03/12/2025
FILMAJÁNLÓ
Joachim Trier számomra kétségtelenül az egyik legkedveltebb rendező azon sokak közül, akiket még nagyon szeretek, persze amúgy is a skandináv filmek elhivatott nézője vagyok. Igazán komoly filmeket most ott csinálnak szerintem.
Legutóbbi filmje, az Érzelmi érték annyira gyönyörű, hogy én a bemutatón láttam, de még mindig itt van a bőröm alatt. Trier nyert idén Cannesban ezzel a filmmel, nem ezért imádom, hanem mert tényleg zseniális. Ettől függetlenül egyébként állítólag 20 percig tapsoltak Cannesban, ami nagyon nagy szó, húsz perc, gondolj bele. Ebből is látszik, milyen sokakat érint ez a téma, mert különben nem érintette volna meg ott is a nézőket.
A háború végén vagy után született generáció, akik a szüleink, súlyosan traumatizáltak. Országokat kellett újraépíteniük, és ultra nagy igényük volt és van még mindig is a biztonságra, amit kint találnak meg. Munkában, javakban, tárgyakban, amikhez aztán rendkívül ragaszkodnak és amikkel magukat azonosítják. Az érzelmek terén pedig tehetetlenek, mert nem tanulták meg azokat, mármint azt, hogy hogy lehet azokat kifejezni, hogy az érzelmek a legfontosabbak a világon, hogy az ember érzelmeket eszik, nem krumplilevest.
Ahogy a film címe is sugallja, ami hozzáad az élethez, azok az érzelmek, ami az igazi érték, az az emberi érzelem. Érzelmek nélkül nem létezik az ember és minden baja, minden traumája ebből fakad, ha nem tudja a pozitív érzelmeket azokat kezelni, átadni vagy megkapni, átvenni.
Trier nem csak érti az elfojtott, elfeledett, elárult érzelmeket, hanem abban is páratlan, amilyen finomsággal és érzékenységgel tudja azokat ábrázolni. Úgy, hogy neked is beleszakad a szíved, miközben nézed.
A történet egyszerű, napjainkban játszódik, van egy sikeres apa, aki a munkájának él, a gyerekek, a család háttérbe kerül. Hogy a lányok, a két nővér felnőttkorára ez hogy hat és milyen megküzdési stratégiát választanak az apasebbel szemben, hogy tudnak túljutni rajta, ezt mutatja be elképesztő szépen ez a film.
Mellesleg jegyzem meg, hogy ezzel a témával fogunk a tavaszi jógatáborban mi is foglalkozni, sok-sok kirándulással.
Annyira hitelesen ábrázolja az érzelmi elhagyatottság érzését, hogy mi, akik nézzük, ugyanúgy felszabadulhatunk a film végére, mint a történet szereplői. A dialógusok legalább annyira életszagúak, mint a Szerethető c. filmben, amit ugyan nem ő rendezett, de a másik nagy kedvencem, rengetegszer láttam. A rendező ugyanúgy Renate Reinsvet választotta főszereplőnek, aki A világ legrosszabb embere című filmjében is szerepelt, amit szintén nagyon jó film, de mélységében és témájában nem fogható az Érzelmi értékhez. Ezzel persze nem von le semmit az értékéből.
Az Érzelmi érték tulajdonképpen egy óda a gyógyító erőkhöz, amik itt vannak bennünk és annak ellenére, hogy belemegy a mélyébe és feltárja a sebeket, visszaadja a hitünket is, hogy képesek vagyunk a generációkon átívelő megrázkódtatások, a ki nem mondott szavak, és az ölelések hiányából meggyógyulni.
A transzgenerációsan sérült, nárcisztikus apa és leányainak története elképesztő erejével odanyom a moziszékbe. Zsebkendőt vigyetek!
Brávácz Alexandra
