02/02/2026
❗️Bemutatkoznak az Ability Fashion modelljei❗️
Pozsgay Dóra
Pozsgay Dóra a becses nevem, s 33 éve élek ezen a földkerekségen. Életem eddig nem volt oly könnyű, hiszen egy igen ritka genetikai betegséggel, a Laurence Moon Bardet Biedet szindrómával kell együtt élnem születésem óta.
Ezt a betegséget több területre is szerteágazó tünetegyüttes jellemzi, ami kihat a szemre, a veseműködésre, valamint a többujjúság is megjelenhet. Nálam mind a három terület érintett.
Krónikus veseelégtelenséggel születtem, ami miatt kétszer is szükséges volt átesnem veseátültetésen. Emellett születésemkor mind a négy végtagomon hat ujjam volt. Azóta a lábfejeimen és a jobb kezemen öt, míg bal kezemen az ujjak deformitása miatt mára négy ujjam van.
Gyengénlátóként születtem, de az évek során a folyamatosan romló látásképességem – a retinitis pigmentosa (farkasvakság) nevű szembetegség és egyéb gyógyszeres beavatkozások következményeként – mára a nullával egyenlő.
Ezek ellenére nem szeretek a négy fal között ülni, hiszen rengeteg minden érdekel. Szeretem felfedezni a világot, különféle várakat és kastélyokat. Ha kell, magam szervezem meg az utat, hiszen a mai okoseszközökön futó alkalmazások hatalmas segítséget nyújtanak ezen a téren.
Szakmámat tekintve gyógypedagógus vagyok, de a vakság miatt eddig nem sikerült ebben elhelyezkednem. A gyógypedagógia mellett más szakok is felkeltették az érdeklődésemet, például a kommunikáció és média, amelyet az őszi szemeszterben szeretnék folytatni. Sajnos egy újonnan felbukkanó, pánikbetegség-szerű egészségügyi probléma miatt ezt 2024 telén abba kellett hagynom.
Mostanra azonban úgy érzem, sikerült ezt is leküzdenem – ahogy az életem során felmerülő többi akadályt is –, és a jövőben, ha lehetséges, szeretnék újságíróként is tevékenykedni.
Azért is kezdtem el tanulni ezt a szakot, mert nagyon szeretek írni. Számomra az írás a megnyugvást jelenti, amihez akár egy álmatlan éjszakán is lehet nyúlni. Régóta írok verseket és kisebb műveket különféle írói pályázatokra.
A Facebookon „Noé bárkája” címmel vezetek egy személyes blogot is. Az oldal célja egyrészt az, hogy a tapasztalataimon keresztül bemutassam: egy látássérült személy sem különb a társadalom többi tagjától. Emellett szeretném formálni az emberek szemléletét is, például azt, hogyan szükséges viselkedni egy látássérült személlyel, ha egy zebránál összetalálkozunk.
Másik oldalról Noé vicces írásain keresztül mutatom be, merre szoktunk „kalandozni”, hiszen – ahogy már korábban is írtam – szeretek felfedezni, akár számomra ismeretlen terepet is.
Kis ideig tanultam szociális munkát is, de azt nem éreztem magamhoz közelállónak. Jelenleg Makóra járok kitanulni a váltós kereten, rongyból és egyéb anyagokból való szőnyegszövést. Régi álmom volt ez, de az emberek sokszor a vakságból arra következtetnek, hogy az ember semmire sem képes.
Kitartásomnak köszönhetően azonban sikerült olyan tanárt találnom, aki örömmel adja át e mesterség csínját-bínját. Emellett szívesen fejlesztem magam az informatika és a nyelvek terén is.
Rendelkezem ECDL Start bizonyítvánnyal, de a jövőben célom, hogy a kezdeti négy modult további hárommal egészítsem ki, és így mind a hét modul meglegyen. A nyelvek közül szívesen tanulnék norvég nyelvet, valamint a vikingek történelmét.
Ha ezek után marad még egy kis időm, szeretek a kutyusommal játszani, a vakvezetőkutyás társadalmat kicsit összébb hozni, valamint kutyafuttatásokat szervezni.
Pihenésképpen nem maradhat ki a hangoskönyvek hallgatása vagy a braille-írással készült könyvek olvasása sem. Életem során arra törekszem, hogy minél önállóbb legyek az élet minél több területén.
Ezért többször is részt vettem elemi rehabilitációs tanfolyamokon, de úgy érzem, hogy ezek elvégzése után sem tudom még teljes mértékben ellátni magam. Természetesen mindig vannak és lesznek B megoldások, de örülnék, ha a főzés területén is ügyesebb lennék.
Annak viszont örülök, hogy nap mint nap, vakvezetőkutyámnak köszönhetően átélhetem azt a felhőtlen szabadságot, amelyet mások minden egyéb segítség nélkül érezhetnek a közlekedés során.
