23/10/2025
🥰Tegnap, 2 könyvbemutatóval a hátam mögött, a harmadik előtti utolsó beszerző-körúton a 10 éves Fiam meglepett egy doboz Lego-val. Önállóan osont el a játékboltba, azt mondta, spontán ötlet volt, hogy vesz nekem valamit.
- Miért kapom ezt pont most? - kérdeztem álmélkodva.
- Hát, a könyved megjelenése alkalmából. Nagyon büszke vagyok Rád. - válaszolta.
Kicsit megállítottuk az időt. Beültünk a kedvenc kávézónkba, ő sütit evett, én habos kávét kortyoltam, és összeraktuk a kockákból a figurákat. Fordítva csináltuk, mint ahogy szoktuk: Máté kereste ki és adogatta az alkatrészeket, én pedig összeszereltem őket. 30 percre megszűnt körülöttünk a világ.
- Milyen jó Téged ilyen boldognak és nyugodnak látni, Anya! - jelzett vissza ifjú önismereti mentorom. És igaza is volt. Nagyon zaklatott időszak van a hátam mögött, nagyon rég sütött rólam olyan harmónia, mint ott, amíg békében játszhattam.
😤Néhány órával később bosszankodva tapasztaltam, hogy Máté egyáltalán nem hallgat rám a könyvbemutató helyszínén. Instruálni próbálja a fotósokat, minden áron a mikrofonba akar beszélni, és az általam megálmodott rendszert felülírva átpakol, szervezkedik. Csak akkor alkalmazkodott az én koncepciómhoz, amikor - a számomra komfortosnál sokkal - erélyesebben rászóltam.
🤷♀️Hogyan függ össze ez a két történet? Miért van helyük egy bejegyzésben, egymás alatt?
💪Szülőként a gyermekeink számára szilárd bázisok, referenciapontok, az erő és a biztonság megtestesítői vagyunk - legalábbis ez volna a dolgok sztenderd, optimális menete.
🤯Amikor egy családban egy felnőtt elgyengül - jobb esetben elfárad, stresszes időszakot él meg, rosszabb esetben krízisben van, betegséggel küzd, stb. - akkor általában az elsőszülött gyermeke megpróbálja felvenni a ritmust, és kitölteni a szülő pillanatnyi állapota által hagyott űrt: gondot viselni a kisebb testvéreire, támasza lenni a szülőnek, helyette cselekedni, gyakran gondolkodni is.
🙄Ez azonban egy gyermek számára hosszú távon nem optimális, nem egészséges működési mód, hiszen a személyiségfejlődése még nem tart ott, hogy képessé tegye ilyen mérvű felelősségvállalásra, ugyanakkor az önalávetés, alkalmazkodás ilyen mértéke sem feltétlenül vezet boldog és harmonikus későbbi életvezetéshez.
👀Máté fiam érzékelte, hogy nem vagyok a helyzet magaslatán, hogy szorongások gyötörnek az elmúlt időszakban, emiatt azonnal "felnőttesítette" magát: megvigasztalt, amikor elszomorodtam, játékkal díjazta a teljesítményemet, és igyekezett a könyvbemutatómon is helyettem gondolkodni. Míg ezek némelyike nagyon kedves és figyelmes gesztusnak tűnik, valójában mind egy tőről fakad: felnőtt szerepemben átmenetileg alkalmatlannak talált, ezért átvette tőlem a stafétát.
🤷♀️Mit tehet a felnőtt, ha észreveszi ezt a jelenséget?
👉Első körben: elmesélheti a gyermekének a fenti megfigyelését, és együtt megpróbálhatják megfejteni, hogy mi történik épp. Anya nagyon elfáradt. Apának sok a nehéz feladat a munkahelyén. Emiatt mostanában sokszor nem sikerült igazán erős, igazán biztonságot nyújtó felnőttnek lenni.
👉Második körben: megkérheti a gyermekét, hogy a fentiek ellenére bízzon benne továbbra is, és visszakérheti a felnőtt szerepet tőle. Egy gyermeknek az a feladata, hogy játsszon, bolondos legyen, néha kicsit kópé, de az semmiképpen, hogy huzamosabb ideig a felnőtt családtagjaiért felelősséget vállaljon. Szülőként óriási lépés ennek a felismerésnek a megfogalmazása, és a felelősség rituális visszakérése is.
👉Harmadrészt pedig: megpróbálhat tudatosan tenni annak érdekében, hogy újra ereje, higgadtsága, nyugalma teljébe kerüljön, és mindez a gyermeke számára is érzékelhető legyen. Kivehet néhány nap szabadságot. Lazíthat a napi- vagy heti rendjén. Ezzel nem csak az aktuális helyzetet zökkenti vissza, de példát is mutat arra, hogy hogyan regenerálódjunk egy megterhelő helyzet, időszak után. Hogy hogyan vehetjük vissza a kontrollt az életünk, nehézségeink, feladataink fölött.
💆♀️Most hétfőig én is elhagyom a megbízható wifi-k és a teltházas könyvbemutatók világát, és kikapcsolódom egy kicsit az őszi levelek és a késői kiadós reggelik varázslatában. 🍁🍂
🤗És mire hazamegyek, újra egyértelmű lesz, hogy ki az erős, mindent megoldó felnőtt.
