02/12/2025
👟Az elveszített cipő és a konfliktusos helyzetben való kommunikáció esete🗣️
👟Ma reggel Máté fiam az új, két hete vásárolt, fekete túracipőjében indult iskolába...azaz csak indult volna, ha megtaláljuk itthon ezt a lábbelit. 🤷♀️ Mivel már nem az első eset, hogy elhagyja a cipőjét, azonnal gyanakvó kérdések kereszttüzébe helyeztük szegény álmos gyermeket, aki a keresztkérdések terhe alatt megtörve állította 2 perc különbséggel, hogy "Tuti itthon van." illetve, hogy "Tuti edzésen hagytam." A tényfeltárás tehát esélytelenné vált, a gyermek elméje nyilvánvalóan valami más, éteri magasságban nyitott épp legendary treasure chesteket, amikor épp fel kellett volna öltöznie valahol induláskor. 😤
🤔 Node hol? Hetente 3 különböző helyszínen edz, múlt hétvégén vidékre utaztunk együtt, közben persze iskolába is jár...A szülői lét igazi Mission Impossible-je feltárni Máté és az Alighordott Quechua rejtélyét. 😅
😇Mi a helyes reakció szülőként? Hogyan kezeljem az ilyen és ehhez hasonló eseteket olyan módon, hogy a gyermek tanuljon belőle, ugyanakkor ne romboljam általa a köztünk lévő bizalmi és elfogadó légkört? Nekem az alábbi megoldási sor vált be ma:
1️⃣Tudatosítom saját érzelmeimet. Mérges vagyok, csalódott és tehetetlen. Úgy érzem, hogy már most nehezen birkózom meg az összes rám eső feladattal, nemhogy még pénzben, időben, figyelemben duplázzam kéthetente a cipővásárlás folyamatát. Nem bírok el ennyit, a kiégés határán topogok - és ebben az sem segít, hogy a mai reggel sem jó kedvvel indulunk iskolába, dolgozni.
2️⃣ Megfogalmazom saját érzéseimet - de nem válok indulatossá. Elmondom a fentieket, elmesélem, mennyi plusz feladatot ró rám a helyzet, és mennyire aggaszt, hogy hogyan érek majd a végükre. Felvetem a megoldás lehetséges alternatíváit: mindketten keressük a cipőt a lehetséges helyeken, majd ha nem járunk sikerrel, Máté zsebpénzéből pótoljuk azt. Kialakul az a.), b.), c.).... és zs.) tervünk, ami csökkenti a frusztrációt és a tehetetlenséget, továbbá érdekeltté teszi a kölyköt a megoldás aktív keresésében.
3️⃣Méltatom, hogy a gyermek mennyi helyen helyt áll, mennyi dologra figyel. Elismerem az erőfeszítéseit, és megkérdezem, hogyan tudok jobban segíteni, hogy a fenti helyzet legközelebb ne álljon elő. 🤗
4️⃣Már viccelődünk, oldjuk a szituáció okozta gombócot a torkunkban. Felajánlom, hogy ráhennázom a kézfejére, hogy "Cipőm megvan?!?" - Máté riposztol, még csak az kéne! Jót nevetünk magunkon, saját béna helyzetünkön. 🤣
5️⃣A reggeli edzésemen Máté edzőhelye felé fordulok. Délelőtt még üres az evezőstelep, be tudok menni a fiú öltözőbe. Még szerencse, hogy terepfutó-zsákkal indultam neki, így haza tudom vinni a meglelt - valóban ottfelejtett - bakancsot. Ezt megúsztuk. 😅
🙋♀️Nekünk egy ilyen kör már csak 1 óra rosszkedv, 1 óra szorongás, fél nap, míg beszélünk róla, aztán levonjuk a következtetéseket, és továbblépünk.
🙄Emlékszem még az időkre, amikor napokig emésztett egy ilyen helyzet - saját reakcióim, és a károk, amelyek a gyermekkel való meghittségben keletkeztek általa.
🤗Kitartást minden szórakozott gyermek túlfeszített szülőjének. Menni fog együtt, higgadtan is, én tudom! 💪
