04/02/2026
Van egy belső kör,
ahová nem sietünk.
Nem teljesítménnyel lépünk be,
nem válaszokkal,
nem „kész vagyok” állapotban.
Ide csak akkor érkezünk meg,
amikor már elég volt elkerülni.
A középpontban álló fa nem kérdez.
Nem sürget.
Nem mondja meg, mit kellene tenned.
Csak emlékeztet arra,
hogy minden, amit keresel,
már benned él.
A vörös nem veszély itt.
Hanem élet.
Vér.
Emlékezet.
Az a pulzálás, ami akkor is jelen van,
amikor hallgattál róla.
Ha mersz megállni,
ha mersz ránézni,
nem azért, hogy megjavítsd,
hanem hogy meglásd –
akkor a sötét nem elnyel,
hanem megtart.
És a fa nem nő gyorsabban.
Nem lesz látványosabb.
De gyökeret ereszt
abban a térben,
ahol végre nem menekülsz önmagad elől.
Ott kezdődik az a fajta növekedés,
amit nem lehet siettetni.
Csak megengedni.