01/11/2021
Nemrég Debóra Nyul készített velem egy interjút a Gluténérzékenység lelki okairól, mely részletesebben a Glamour Magazin októberi számában olvasható (298-302. old.)
- Milyen lelki okai lehetnek annak, ha valakinél felnőttkorban jelentkezik a gluténérzékenység?
A gluténérzékenység autoimmun betegséghez sorolható, ezért feltételezhetjük, hogy minden olyan tényező szerepet játszhat a betegség kialakulásában, mely az immunműködés számára nagyon megterhelő. Ezek a tényezők lehetnek környezeti hatások, biológiai jellemzők (pl. hormonális egyensúly zavar) és mindemellett genetikai hajlam is. Ezek alapján vélhetjük, hogy a stressz szerepének lehetősége nem kizárt, azonban az a néhány kutatás is, ami a gluténérzékenység pszichológiai hátterére fókuszált, nem tudta szoros összefüggésbe hozni a két tényezőt. Sajnos manapság nagy divattá vált, hogy minden testi betegségnek lelki okokat próbálunk tulajdonítani, viszont a gluténérzékenység esetében – annak ellenére, hogy sok tényező hatására létrejövő betegség – úgy véljük a genetikai sérülékenység az, ami jelentős szerepet játszik a kialakulásában.
Ha a lisztérzékenység pszichológiai vonatkozásaira fókuszált kutatásokat nézzük, akkor példaként egy svéd mintán alapuló vizsgálat az, ami bizonyította, hogy a gluténérzékenyek körében gyakrabban alakul ki depresszió. Egy német mintán végzett kutatás pedig azt találta, hogy az egészséges kontrollcsoporthoz képest a gluténmentes diétát tartók között háromszor fokozottabb az előfordulása a szorongásos zavaroknak, mégpedig a családban élők között. Erre az a lehetséges magyarázat, hogy a gluténmentes diéta anyagi feszültség mellett interperszonális konfliktusok forrása is lehet családon belül.
- Hogyan tud segíteni a pszichológus azoknak, akik most kapták meg a diagnózist?
A diagnózis felállítása előtt egy nagyon megterhelő út állhat az egyén előtt. Kutatások bizonyítják, hogy a felnőttkori betegség kialakulása és a diagnózis felállítása között átlagosan 4,5-9 év telik el. Ne felejtsük el, hogy a diagnosztizálás egyfelől jelenthet megnyugvást is az egyén számára – végre talált magyarázatot a tünetekre – és jelenthet megbélyegzést is, mely által azt érezheti, hogy ő már többé nem egészséges.
A gluténmentes diéta szigorú betartása nem könnyű azok számára, akik azokban a társadalmakban élnek, ahol a glutén alapvető eleme az élelmiszernek. Mindemellett nagyon sok csomagoláson látható az a mondat, hogy „a termék glutént nem tartalmaz, de olyan üzemben készül, ahol glutén felhasználás történik”, ezáltal jelentősen beszűkíti a fogyasztható élelmiszerek számát. Ne felejtsük el, ahogy már azt említettem, az anyagi része sem könnyíti meg a dolgot, és a családi főzések szokásainak felborulásáról még nem is beszéltünk.
Mindezek átélése nagyon nagy teher egy ember számára, melyben nagy segítséget jelenthet pszichológusi támogatás. Elsősorban nagyon fontos edukálni a klienst a betegségről. Hiszek abban az elvben, hogy amint az ismeretlen dolog ismertté vállik, sokkal kezelhetőbbé is vállik. Fontos az is, hogy az egyén egy támogató háttérrel is rendelkezzen, így a diétával való megbarátkozás is könnyebb lehet. Az előző kérdésben bemutatott kutatási eredmények is bizonyítják, hogy a betegséggel való megküzdés szorongással járhat, melynek a kezelése ugyancsak elengedhetetlen. Érdemes relaxációs technikákat elsajátítani, melyet a kliens maga is gyakorolhat később a pszichológusától függetlenül.
- Annak, aki szigorúan tartja a gluténmentes diétát, normális, ha folyamatosan betegségtudata van?
Az ember saját maga ítéli meg, hogy mi a normális számára, melyek az átlagos vagy az általános kategóriába tartozó dolgok. A normál állapottól való eltérő érzések, érzelmek és magatartásformák eredményezik a betegségtudatot. Azonban, ha a társadalomban uralkodóvá válik egy bizonyos elv, mely az egyén számára eleinte nem normálisnak számít, az egyén normálja is egy idő után elkezd ahhoz a társadalmi elvhez/normához igazodni. Ezek alapján, ha a gluténmentes étrend is bekerülne a társadalom normájába, akkor a betegségtudat is nagyobb valószínűséggel szűnne meg.
Szem előtt kell tartanunk azonban, hogy a betegségtudatnak van bizonyos előnye is, ugyanis ilyenkor a beteg tisztában van azzal, hogy a tünetek enyhítése érdekében kell betartania a diétát, ellenben ha nem észlel a személy betegséget, akkor az az elleni teendőket is feleslegesnek ítélheti. Ebből kiindulva az arany középutat kell megtalálni, tehát a gluténérzékeny személy a gluténmentes diétát egyúttal egy egészségesebb életmódnak tekinti.
- Vannak, akik tudják, hogy a glutén tartalmú ételeknek akár csak a megkóstolásával is ártanak maguknak, de mivel nem akarnak kilógni a tömegből, alkalmanként mégis „bűnöznek”. Hogyan győzhető le ez a jelenség?
Annak ellenére, hogy a legtöbb tanulmány szerint a szigorú diéta a legfontosabb a betegség kezelésében, nagyon sokan a diéta betartását meglehetősen problémásnak vélik. Tanulmányok szerint a betegek csak 60%-a vallja, hogy ténylegesen betartja a diétát.
Először is, meg kell tanulnunk elfogadóbbá válni magunkkal szemben. Ez egy nagyon szigorú diéta, melynek betartása nagyon sok erőfeszítéssel jár. Az előző kérdésekben taglalt nehézségek láttán, az lenne a célszerű, hogy a „betegség” egészséges életmóddá legyen átkeretezve, és ezáltal legyőzhetővé vállhat a „bűnözés” problémája. Kiemelten fontos lenne a diétával kapcsolatos ismeretek tágítása, a fejekben élő bizonytalanság eloszlatása. Alapvetőnek kell lennie, hogy az érintettek értsék a diéta lényegét és fontosságát, és hogy tagjai legyenek olyan gluténérzékeny személyekből álló csoportnak is, ahol megtapasztalhatják, hogy nincsenek egyedül ezzel a problémával, és tanácsokat is kérhetnek tapasztaltabb társaiktól.
