10/11/2025
✨✨Másfél hete kicsit átalakult a Tér.
Másfél hete néhány órára még inkább a saját mikrovilágommá változott.
Csodálatos barátnőim egy igazán különleges eseményt szerveztek nekem, ahol megünnepeltek engem, és elkísértek a kapuhoz, amin hamarosan átlépek második gyermekem születésével.
A Tér történetében először nem én vártam ott valakit, nem én kísértem, hanem engem vártak, és engem kísértek. Meleg fények fogadtak az október végi éjszakában, majd anyukám jött elém, és miközben barátnőim kapukat tartottak fölénk, átkísért életem legfontosabb állomásain.
Olyan meghittséget éltem meg, mint még talán soha. A lányok szavakkal és érintesekkel emeltek, virágokat ajándékoztak nekem, és kölcsönösen megosztottuk, mi az, amit leginkább becsülünk egymásban. Meghallgattam a saját születésem történetét és elmondhattam, hogy éltem meg az első gyermekem születését. Beszélhettem a félelmeimről és csendben voltam, miközben az erősségeimet sorolták.
Meghallgattak, tartottak, jelen voltunk, biztonságban éreztem magam. Kaptam és adhattam. Éreztem azoknak a jelenlétét is, akik most nem lehettek ott.
Szavakkal leírhatatlan, milyen érzések váltakoztak bennem aznap este. Az elmúlt intenzív időszak eseményei között végre sikerült elcsendesednem, magamra és arra koncentrálnom, ami hamarosan a legfontosabb feladatom lesz. Képesnek érzem magam rá, és tudom, hogy nem vagyok egyedül.
Szlameniczky Anna kísért minket, aki egy csodás (szak)ember, és rendkívüli érzékenységgel hangolódott ránk.
Mindenkinek jár egy ilyen ünnep! Hálás vagyok ezért a megtartó női erőért, ami körülvesz, és ami igazán az anyaságomhoz kapcsolódóan jelent meg az életemben.
✨Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm.💗
Bea
