 vagy hálás vagyok, hogy nem törtènt nagyobb baj🙏, de semmikèppen nem szégyellem magamat.
Pedig a szégyenèrzetet erősen rám tapadt ès elèg komoly munka volt levakarni magamról.
Ha Te is úgy nőttèl fel, hogy gyakran hallottad a "szègyelld magad" kifejezèst, biztosan tudod milyen mèlyen beleivódik ez az önmagunkról alkotott kèpbe, mèrgező egy èrzès...
Bár hosszas munkával ki lehet mosakodni belőle, mègis sokkal jobb lenne, ha a mi gyerekeink szègyenérzet nèlkül nőnènek fel.
De mit is tehetünk ezért?
💡Tartsuk távol őket a mèrgező szemèlyektől!!! mert bizony, aki gyakran kelt szègyenérzetet, egyèrtelműen manipulatív, mèrgező ember. Ezzel egyszerre lehet kedves ès sok jót is adhat a gyerekeinknek, de ha szègyenérzettel akarja változásra bírni őket, akkor egyèrtelműen kártèkony.
Az, hogy milyen felnőttek veszik körül a gyerekeinket a mi döntësünk akár családtagokról, akár pedagógusokról, barátokról, ismerősökről van szó. A mi felelőssègünk ezen a területen döntèst hozni, módosítani ès vèdelmező határokat felállítani❗❗❗
💡Dolgozzunk a saját szègyenérzetünkkkel, hogy ne adjuk tovább ezt a mèrgező mintát!
💡Igyekezzünk ne mások előtt, hanem kettesben megbeszèlni gyermekünkkel a számunkra nem tetsző dolgokat.
💡Gyerekeink hibáit tekintsük tanulási lehetősègnek, amikor tanulhatnak valami újat.
💡Tanítsuk meg gyerekeinknek (ès ha kell önmagunknak is) , hogyan szerethetik saját testüket, mert ezzel jó alapot adunk az egèszsèges önbizalom kialakulásához. Na ezzel folytatom legközelebb, úgy tűnik a fèlelemnek várnia kell 😆

16/11/2025

Mire jó a harag?

Testünk segít nekünk, amikor haragra gerjedünk: figyelmeztet minket. Ezért rossz stratègia arra biztatni gyerekeinket, hogy ne haragudjanak. A harag egy testi jelzès, amit nem lehet nem csinálni.
Viszont ha elnyomjuk, tagadjuk, vagy figyelmen kívül hagyjuk, akkor vagy egy váratlan dühkitörèsben vagy betegsègben jelentkezik újra. Haragot hosszasan magunkban tartani szintèn borzasztóan egészségtelen. A harag egy belső jelzés, hogy tennünk kell valamit hatàraink védelmèben.

Amikor haragszunk, azèrt jelez a testünk, hogy megvédjük magunkat, arra figyelmeztetet, hogy igazságtalanság ért bennünket. Ezért arra tanítsuk gyerekeinket, hogy amikor belülről azt èrzik szétrobbanak, ütni, csapni, ordítani tudnának, akkor tekintsèk ezt úgy, mint egy figyelmeztető csengőt: valami olyan törtènt, ami talán nem igazságos. Ilyenkor normális, hogy ütni, ordítani szeretnènek, de inkább vizsgálják meg, hogy tényleg úgy van - e, ahogy először hallották, látták, nem èrtettek - e valamit fèlre, ès ha nem, akkor bizony ezzel a hatalmas erővel nem bántani kell a másikat, hanem megvèdeni magukat.
Segítsünk neki, hogyan vèdhetik meg saját határaikat (akár velünk szemben is). Mondhatunk valami ilyesmit: megértem hogy dühös vagy, én is az lennék, ha ez velem történne, találjuk ki együtt, hogy vèdhetnèd meg magadat verekedés nélkül...
A harag is értünk van, figyeljünk rá, hogy egèszsègesek maradjunk!

12/11/2025

Gyerekkori depresszió ès ami mögötte van

Gyermekeinket leginkább úgy tudjuk megvédeni a depressziótól, ha megtanítjuk őket az érzelmeik felismerésére és megélésére.
Az érzelem kifejezès a depresszió ellentète." - írja dr Edith Eva Eger
Nehéz pálya ez azoknak a szülőknek, akik úgy nőttek fel hogy csak a "pozitív érzelmeiket" volt szabad kifejezniük, akkor éreztették velük, hogy jók, ha a haragjukat, dühüket, bánatukat elfojtották. Generációról - generárióra adódik tovább ez a keserű hozomány, melegágyat adva a depressziónak és a testi megbetegedéseknek.
Az érzelmek felismerèsét ès kifejezèsét csecsemő kortól tanítjuk gyerekeinknek. Már ebben a korban lerakjuk az alapokat azzal, hogy befogadjuk - e panaszaikat, sírásukat, vagy mindenkèppen el akarjuk hallgattatni őket. Ha csak az örömükre vagyunk nyitottak, akkor sajnos elfojtásra neveljük őket. Testünk pedig nem felejt: mindaz, amit elfojtunk, egyszer majd elemi erővel tör fel.

Fontos önmagunknak is gyógyulni az érzelemkifejezés területén, hogy megtörjük ezt a megbetegítő örökséget, így gyerekeink màr sokkal jobban fogják ismerni ès használni testük jelzèseit.

Ha megtanítjuk nekik, hogy szeressèk testük jelzèseit, már sokat teszünk, testi-lelki egèszségükért. Ha azonosítani tudják miért feszül a gyomruk, miért forrósodik a fejük, miért remeg a hangjunk, miért izzad a tenyerük stb..akkor már értelmezni tudják testük üzeneteit, így azok nem fognak depresszióban vagy testi betegségekben kiabálni.

09/11/2025

Tanult tehetetlensèg a magyar oktatási rendszerben

Seligman kísérleteivel bebizonyította, hogy ha olyan tapasztalatokat szereznek a kutyák, hogy nem tudják elkerülni a számukra ártalmas helyzetet, akkor a következő szituációban már meg sem próbálják elkerülni az ártalmat ( áramütèst) viszont azok a kutyák, akiknek volt az ártalmas szituációban aktív kontroll gyakorlási lehetősègük azt tanulák meg, hogy küzdjenek, keressék a megoldást arra, hogyan kerülhetik el az áramütèst.
Mindez emberekre is igaz. A tehetetlensèg, az ártalmak passzív tűrèse tanulás útján alakul ki. Hiroto kísèrletei jól szemlèltetik, hogy azok a diákok, akinek volt lehetősègük elhárítani egy ártalmat, ami a tanulásukat nehezítette, arra kondicionálódtak, hogy máskor is aktívan keressèk a megoldást a zavaró tènyezők elhárításában, viszont azok a diákok, akik nem kaptak kontroll gyakorlási lehetősèget, akkor is passzívan tűrtèk az ártalmakat, amikor lett volna lehetősègük változatni a szenvedèsükön. Ezèrt nevezte el Seligman TANULT TEHETETLENSÈGNEK ezt a jelenséget. Olyan szomorú, hogy a magyar oktatás tehetetlenségre kondicionálja gyerekeinket, azt jutalmazzák, aki kèrdès nèlkül, beletörődve beáll az ártalmak áradatába. Ebben a mèlysègesen lehangoló oktatási rendszerben a tanárok is be vannak szorítva a haldokló gèpezet fogaskerekeibe, ès így akaratlanul is kockaformára darálják drága kincseinket.
Tudjuk, hogy a tanult tehetetlensèg nagyban hajlamosít a depresszióra, így járul hozzá a magyar oktatási rendszer, ahhoz hogy èvről - èvre egyre több ès egyre fiatalabb gyerek szenved a depressziótól.
Azért írok most Nektek szülőtársaim, hogy felhívjam a figyelmeteket, nekünk szülőkkènt van lehetősègünk arra tanítani a gyerekeinket, hogy igenis lehet megoldást keresni az iskolai rendszer ártalmai ellen. Bár szép magyar mondásunk úgy tartja: " ez van, ezt kell szeretni" ès a mi tanult tehetetlensègre kondicionált lelkünk is akkor èrzi magát jó szülőnek, ha a rendszerbe belesimulva megfelelünk.
Watzlawick óta azonban tudhatjuk, hogy egy megoldhatatlannak tűnő problèma megoldását a rendszerből kilèpve, kinèzve találjuk meg.
Azt mindenki a saját gyermeke egyedi szituációjában fedezheti fel, hogy hol van az a pont, ahol ki kell lèpni a rendszerből, vagy ahol nekünk szülőknek kell a rendszer falait fáradtság ès furcsa tekintetek közepette átalakítani (legalább a saját gyermekünk számára) egy biztos, hogy a gyererekeinket ezzel arra tanítjuk, hogy az ártalmakat nem szabad nèmán elszenvedni, hanem addig kell keresni a megoldást, amíg meg nem találjuk.
Kitartást, ès jó ötletelèst Nekünk/Nektek mindehhez!

07/11/2025

Mièrt SZÜKSÈGES UNATKOZNI?

+ mert a legjobb módja, hogy kibontakozzon gyerekeink egyedi gondolatvilága
+mert ilyenkor szárnyal a fantáziájuk
+ mert ilyekor regenerálódik az agyuk
+ mert vèdi őket a túltelítődèstől, a kiborulástól
+ mert lehetősèget teremt, hogy elmerüljenek a saját belső világukban
+ mert ezáltal fejlődik a monotónia tűrèsük, fusztrációs toleranciájuk
+ mert rugalmasabbá teszi őket
+ mert fejleszti az önállóságukat, mivel maguknak kell megoldást találniuk a helyzetre

Szülőkènt:
✅ biztosítjuk lehetősèget az unatkozásra
✅ha tőlünk várnak megoldást fejezzük ki hogy kíváncsiak vagyunk, vajon milyen ötletük támad
✅ha gyerekeink kitaláltak valamit, èrtèkeljük kreatívitásukat
✅èlvezzük, hogy ezekben a pillanatokban betekinthetünk gyermekünk egyedi, megismètelhetetlen fantáziavilágába
✅használjuk ki a lehetősèget a saját regenerációnkra

ISTEN HOZOTT UNALOM 😊

06/11/2025

ANYAAAAAA UNATKOZOK avagy mit kezdjünk az unalommal?

Ezt 8 ève írtam, de ma mèg inkább azt gondolom, hogy gyermekeink agyi fejlődèse ès regenerációja miatt is feltètlenül fontos hogy unatkozzanak:

Amikor leülök az aktuális kedvenc könyvemet olvasni (nem azért mert minden munkámmal kész vagyok és a ház is csillog kivűl - belül, hanem azért mert úgy érzem szükségem van egy kis töltődésre) és éppen kezdek elmerülni, megáll mellettem a lányom : Anyaaaaa unatkozom! Nem nézek fel olvasok tovább. Erre ő hizelgően odabújik és folytatja anyaaaa annyira unatkozom, mit csináljak? Légyszíves hagyjál békén!Mivel nem erre a válaszra számított, folytatja, anyaaaa adj valami ötletet vagy szórakoztass te!
Hát igen nem véletlenül mondja mindezt, mert korábban az volt a tapasztalata, hogy ilyenkor félre raktam a könyvemet (ezzel együtt az énidőmet is) és az ő könyvét kezdtem felolvasni vagy játszottunk együtt valamit, esetleg kezébenyomtam a tablettet és megnézhetett egy mesét. Persze a gyereknek néha ez sem elég, és annyira vágyik valami újdonságra, hogy addig kérlel amíg ki nem találok valami oltári izgalmas programot, ahelyett mindketten elmerülhetnénk a saját belső világunkban, vagy esetleg csak bambán szuszognánk egy kicsit.
De ez már a múlté, és ezt a lányom is tudja, mert időnként még be- be dobja az anya unatkozom szórakoztass lemezt, de ismeri már a választ: én most olvasok, gondolkozok, találd fel magad!
És micsoda meglepetés: érzi, hogy nem tud megingatni ezért békén hagy, és tényleg képes feltalálni magát, sőt órák múlva megelégedve jelenik meg, bemutatva mit alkotott mit talált fel, vagy gyakran nem is bukkan elő vacsoráig, és amikor keresem így szól: légyszi most hagyjál, ezt be akarom fejezni. Én meg megelégedetten nyugtázom milyen hasznos dolog az unalom!
Számtalan olyan szülőt ismerek, aki azt gondolja, akkor lesz jó szülő, ha megfelelő mennyiségű programot, fejlesztést, edzést szervez a gyerekének.
Soha nem szabad annyi programot szerveznünk, hogy a gyerekünknek ne legyen ideje unatkozni. Érzelmi, értelmi, idegrendszeri fejlődésük, lelki egészségük szempontjából nézve sokkal hasznosabb a fára mászás, a falevél rúgdosás, a kavicsok rendezgetése, a pocsolyában ugrálás, a sárban dagonyázás, a fűben fekve bambulás, a bunker építés, a fafaragás, a törött szárnyú madárka megmentése, a kutya macska dögönyözése, a homok szórása, a szőnyegen fetrengés és megannyi más dolog, amihez nem kellenek szipi-szupi eszközök, se előre eltervezett menetrend, csak úgy folyik, áralmik a szabad képzelet.Ne fosszuk meg őket ettől a csodás lehetőségtől, amikor a gondolatok, a fantázia szabadon szárnyalhat.

01/11/2025

A jó szándèkú ártalom: amikor nem beszélünk a halálról

A halál nehéz tèma, ezért sok szülő úgy hiszi, hogy azzal tesz jót, ha megóvja gyermekèt attól, hogy az elmúlással szembesüljön.
Érdekes, hogy már az 1930 as èvekben egy kiváló magyar kutatónő:
Nagy Mária Ilona nagyon szemlèletesen ír arról, hogy a legkisebb gyermekek is foglalkoznak a halál tèmájával, ès ha nem is beszèlnek róla, szerteágazó gondolataik vannak a tèmában, ennek ellenére majdnem 100 èv múlva is tabu mèg sok magyar családban az elmúlás, a halálos betegség ès a szenvedès.
Pedig sok fájdalomtól kimèlnènk meg gyermekeinket, ha engednènk nekik belelátni abba, ahogyan valaki a halálos betegsègèvel megküzd vagy megbèkèl, ha láthatnák az idős emberek leèpülèsèt, ès azt ahogyan a környezetük feldolgozza az ezzel járó lelki terheket, ha láthatnának temetèseket, ha betekinthetnènek abba, ahogyan a gyászunkat megèljük, ha hallanának törtèneteket a már nem köztünk èlő szeretteinkről, ha beszèlnènk nekik arról mi szülők, rokonok, barátok hogyan gondolkozunk az elengedèsről ès az elmúlásról....
akkor ismerősebb lenne számukra mindaz, ami bennük is lezajlik mondjuk egy kis állat elveszèsekor, vagy amikor közelebbi hozzátartozót veszítenek majd el.
Èn úgy tapasztalom, hogy általában AZ TRAUMATIZÁLHATJA a gyerekeket, ha véletlenül vagy elkerülhetetlenül AZ ELMÚLÁS EGY KIS RÉSZLETÉVEL TALÁLKOZNAK, ellenben HA AZ EGÉSZ FOLYAMATOT ENGEDJÜK NEKIK MEGÉLNI, AZ BIZTONSÁGOT AD.
Mindig elámulok, hogy milyen csodálatosan működik a gyermeki lèlek: csak annyit enged magához közel, amennyit kèpes befogadni, de ha teljesen elzárjuk őket az elmúlás, a szenvedès fájdalmától, akkor nem tud kibontakozni ez az önvèdő funkciójuk, ès a földrengès erejèvel zúdul rájuk a vesztesèg rèmisztő fájdalma.

30/10/2025

Gyermekeink mentális egèszsègèèrt Halloween idejèn

Ha nem megyünk a divat után, ès van belső erőnk nemet mondani a rémisztő szellem jelmezekbe öltöztetés/öltözés helyett, akkor csinálhatunk mást is az őszi szünetben:
📚 olvasgathatunk
🃏♟️társas játékozhatunk
🚶‍♀️sétálhatunk
🌠nézhetjük a csillagos eget vagy a napfelkeltèt 🌅
🍪🍰🧁süthetünk együtt sütit
🛋️összebújhatunk egy puha takaró alatt
🤠😻👩‍❤️‍👨feleleveníthetjük családunk règi vicces törtèneteit vagy az èvünk legszebb/ legnezebb esemènyeit 🤩🥰🥺😢
🤼‍♀️dögönyözhetjük egymást
🍂🍁 gyűjthetünk faleveleket
👀🦗🪳🐦🐦‍⬛megfigyelhetjük a bogarakat, madarakat
🛴🛴🛴 rollerezhetünk együtt
🛹🤹‍♀️megkérhetjük gyerekeinket, hogy tanítsanak meg minket valamire, amit Ők jobban tudnak, mint mi....
🗣️elmondhatjuk ki miért hálás idén: mi az, ami természetesnek tűnik, de mégis nagyon örünk, hogy van
🎁készíthetünk adomány dobozokat raszoruló gyerekeknek
💃🕺táncolhatunk a nappali közepèn
👄játszhatunk mit tennèl ha játèkot
(Mit tennèl, ha egy napig Te parancsolnál az egèsz családnak? Mit tennèl, ha te lennèl az anyukám? Mit tennèl, ha csúfolnának? Mit tennèl, ha a legjobb barátod elárulna? Mit tennèl, ha igazságtalanul szídnának le? Mit tennèl, ha valaki megkèrne, hogy ezt tartsd titokban, de belül ezt nagyon nehèznek èreznèd? Sokat megtudunk majd gyerekeinkről, ha felteszünk nekik pár ilyen jellegű kèrdèst ès alkalmunk lesz fontos dolgokat átbeszèlni...

Ha ilyen ès ehhez hasonló dolgokat èlünk át együtt, akkor nem nyítunk ajtót a gyermekeink lelkèben a szorongásnak ès a fèlelemnek.
Legyünk erősek és válasszuk a divat helyett azt, amit a szívünk diktál ❤️

❗❗❗ès a legfontosabb, hogy HAGYJUK őket UNATKOZNI az őszi szünetben ès máskor is, mert ez különösen èpítő🧠🧠🧠

26/10/2025

Köszönöm, hogy eszembe juttattátok 🙏ma is fontos 🤍

Halloween helyett Hálaadás
Munkám során azt tapasztalom, hogy a rémisztő mesék, filmek, rémtörténetek, akár viccesenek tűnő ijesztgetések felerősítik a gyerekek szorongásos tüneteit, még akkor is, ha adott pillanatban úgy tűnik, hogy élvezik az eseményeket. Később rémálmokban, éjszakai felriadásokban, sötéttől való félelemben, szülőktől való elválási nehézségekben, megmagyarázhatatlan sírásokban jelentkezhetnek, ezért is gondolom azt, hogy a Halloween ünneplése lélektani szempontból káros.
Kutatásokból tudjuk, hogy a gyerekek minimum 20%a érzékenyebb idegrendszerrel rendelkezik, ők szuper intenzíven élik meg ezeket a filmeket, rémiszgetéseket.
Természetesen vannak olyan gyerekek, akik "bírják" a halloweeni esményeket, de nekünk szülőknek nagy felelősségünk van abban, hogy felismerjük mit is tud elviselni a gyermekünk, ugyanazok a jelenetek/történések teljesen máshogy csapódnak le a szuperérzékeny gyerekek lelkében. Ha megszólal a vészcsengőnk, hogy talán a mi gyerekünk rosszat fog álmodni, "hisztisebb" lesz a programtól, akkor bátran mondjunk NEMet, még akkor is, ha az osztálytársai is megnézték azt a filmet, vagy elmennek abba a halloween buliba.
Alternatívaként eszembe jut egy másik őszi ünnep: az Èszak Amerikából származó Hálaadásnap. Bár ez az ünnep olyan sok marketinges lehetőséget nem rejt magában, mint a Halloween, lelki szempontból annál hasznosabb. Érdemes meríteni belőle az őszi időszakban illetve egész évben 🍁❄️🌷☀️
A pozitív pszichológiából tudjuk a hála, és annak kifejezése mentális szempontból jótékony hatású: befolyásolja a közérzetünket, a viselkedésünket, hatással van kapcsolatainkra, belső tekintetünket olyan dolgokra tereli,amelyek védik mentális egészségünket. AMIKOR HÁLÁSAK VAGYUNK NEM ARRA KONCENTRÁLUNK, HOGY MI HIÁNYZIK AZ ÉLETÜNKBŐL, HANEM KÖSZÖNETET MONDUNK MINDAZÈRT AMINK VAN. Máshová kerül a fókuszunk!
De vajon hogyan alakítsuk ki gyermekünkben ezt a jótékony szemléletet?
Sok szülő társamtól hallom és időnként bennem is megszólal a hang "gyerekkoromban én hogy örültem volna, ha a szüleim ezt megveszik nekem....ide és oda elvittek volna....erre és arra lehetőségem lett volna.... annak is kimondhatatlanul örültem, amikor egy (!) barbie babát kaptam....olyan hálátlan vagy gyerekem, nem tudod értékelni a jót, mindig csak elégedetlenkedsz" Ha efféléket találunk mondani gyerekeinknek biztosan nem segítjük őket abban, hogy hálásak tudjanak lenni.
A hála belülről fakad! Abban kellene őket segítenünk, hogy kinyíljon a tekintettük, hogy arra figyeljenek AMI VAN.
Sajnos szülőként is hozzájárulunk ahhoz, hogy a gyerekeink követelőzzenek és a hiányokat lássák a VAN helyett: elárasztjuk őket tárgyakkal, játékokkal, élményekkkel, csokikkal cukrokkal, sütikkel, fagyival jutalmazzuk őket, azon gondolkozunk, mit kellene még kipróbálni, megnézni, megvenni...mindent meg akarunk adni nekik, amit mi nem kaptunk meg....élmények tárházát zúdítjuk rájuk, amit nincs idejük feldolgozni.
Az a tapasztalatom, hogy a hála leginkább akkor fakad fel bennünk, ha valamitől/valakitől meg kell válnunk ami/aki fontos volt számunkra. Amikor szembesülünk azzal hogy a természetes, nem természetes....Amikor beszűkülnek a lehetőségeink, könnyebben nyílik ki a szívünk és értékeljük azt, ami körülvesz minket.
Nehéz ezt az érzést visszaadni szavakkal....én ezt úgy éltem meg, mintha az hogy, valamiről le kellett mondanom, olyan kapukat nyitott meg a szemem előtt, amire addig vak voltam, amit addig természetesnek hittem.
Ahogyan a saját látásmódunk tisztul, úgy tudjuk ezt továbbadni gyerekeinknek is.
Ha túl sok az inger, nehéz meglátni a fontos dolgokat, nehéz hálásnak lenni. Szülőként érdemes az ingereket csökkenteni, hogy gyerekeink is át tudják élni a természetesnek hitt dolgok csodáját.
Később jelentkezek még konkrét gyerekeknek szánt hála gyakorlatokkal ;)
Addigis # # #

25/08/2025

NEM ESZIK OLYAN FORRÓN A KÁSÁT

"olyan autisztikus" "az autizmus széles spektrum, biztosan a spektrum szélén van "de én ezt nem mondhatom ki" Akkor miért mondják? Miért ijesztgetik ezzel a szülőt? Miért okoznak mérhetetlen aggodalmat a szülői szívnek???
Túl sok szülő keres meg azzal, hogy gyermekét valamelyik szakember autisztikusnak, spektrumon lévőnek címkézi. Ezért most összefoglalok pár szempontot, amit érdemes figyelembe venni, mielőtt teljesen maga alá temet az aggodalom:

🗣️ Ki mondta ezt? mert autizmust kizárólag pszichiáter szakorvos diagnosztizálhat
👀 Ha feladathelyzetben/ idegen személlyel/teljesen új környezetben egy gyerek nem tart szemkontaktust, vagy szögletesen mereven mozog, vagy nem tud oldottan kölcsönösen kommunikálni egy számára ismeretlen személlyel, nem biztos hogy autista. Számtalan más oka lehet a viselkedésének.
🦅 Ha egy gyerek zavarában "repdeső mozdulatokat" végez, még nem feltétlenül autisztikus.
🤲 Az ismétlődő kényszeres szokások önmagukban még nem adnak okot a diagnózisra.
📢 A túl érzékelés (hangok, fények,szagok, texturák...) oka sok minden más is lehet.
🏡 Egy fejlesztésen, felmérésen, idegen helyzetben nem úgy fog viselkedni a gyereketek, mint egy oldott ismerős közegben. Ezért a teljes képet mindig Ti látjátok, mi szakemberek csak részleteit látjuk a gyermek működésének.
Ezért van az hogy diagnózist sem lehet felállítani a szülők részletes kikérdezése nélkül.
❌ 1- 2 alkalommal lehetetlen jól látni egy gyereket.Tapasztalatom szerint, ha mindent megteszek azért, hogy biztonságos közeget teremtsek, akkor 3. - 5.alkalommal kezd annyira oldódni egy gyerek, hogy megfigyelhetővé válik.
Nem hiszek abban hogy 1 - 2 alkalom után bármilyen releváns következtés levonható lenne.

Tehát szülőként ha olyan értékelést kapsz a gyermekedről, ami nagyon nem fér össze azzal , ahogyan Te látod Őt, akkor hallgass a belső megérzésedre. Minél régebb óta dolgozok annál, inkább azt tapasztalom, hogy a szüleinél jobban senki nem ismerheti a gyereket. Lehet a szülőnek vakfoltja bizonyos dolgokban, és jól jöhet külső empatikus segítség, de egyetlen egy szakember sem fogja tudni jobban megismerni a gyermeket, mint a szülei.
A gyerekednek pedig arra van szüksége , hogy bízz benne 🤍
Az aggódalmaidat Ő is èrzi, ezért mindkettőtöket mérgez 🤢