28/09/2022
Kedvesek!
Megosztom az örömömet Veletek.
Hosszú poszt jön, előre szólok 🙈
Szóval... Ott kezdem talán, hogy nagyon régóta problémáim voltak a ciklusommal. Mindig is iszonyat fájdalmakkal, rosszullétekkel és görcsökkel jártak kéz a kézben azok a bizonyos női napok nálam. Egy jó darabig csak rendszertelen volt, aztán 2020 májusától teljesen elmaradt. Egy darabig az előjelek megvoltak ciklikusan, aztán már azok sem.
Ezt akkor, először, betudtam annak, hogy nehéz szakaszát éltem éppen az életemnek; szakítás, szétköltözés, sok munka, iskolába jártam mellette, éjszakánként alvás helyett tanultam, új vállalkozásba is kezdtem közben, stb...
Teltek múltak a hónapok, és kezdett azért valami motoszkálni a buksimban. Közeledett az éves rákszűrés időpontja, ahol mondtam is a doktornőnek, hogy valami nem oké. És persze hamar kiderült a vizsgálatoknál, hogy van némi gondocska bizony bizony... A bal petefészkem tele volt cisztával. Nem működött, kezdett elhalni.
Semmi baj, gondoltam magamban, ez nem a világ vége, majd meggyógyulok, csak rendbe kell szednem az életemet, meg a lelkemet, hiszen minden onnan ered, és pontosan tudtam, hogy milyen sebeket hurcolok magammal nagyon is régóta... Túl régóta. Abban maradtunk, minekután nem fogadtam el a gyógyszeres hormon kezelést, hogy 3 hónap múlva visszamegyek. Addig is készült egy teljes vérkép, ahol hormon szinteket, és T-markereket (tumor sejt szám) is vizsgáltak nálam. Hajlamom/genetikám van ugyanis anyai és apai ágon is a rákra elég erősen...
Nos, utóbbi rendben volt, előbbi nem. A progeszteron szintem gyakorlatilag 0 volt ekkor...
3 hónap múlva újabb vizsgálat következett, ekkor már a jobb petefészkem is tele volt.
Majd még 3 hónap múlva az egész méhem hemzsegett a cisztáktól... Ekkorra már műtétet emlegetett a doki, és megkaptam a plecsnit is, miszerint MEDDŐ vagyok.
BUMMMM!!!!!
Ez mondjuk pofán vágott, jobban fájt, mint egy pontos hátsó horog, ami telibekapja az ember állcsontocskáját...
Műtétről hallani sem akartam persze... Megingathatatlan voltam abban, hogy a lelkemet kell rendbetennem, nem a méhemet kivetetnem.
Orvost váltottam.
A következő is ugyanazokat javasolta 🙈
És a következő is... Ekkor voltam elég mélyen ahhoz, hogy rá tudtak beszélni egy 10 napos hormon kúrára. Majdnem belehaltam, de szó szerint. És nem segített, csak rontott az állapotomon, minden téren.
Itt engedtem teljesen el a nyugati orvoslást.
Visszamentem rendszeresen a vizsgálatokra, újra és újra elmondták ugyanazokat, én meg a magam útját jártam.
Beleálltam a gennyedző sebeim feltépésébe, kitisztítottam őket, bele bele haltam, majd újra és újra megszülettem, mindig kicsit gyógyultabban.
Közben elkezdtem a Clary Sage olajat enni, és a Manuka olajjal minden este masszírozom magamat alhasi részeken.
Elfogadtam, hogy nem életfeladatom a saját gyermek, és hogy ettől még teljes egész, értékes Ember és Nő vagyok.
Hálát adok annak, ami van, és boldogan járom az utamat, élem az életemet.
Augusztusban voltam kontrollon, ahol a doki közölte, hogy nem javult az állapotom semmit. Én meg mondtam, hogy az jó, mert ezek szerint nem is romlott 🙈😅
Most hétvégén valami furcsa volt... Éhes voltam. De folyamatosan 😂és kívánós 🤭
Na, gondoltam, telihold van, meg jön a tél, raktározik a szervezet, sokat futok - kalória deficitben vagyok biztosan... Ilyenek...
Ám, ami ennél furcsább lett, hogy tegnap olyanokat éreztem, amiket évek óta nem... Előjelek... De, még mindig azt hittem, csak az agyam szórakozik, és képzelődöm.
Ma reggel elmentem futni (ez elég gyakori nálam). Ahogy hazaértem, elmentem mosdóba. A könnyfakasztó meglepetés ekkor ért 😇
Gyógyul a lelkem, gyógyul a testem, valami újra működik Bennem 🙏
A természetes olajok, a masszázs, a szeretet önmagam felé, és a kitartás működik. Gyógyító erővel hatnak, ha hagyjuk, hogy hassanak ❣️
