17/11/2025
Kit örököl a holnapi önmagad?
Milyen verziódat hagyományozod magadra?
Ez egy olyan mondat, ami mostanában sokat motivál, hogy az adott napot a lehető legteljesebben, tudatosabban éljem. És félreértés ne essék, ez nem mindig úgy néz ki, hogy meditáció, jó alvás, tápláló ételek fogyasztása, edzés stb…
Ez van, hogy egész nap gyászban merengés, fájás, fáradtság, de akkor is: tudatosan, jelen léve, érezve, nem elnyomva, elbénítva.
És itt jön az a kérdés, ami újra és újra visszatalál hozzám.
Visszatérve: kit örököl a holnapi énem?
Ha ma túlpörgeted magad kávéval, hogy bírd a napot, és nem fogsz tudni elaludni, így holnap ismét nem leszel kipihent,
ha az érzelmeid ma étellel/alkohollal/játékkal/munkába meneküléssel/stb. nyomod le,
holnap rossz közérzettel, nehezen, energiatlanul, esetleg egyéb fizikai mellékhatásokkal ébredsz, amikkel egész nap küzdhetsz, és ezek mellé még mellészélességgel betörekszik általában a szégyen, bűntudat, önsanyargatás is.
Ha viszont már járod az önismeret útját, ismered, mi tesz jót a testednek, elmédnek, szellemednek, akkor egy idő után muszáj lesz ezt a sok tudást gyakorlatba ültetni, majd ebből struktúrát varázsolni hozzád illő formában, hogy keretet adjon egy jobb, teljesebb életnek.
Hogy azokon a napokon mankóként funkcionáljon, amikor nincs kedved semmihez épp.
Ha ezt a gondolatot úgy illesztenéd most csak be, hogy még egy fantasztikus motiváló szösszenet, ami csak a szégyen érzését fogja erősíteni, akkor kérlek, most mondj egy b+!-t, és dobd ki a kukába!
Komolyan: ne erőltesd magadra — egyszerűen nem minden mondat szól minden naphoz. Így többet ártana, és nem ez a célom. Van az az állapot, amikor nem ez a mondat fog gyógyírt hozni, és azt már most érzed a testedben, hogy ez most egy olyan állapot-e, vagy sem.
De ha igen:
Engem mostanában arra hív ez a kérdés, hogy tovább mélyítsem a tudatosságom a hétköznapi döntések során: ha most ezt teszem, milyen verziómat örökítem a holnapi énemnek?
És ha ma csak egy apróságot tudsz átmenteni a holnapi énednek, már az is elég.