26/08/2025
Van jó néhány olyan párterápiás esetem, ahol a két ember nem érti, mi is történik a kapcsolatukban.
Hullámzás, ellentétes üzenetek, közelségkeresés, és hirtelen távolodás. Ezekben a kapcsolatokban általában az egyik fél kapcsolatfóbiás, a másik pedig kapcsolatfüggő.
A kapcsolatfóbiás legtöbbször elkerülő kötődésű, tehát számára nagyon veszélyesek az érzelmek, így az érzelmi kapcsolatban nem tud igazán elköteleződni.
Bár vágynak rá, ám mégis félelmetes a számukra a hosszútávú kapcsolat.
Párjaik olyan kapcsolatfüggők, akik nem tudják meghúzni a határaikat, hatalmas adag érzelemmel rendelkeznek, és a saját érdekeiket mindig a kapcsolat érdeke mögé helyezik.
Ez azt jelenti, hogy amikor a kapcsolatfóbiás közeledik, akkor a kapcsolatfüggő jól érzi magát, tudnak egy kicsit kapcsolódni, majd a kapcsolattól idegenkedő fél, hirtelen kihátrál, mire a kapcsolatfüggő még több energiát és érzelmet tölt a kapcsolatba, és nem veszi észre, hogy dinamikailag mi is történik a kapcsolatban.
Volt egy fiatal nő kliensem, aki elmesélte, hogy nagy szerelembe esett egy fiatal férfivel. Mindkettejüknek remek állása volt, jól érezték együtt magukat, majd elhatározták, hogy kivesznek egy albérletet közösen.
Eleinte együtt keresték a tökéletes lakást, a lány már a berendezéseket böngészte a lakberendezési oldalakon, és úgy érezte, élete álma valósul meg. Szerelmes volt és úgy látta, Béci is boldog. Amikor megkérdezte Bécit, hogy várja-e már a közös életet, a férfi válasza az volt, „nincs ellenemre”.
Ez a kommunikáció nagyon jellemző azokra az emberekre, akik egy 'igen' vagy egy 'nem' helyett homályos válaszokat adnak, amiből mindig van kiút egy kiskapu segítségével, hiszen utólag lehet azt mondani, hogy nem is mondott igent.
Nikolett boldogan tervezgette a közös életetet, ő fektetett nagyobb energiát a problémák megoldásába. Nem érzékelte, hogy a boldogsága magánnyal van övezve, és roppant egyedül van benne.
Amikor már költöztek volna, Béci hirtelen egy huszárvágással kihátrált a kapcsolatból, bocsánatkérések közepette.
Arra hivatkozott, hogy túl sok lett a munkája, nincs értelme együtt élni, úgysem tudnak sok időt együtt tölteni.
Nikolett nem akart hinni a fülének, hiszen már aláírta a bérleti szerződést egy évre, egy elég nagy lakást bérelt ki kettejüknek, az előzetes megbeszélések alapján. Ráadásul ő szerződött, mert a fiú akkor sem ért rá a munkája miatt, így Nikolett felelőssége lett egy évig fizetni a lakásbérlet magas összegét, mert a fiú néhány hét múlva végleg kilépett a kapcsolatból, együtt be sem költöztek a lakásba.
Leírok néhány gyakori jelenséget, ami kapcsolatfóbiára utalhat:
- menekülés, mielőtt még a kapcsolat elkezdődne, állandó flörtök, de nem történik meg az első randevú.
- menekülés szakítással, amikor a kötődésfóbiás túl szűknek érzi a kapcsolati teret és jobbnak látja rövidre zárni a kapcsolatot.
- kötődéskerülés a kapcsolaton belüli érzelmi távolágtartással, ami a partnernek gyilkos fájdalmat okoz, és azt érzi, hogy nem tud kapcsolódni.
- a betegségek, mint elkerülési stratégia, migrén, és egyéb hirtelen előbukkanó betegségek például akkor, amikor éppen randevúra, vagy hosszabb közösen eltöltött időre készül.
- állandó, túlzott munkavégzés, amire rendszeresen lehet hivatkozni, és ettől még fontos embernek is érzi magát a kihátráló fél.
- Olyan hobbik, amit intenzíven végez a kapcsolattól távolodó fél, tehát nem az esti együttlétet preferálja a párjával, hanem inkább elmegy otthonról a hobbi vagy sport kedvéért.
- menekülés hűtlenséggel: sz*****is kalandok és háromszög kapcsolatok keresése, visszatérő, soha nem szűnő bonyodalmak.
- menekülés a sz*****is élet hárításával, a mási fél távolságtartásához azt használja, hogy nem szeretkezik vele, így passzív-agresszív módon megüzeni, hogy „nem kellesz”.
Előbb –utóbb a partner nem fogja bírni és ő lép ki a kapcsolatból.
- menekülés távkapcsolat létesítésével, ez olyan igazi „se veled, se nélküled” kapcsolat. Van is, meg nincs is kapcsolódás.
- a beszélgetés bojkottálása, a kötelékfóbiás partner nehezen beszél az érzéseiről, így a partner elmagányosodik és előbb-utóbb meg kell hoznia azt a döntést, hogy kilép. Bár sokan mazochista módon kitartanak egy olyan kapcsolatban is, ahol általában nem jön létre érzelmi kommunikáció, mert a kötelékfóbiás fél mindig racionális síkra tereli az érzelmi kapcsolódást.
- menekülés eltűnéssel: a kötelékfóbiás ember nagymestere annak, hogy jelen van, de még sincs jelen, nem lehet hozzá kapcsolódni, offline üzemmódban létezik. Például, ha olvas, akkor úgy olvas, mintha ott sem lenne. Teljes mértékben elérhetetlen, ha szólnak hozzá, akkor nem válaszol, mintha nem is lenne a térben. Iszonyatosan nehéz ez a partnernek, aki nagy magányosságot és értéktelenséget él át.
A kapcsolatfüggő fél a túlzott emóciókkal, az érzelmi cunamikkal segíti elő azt, hogy a másik kapcsolat kerülő fél minél inkább kihátráljon.
Ez egy dinamika, amit fontos megérteni, hiszen a fóbiás fél az érzelmektől a másik pedig a hátrálás következtében egyre intenzívebb érzelmeket produkál, ami még inkább hátrálásra készteti a kötődés kerülőt.
Ez az írás csak egy pici rálátást enged erre a jellemző dinamikára, ami felőrli a kapcsolatfüggőt, teljesen kikészíti, hiszen ő az, aki nem tud érzelmileg függetlenedni, és aki nagyon mályen és intenzíven éli meg az érzelmeket, bár ennek ő is aktív alakítója.
(Fotó forrása: Eden Pleasure Products)
