30/12/2025
Az év utolsó napjai a Mont Blanc közelében. Fent a hegyen, egy csésze Formosa Lishan fekete teával a kezemben. 🗻
Ez egy tajvani magashegyi tea: lassan érő levelekből készül, mézes, virágos, enyhén citrusos ízekkel. 🍃
Igazán illik ehhez a pillanathoz és helyszínhez, ahogy most én is: megállva, figyelve, mert éppen nincs más dolgom, csak jelen lenni. Hagyni, hogy feltöltsön mindaz, amit ebben a szokatlan környezetben látok és érzek.
2025-ben is igyekeztem ‘elég jó’ anya, feleség, barát, szakember és önmagam lenni. (A sorrenden nem érdemes fennakadni, nincs tökéletes megoldás.😅)
Ez néha egészen könnyűnek tűnt, máskor inkább lehetetlennek.
De az egzisztenciális pszichológia számomra egy olyan szemlélet és kapaszkodó a mindennapokban, ami segít akkor is kapcsolódni önmagamhoz, amikor nehéz. Emlékeztet arra, mi fontos igazán számomra az életben. Így könnyebb észrevenni a jó dolgokat, vissza nem térő pillanatokat. Még akkor is, ha erre újra és újra emlékeztetnem kell magamat. 🙃
Szóval köszi, 2025.
A kihívásokat, a tanulást, a fáradtságot, a kérdéseket. Az újrakezdéseket, a megállásokat, a csendeket. Mindent, amiből fejlődhettem és hozzám tett.
BÚÉK mindenkinek! 🫶
