10/11/2025
“Néha csak akkor jössz rá, milyen nehéz volt minden, amit cipelsz, amikor valaki végre ad egy helyet, ahol leteheted. Napokon, hónapokon, sőt éveken át is meggyőzöd magad, hogy jól vagy — hogy a csend könnyebb, mint magyarázni, hogy az emberek túl elfoglaltak ahhoz, hogy megértsenek, hogy az érzéseid csak megterhelnének másokat. Olyan magas falakat építesz, hogy végül az elszigeteltségedet erőnek hiszed. Aztán egy nap valaki tényleg meghallgat. Nem szakít félbe. Nem próbál megjavítani. Csak ott ül — csendben, teljes jelenléttel — és benned valami a lehető leggyengédebb módon megreped. Hosszú idő után először veszel egy valódi, mély levegőt, és rájössz, milyen régóta tartod bent mindezt.
Az ilyen figyelem ritka. Nem a megfelelő szavakról szól; hanem arról, hogy teret adsz valakinek, hogy ítélkezés nélkül láthatóvá váljon. Egy világban, ahol mindenki siet válaszolni, ajándék az, ha valaki előbb megért. Emlékeztet arra, hogy a kapcsolat nem a folyamatos beszédből születik — hanem abból, hogy éreznek minket. És amikor megtapasztalod ezt a fajta jelenlétet, vágyódni kezdesz az őszinteségre a figyelem helyett, a mélységre a zaj helyett. Mert néha nem a tanács vagy a válasz gyógyít meg minket — hanem az, hogy végre nem kell egyedül cipelnünk a magányunkat.”
~ Balt Rodrigues
Fordította: Szücs Gábor (Gauranga Das)
Választerápia
