31/12/2025
Amikor a tested végre fellélegezhet
Ahogy most visszatekintek a decemberi időszakra, a karácsony utáni napokra, a posztokra, az érzésekre, és arra, hogy ma van az év utolsó napja itt állok, egy dolog nagyon tisztán érezhető bennem:
a testem végre fellélegezhetett.
A frusztrációval való találkozásom után könnyebb lettem. Nem azért, mert eltűntek a nehézségek, hanem mert már nem menekültem el előlük.
Ez az elmúlt hónap nem volt könnyű. Nehéz érzésekkel találkoztam, szembe kellett néznem fájdalommal, csalódással, és olyan belső igazságokkal, amelyeket sokáig kerültem.
De ma már látom: ezek nélkül nem lehetett volna könnyebb a következő év. A frusztráció nem ellenség volt ebben a folyamatban.
Jelzés volt.
Iránytű.
Egy állapot, amin át lehet menni.
Ahogy nem próbáltam elnyomni, nem csitítottam el, nem siettem túl rajta lassan átalakult.
Ma már nem feszít.
Helyet csinál.
Szeretném ezt kimondani, ami most bennem van: figyeljetek arra, kivel ismerkedtek, kivel léptek kapcsolatba.
Soha nem tudhatod, ki hogyan tud bánni a saját érzéseivel.
Van, aki menekül.
Van, aki bezár.
És van, aki mélyen érez.
Egy lezárás nem mindenkinek ugyanaz. Van, akinek könnyű továbblépni, és van, aki csendben, a négy fal között könnyekkel, hullámokkal, emlékekkel dolgozza fel azt, ami történt.
Légy figyelmes.
Tudd, hogy akivel találkozol, egy érző lélek.
A frusztráció utáni napok ezt tanították nekem.
És igen, ma jó érzés kimondani: jó, hogy frusztrált voltam.
Mert így nem tudok játszani senkivel. Nem tudom félvállról venni a kapcsolódást.
Amikor meghúzod a határaidat, gyakran csend következik. Eltűnnek az üzenetek. Nincsenek találkozások.
A csend most itt van, de tudom ez gyógyító csend.
Nem rossz. Csak rétegei vannak. Nehéz és könnyű pillanatai. Fájdalma és megkönnyebbülése.
Most így zárom a 2025-ös évet.
Csenddel.
Sok érzéssel.
Sok emlékkel.
És egy megérkezéssel önmagamhoz.
Kívánok mindenkinek Boldog Új Évet, és azt, hogy a 2026-os év könnyebb, igazabb és megtartóbb legyen mindannyiunk számára.