26/11/2025
"Majd, ha ezt is túléltük... Akkor jön a jó élet, akkor majd végre [pihenek / öngondoskodom / hódolok egy jobbiknak / valóra váltom egy álmomat]."
És mi van addig, amíg nem ez van?
Az a rész mintha zárójelbe kerülne: nem vagyok benne teljesen, nem veszek benne részt. Majd "utána".
Amikor sok vagy nehéz, gyakran csináljuk ezt, én is.
Van, amikor erre tényleg szükség van, (krízishelyzetben például).
De néha már egészen apró kellemetlenségeknél is automatikusan így működünk, mert megszoktuk.
Pedig az életem összes pillanatának járna, hogy zárójelek nélkül, a maga teljességében élhessem át.
A testorientált megközelítések - mint a fókuszolás - segítenek visszavenni ezeket a "zárójelben tartott" részeket.
Apránként, finoman.
Hogy amit eddig eltoltam magamtól, azt újra filter nélkül, a maga fura-normális valójában érezhessem - biztonságban, kapcsolódva önmagammal. 💗
