Gentischer Zsuzsa - Gyászfeldolgozás Módszer Specialista

20/11/2025

Könyvajánló - Jon Fosse: Reggel és este

Vannak azok a szövegek, amik az ember fejében hangoznak akkor is, amikor már fejezted az olvasást. Elkezdesz úgy gondolkodni, úgy beszélni magadban. És nem is bánod, mert jól esik abban a másik világban lenni. Egy norvég halász vagy, egy kis szigeten élsz. Nagyapád nevét viseled, aki szintén halász volt. Minden nap kihajózol a tengerre, felnevelsz hat gyereket, szépen élsz a feleségeddel… Meglátod és megérted, hogy nem kell sok az életben, egy karéj vajas kenyér, egy jó csésze kávé, egy feleség, aki mindig ugyanazon a széken ül az asztal másik végén, egy szomszéd, aki levágja a hajad és embert farag belőled, ezek a fontos dolgok. Hogy élet és halál úgy jönnek egymásra, mint reggel és este, nincs ebben semmi különös, ahogy abban sincs, hogy Isten nagyon távol van és mégis nagyon közel. Hogy benned van. És az is lehet, hogy akkor tud megjelenni, amikor a határmezsgyén vagy, amikor belépsz és kilépsz az életbe és az életből, amit ismersz.

Erre a helyre visz Jon Fosse Nobel-díjas kisregénye, amelyet újnorvég nyelven írt. A könyvesbolt végtelenül kedves eladónője ezt is elmesélte nekem, amikor vásároltam a könyvet. Megtudtam tőle, hogy Norvégiában két hivatalos nyelv is van, és a Reggel és este ezen a lakosság 10%-a által beszélt archaikus nyelvváltozaton íródott. Ettől aztán végig mint egy ősi skandináv mítosz, egy nagyon régi északi mese hangzott a fülemben, miközben ezen a határmezsgyén barangoltam vele.

12/11/2025

"Tudom, hogy minden lépést miattad léptem
Úgy ütök rád, ahogy te ütöttél engem

Büszke leszel-e a vérre, a te fiadéra
Ez ugyanaz az ország, ugyanolyan éra
Neked a besúgó, nekem a plakátok
Ugyanaz a jelszó: "befogom a szátok"

Iszol-e a vérre, a te fiadéra
Ez ugyanaz az ország, ugyanolyan éra
Neked a besúgó, nekem a plakátok
Ugyanaz a jelszó: “beverem a szátok"

Esti Kornél zenekar Ugyanaz a jelszó c. száma

Elfacsarodik a szívem ettől a számtól. Apám, akinek sosem lehetek elég jó, aki megértés helyett üt, és az állam, akinek szolgálnia kellene engem, de ehelyett plakátokkal uszítja az embereket egymás ellen. Annak a kudarca, hogy nem tudtunk egy szabad, megbízható és biztonságot adó országot teremteni az elnyomás hosszú évtizedei után. Ez az én kudarcom is, az ezzel kapcsolatos álmaim, vágyaim, reményeim összetörve. Összefonódnak itt az apámmal kapcsolatos veszteségeim az országommal kapcsolatos gyászommal, nem válik el élesen a külső a belsőtől. Ha kimondom, ha megénekelem, enyhülni tud a fájdalom. Talán az is segít, ha együtt kiabáljuk egy koncerten.

10/11/2025

A nehezített fogantatás nem csak a testünket érinti, hanem a szívünket, az elménket és a lelkünket is.

A remény és a csalódás állandó ciklusa miatt kétségbe vonhatjuk saját értékünket, célunkat, sőt hitünket is.

Nem csak arról van szó, hogy még nincs gyermekünk, hanem arról is, hogy gyászoljuk azt az életet, amiről azt hittük, hogy mostanra már élni fogjuk.

A felkavarodó érzelmek: a szomorúság, a frusztráció, az irigység és a gyász nem a gyengeség jelei, hanem a szereteté. Nem kell elnyomnod őket, vagy úgy tenni, mintha nem léteznének.

Minden könny és minden fájdalom arról árulkodik, mennyire fontos ez neked. A gyász feldolgozása akkor kezdődik, amikor megengeded magadnak, hogy mindent érezz, és elhiszed, hogy a remény még mindig képes virágozni.

07/11/2025

Neked mi a tapasztalatod? A veszteség utáni gyászod a fázisok szerint halad, vagy teljesen egyedi és kiszámíthatlan módon?

05/11/2025

"Minden ember gyásza annyira egyedi, mint az ujjlenyomata. Ugyanakkor mindegyikükben közös, hogy bárhogyan is gyászolnak, szükségét érzik annak, hogy valaki tanúja legyen a gyászuknak. Ez nem azt jelenti, hogy szükségük van valakire, aki megpróbálja enyhíteni vagy átkeretezni a gyászukat. Szükségük van valakire, aki teljes mértékben tudatában van a veszteségük nagyságának, anélkül, hogy megpróbálná kiemelni a pozitívumokat."

David Kessler: Az értelmet keresve: a gyász hatodik szakasza

03/11/2025

A TEREMTMÉNY ÉNEKE

Új szememmel nézni
a régi képre: ez a
mi alkotásunk.

Fodor Ákos

01/11/2025

Andrea Cohen: A bizottság mérlegel

Elmondom anyámnak
hogy megnyertem a Nobel-díjat.

Megint? Kérdezi. Ezúttal
melyik területen?

Régóta játszuk
ezt a játékot: én úgy teszek,

mintha lennék valaki,
ő úgy tesz, mintha nem lenne halott.

(Jászberényi Sándor fordítása)

30/10/2025

„A gyász nem valami, amit le kell győzni, hanem egy folyamat, amelyen keresztül újra meg kell tanulnunk élni.”

Elisabeth Kübler-Ross & David Kessler: A gyászról és a gyászolásról

30/10/2025

Szükséges veszteségek

"Amikor a gyászra gondolunk, azok az emberek jutnak az eszünkbe, akiket szerettünk, és meghaltak. De a veszteség sokkal összetettebb téma az életünkben. Hiszen nem csak a halál által veszítünk el másokat, hanem azáltal is, hogy elhagyunk és elhagyatunk, megváltozunk, elengedünk és továbblépünk. Veszteségeink pedig nem csak a szeretteinktől való elválást és eltávolodást jelentik, hanem a romantikus álmok, a teljesíthetetlen elvárások, a szabadság és a hatalom illúziójának, a biztonság illúziójának tudatos vagy tudattalan elvesztését is – és a saját fiatalabb önmagunk elvesztését, azt az önmagunkat, amely azt hitte, hogy mindig ránctalan, sebezhetetlen és halhatatlan lesz.
[…]
Ezekkel a szükséges veszteségekkel szembesülünk, amikor szembe nézünk az elkerülhetetlen ténnyel, hogy lényegében egyedül vagyunk a világban; hogy el kell fogadnunk – másokban és magunkban – a szeretet és a gyűlölet, a jó és a rossz keveredését; hogy minden emberi kapcsolatban vannak hibák; hogy státuszunk ezen a bolygón könyörtelenül mulandó; és hogy teljesen tehetetlenek vagyunk abban, hogy magunkat vagy szeretteinket megvédjük: a veszélytől és a fájdalomtól, az idő múlásától, a felnőtté válástól, a halál beköszöntétől; megvédjük a szükséges veszteségektől.
Ezek a veszteségek az élet részét képezik – univerzálisak, elkerülhetetlenek, könyörtelenek. És ezek a veszteségek szükségesek, mert a veszteség, az elhagyás és az elengedés által növekszünk."

Judith Viorst: Necessary Losses

10/10/2025

Nem kell innen semmi

Én itt hagynék mindent, a völgyeket, a dombokat, az ösvényeket és a szajkókat a kertből, én itt hagynék csapot és papot, eget és földet,
tavaszt és őszt, itt hagynám a kivezető utakat, az éjszakákat a konyhában, az utolsó szerelmes pillantást s a városok felé vezető összes borzongató irányt, itt hagynám a tájra ereszkedő sűrű alkonyt, a súlyt,a reményt, a bűvöletet és nyugalmat, itt hagynék szeretettet és közelit, mindent, ami meghatott, megrendített, magával ragadott és felemelt, itt hagynám a nemest, a jóakaratút, a kellemest s a démonian szépet, itt hagynék minden rügyfakadást, minden születést és létet, itt hagynám a varázslatot, a rejtélyt, a messzeségek, a kimeríthetetlenségek s az örökkévalóságok kábulatát: mert itt hagynám ezt a földet és ezeket a csillagokat, mert nem vinnék semmit magammal innen, mert belenéztem abba, ami jön, és nem kell innen semmi.

Krasznahorkai László: Megy a világ

29/09/2025