16/03/2026
💭 Miért szabotálom a saját működésem, miért csinálok olyan dolgot, amiről tudom, hogy ártok vele magamnak?
"Azt tartom fenn, ami ismerős. Amihez már régen alkalmazkodtam. Az a működés kap létjogosultságot, ami korábbi kiszámíthatatlan helyzetekben a túlélést segítette. Ez lett számomra az optimalizált vezérlő elv.
Az egészségesebb, nyugodtabb, kiszámíthatóbb működés számodra vonzó lehet, számomra viszont idegen, és veszélyes. Az én szempontomból már ez is egy biológiailag stabil működés.
Amit önszabotázsnak nevezel – túlevés, halogatás, függőségek, rossz helyzetekhez való kényszeres alkalmazkodás, a saját határaid nem tiszteletben tartása – olyan megoldások, amelyek csökkentették a feszültséget és kiszámíthatóvá tették a belső világod akkor, amikor hosszú ideig túlterhelt, stresszes vagy érzelmileg bizonytalan környezetben kellett élned.
A nyugalom, az egyensúly vagy a „jóllét” tehát nekem még nem egy vonzó cél, hanem egy ismeretlen állapot.
De egy nagyon intelligens, tanuló rendszer vagyok, ezért új tapasztalatok hatására képes vagyok változni.
Amint új, megtartó élményeket szerzel, és tudatosan törekszel más tapasztalatokat, biztonságot közvetítő élményeket is gyűjteni, a régi önszabotáló minták fokozatosan elveszítik majd a funkciójukat."
Szeretettel: a Tested
🫶 A egy képzeletbeli gondolat kísérlet arról, vajon mit válaszolna a testem, ha le tudnék ülni beszélgetni vele, és feltehetném neki a kérdéseimet fájdalomról, pszichoszomatikus tünetekről.
✨️ Te mit kérdeznél a testedtől?
⬇️ Írd meg kommentben!
