11/11/2025
Csak akaraterő kérdése?
Megkezdődött a november. Bizonyára sokan hallottak már róla, akár itt az oldalunkon is olvashattak a Száraz November kezdeményezésről. Ez az a kihívás, amelynek résztvevői, bár máskor szoktak inni, most saját szabad döntésükből úgy határoztak, hogy egy hónapig nem fogyasztanak alkoholt. Józannak maradni, amikor bekapcsol a sóvárgás, ellenállni a hol a háttérben kattogó, hol az arcunkba dübörgő kísértésnek vagy nemet mondani a szelíden erőszakos kínálásra – mindez már az ő esetükben sem pusztán csak akaraterő és elhatározás kérdése. Hanem komplex érzelmi, pszichológiai, kapcsolati és kulturális dilemma. Hogyan tudok társaságban feloldódni, hogyan tudok kapcsolódni másokhoz és kikapcsolódni, kiszakadni kicsit a saját hétköznapi rutinomból alkohol nélkül? Elég vicces, érdekes és szórakoztató vagyok-e, szerethető vagyok-e józanon? Egyáltalán, milyen ember vagyok én, amikor nem iszom? Nem könnyű kérdések ezek, hiszen azt kutatják, van-e helyem a világban, a közösségemben, vagy el kell-e bújnom, el kell-e szigetelődnöm.
De mi a helyzet azokkal, akiken már túlnőtt a szenvedélyük? Akik már elvesztették a kontrollt, kialakult az esetükben a függőség? Akik már nem is csak érzelmileg és pszichológiailag, hanem fizikailag is rá vannak utalva az alkoholra, és ital nélkül a sóvárgás lelki jelei, a feszültség, a türelmetlenség, az ingerlékenység, a bűntudat, a szégyenérzet, a szorongás, a depresszió és a magányosság mellett a megvonás testi tüneteivel, a hányingerrel, remegéssel, izzadással, izomgörcsökkel vagy fejfájással is küzdenek? Vajon csak akaraterő kérdése, hogy fel tudnak-e hagyni az ivással? Az előző gondolatmenetet továbbfűzve, és ha ilyen árnyaltsággal tesszük fel a kérdést, talán azonnal és könnyen megtalálható a válasz is: nem. Az akaraterő, a jó szándék nem elég. A függőség se nem jellemhiba, sem pedig nem morális kérdés, hanem bonyolult bio-pszicho-szocio-kulturális-spirituális meghatározottságú kondíció, betegség.
Mit jelent ez a terjedelmes és tekintélyt követelő szószerkezet-szörnyeteg? Azt, hogy a függőségek kialakulásának nem egy konkrét kiváltóoka, hanem szerteágazó története van, amely az emberi létezés különböző, gyakran titokzatos vidékeire kalauzol. A szenvedélybeteget különböző belső és külső tényezők egyaránt befolyásolják abban, hogy élethelyzeteit legális vagy illegális szerek használatával, illetve viselkedési függőségek révén próbálja kezelni. Ilyen tényezők például:
a biológiai adottságok (például a genetikai örökség és a DNS-t tartósan befolyásoló környezeti hatások, vagy az olyan idegrendszeri folyamatok, mint a jutalmazórendszer és a memória működése),
a pszichés állapot és a személyiség jellemzői (például az olyan személyiségvonások, mint hogy inkább kockázat- és élménykereső vagy elkerülő-e, inkább extrovertált vagy introvertált-e, milyen megküzdési technikák és elhárító mechanizmusok jellemzik, inkább optimizmusra vagy pesszimizmusra hajlamos-e az adott személy és így tovább),
a család és a társadalom tanult mintázatai (például milyen kihívásokkal küzdöttek a szülők és nagyszülők, milyen válaszaik voltak ezekre a kihívásokra, milyen traumák öröklődnek generációról generációra a családban, illetve milyen kulturális szerepe és megítélése van az alkoholfogyasztásnak vagy más szerek használatának és a viselkedéses függőségeknek),
az élet és a világ személyen túlmutató értelmességéhez való viszony kérdései (például hit, spirituális közösséghez tartozás, felsőbb erőhöz való viszony).
A függőség kialakulása, majd kifejlődése, előrehaladása során pedig az érintett személy életében bekövetkezik az az állapot, amikor önerőből már nem, vagy csak nagyon kivételes spontán felépülések esetében talál kiutat. A felépülésben a legtöbb szenvedélybeteg segítségre szorul, legyen szó önsegítő közösségekhez való csatlakozásról vagy professzionális segítők felkereséséről.
Ha ön vagy hozzátartozója érintett, és szeretne segítséget kérni, vagy egyszerűen szívesen beszélne erről valakivel, keressen minket bizalommal!
Címünk: 1115 Budapest, Bartók Béla út 104.
Telefonszámunk: 06-1-466-44-55
E-mail: caritas.revbp@caritas.org.hu
(kép: Henri de Toulouse-Lautrec: Suzanne Valadon portréja)
