07/11/2025
Zsohár Melinda
Minden gyász más
Szembenézés az elkerülhetetlennel
Minden gyász más, jelenti ki Szabó Ágnes, a Kapcsolat Központ igazgatója. A mosolygós, erős nő és kiváló szakember olyasmivel foglalkozik, s abban segít, amitől sokunk inkább elmenekülne. Halál, betegség, öregség. Az élet részei. Mindenszentek és Halottak napja idején erősebben szembenézünk a gyásszal.
Hatalmas mennyiségű virág, koszorú, gyertyahegyek fogynak, utaznak, viszik őket a temetőkbe, szakrális, esetleg valamiért emblematikus helyekre. Zuhognak ránk az emlékek, régi fotográfiák kerülnek kézről kézre, csitult bánatok közepette. És soha nem múlónak tűnő fájdalom és gyász mások életének része. Minden gyász más, hangsúlyozza meg Szabó Ágnes. Egy biztos, nem elkerülhető a halál, ám nem mindegy az egyéni sorsokban, hogy kit és mikor és hogyan veszítünk el. A mi keresztény kultúránkban még mindig számos rítus segít a gyász feldolgozásában, bár ez is rohamosan változik az utóbbi időkben.
Szabó Ágnes, a bicskei Kapcsolat Központ, az önkormányzat intézményeként működő Egyesített Családsegítő és Gondozási Központ igazgatója. Diplomás szociális munkás, kisebbségpolitikai és mentálhigiénés szakember, szociálgerontológus („öregségtudomány”) és egy újabb stúdium megszerzése nyomán a halál és veszteség feldolgozásában segítő hozzáértő. Nem pszichológus, de hasznos tud lenni és hatékony a legsúlyosabb lelki problémákban, ha hozzá fordulnak, mondja. Munkájában konkrét segítő is a rászorultak, elesettek problémáiban az intézmény vezetőjeként, de ezúttal a spirituális vonatkozásokról kérdezzük őt. Halottak napja okán a halálról, a veszteség feldolgozásáról, már amennyi kicsi belefér az emberiség öntudatra ébredése óta létező e legnagyobb kérdésben.
− A Kapcsolat központban meghirdettük nemrégiben ezt a „szolgáltatást”, s igyekszem én magam fogadni és segíteni a gyászban, veszteségben elakadót, ha igényli – mondja Szabó Ágnes. Nem kell érte fizetni, ezt muszáj leírnunk, hiszen léteznek borsos áron terápiák, s ez nem bírálat. - A halál manapság egyre inkább elhárított, elfojtott területre száműzött tény, ami pedig az utolsó évtizedekig az élet részeként kezelt egyértelműség volt. A gyerekek előtt is titkolózunk, az időseket nem engedjük beszélni az esetleges végrendelkezéséről, vagy inkább a végső kívánságáról – sorolja a legkézenfekvőbb jelenségeket.
− Ha bejön hozzám valaki a veszteségével, fájdalmával, nincs időkorlát a beszélgetésben. Másfél-két óra alatt pedig annyi minden szóba kerül, ami a kibeszéléstől is segíthet. Nekem az az öröm, ha másként távozik az illető, kicsit feloldódva, megkönnyebbülve. A teljes elfogadás, a titoktartás és minősítés-mentesség az alap. Persze hosszú az út, mindenkinek mással kell megküzdenie. Más egy idős hozzátartozó elveszítése, mindig dráma a gyermekhalál, a házasságok is mind különböznek egymástól, tehát a házastárs halála is annyiféleképpen érinti az itt maradottat. Még a bántalmazó kapcsolat után is különös a feldolgozás a végül elhalt bántalmazó távozása után. Mindig megkérdezem a gyászolótól, hogy mit gondol, hol lehet a hozzátartozója a halál után? S a válasz határozza meg a beszélgetés folytatását. Nekem a legjobban fedi a lényeget Elisabeth Kübler-Ross pszichiáter és hospice-szakértő lírai mondata a halálról. „A halállal itt hagyjuk hernyó testünket, a lelkünk pillangóként él tovább valahol.”
Nem érintünk vallást és hitet, kicsit összefoglaljuk a Halottak napi rítusokat és szokásokat, amelyek ugyancsak felerősödtek. Eltoljuk a halált, az idősek öregotthonokban és kórházakban halnak meg, s bár nő az átlagéletkor, nincsenek együtt a generációk. A Halottak napján virágözönnel zarándokolnak a lélekmelegítő gyertyalángokban tündöklő temetőkbe a hozzátartozók. Lelkiismeretfurdalás miatt is? Az jó, ha nyugtázhatjuk magunkban: mindent megtettünk az elhunytért életében, s nem úgy halt meg hirtelen, hogy haragban voltunk. Azt feldolgozni a legkeményebbeknek is feladat!
− A temetőjárás szokás, hagyomány, s ez is pozitív jelenség - szögezi le Szabó Ágnes, s még visszakanyarodunk a gyászfeldolgozás segítésére. - A fájdalom és a veszteség feldolgozandó, nincs más választásunk, s egyszer csak a legnagyobb sötétségből is felderenghet a vigasz, valami fény. A nagy elakadásokat szakember segítségével könnyebb feldolgozni, s a halálnak is lehet értelmet adni. Az idézett drámai gyermekhalálnál sokszor a gyászoló szülő más szenvedő segítségére siet, a lelki szenvedése abban csitul, ha olyanokat támogat és vigasztal, akik a hozzá hasonló utat járják. Magam személy szerint a hospice, a halálba kísérés folyamatában szeretnék segíteni, ezt a szakterületet tanulmányozom, s érzelmileg is készen állok rá. Sokan vannak önkéntesek és hivatásszerűen is, akik vállalják e valóban megrázó utat, a kíséretet. A sírokra helyezett minden szál virág és a fellobbanó gyertyák fénye pedig egy-egy ölelés az emlékek tengerében.
Forrás: www.feol.hu megjelenés dátuma: 2025.11.01. 19:29
