CBT Rebekával

05/12/2025

👨‍👩‍👧Nevelési stílusok: hogyan formálják a gyermek önértékelését – és hogyan mutatkozik ez a felnőttkorban👨‍👩‍👧‍👦

Az egyik legerősebb, legmeghatározóbb erő egy ember érzelmi térképében az a nevelési stílus, amelyben felnőtt. Nem azért, mert a szülők tökéletesek vagy tökéletlenek, hanem mert a gyerekek felszívják a mintákat jóval azelőtt, hogy értenék őket.

CBT terapeutaként gyakran emlékeztetem a klienseimet:
A gyerekek nem egyszerűen felnőnek, a gyerekek formálódnak. És ezek a korai minták válnak az önértékelés, a bizalom, az érzelmi biztonság és az identitás alapjává.

🔍 Honnan erednek a nevelési stílusok?
A nevelési stílusok ritkán tudatos döntések. Leggyakrabban ezekből állnak össze:
👀 A szülő saját gyerekkori élményeiből,
be nem gyógyult érzelmi sebekből,
kulturális elvárásokból
👀 Stresszből, traumából, kiégésből
👀 Abból, hogy a szülő mennyire képes érzelmileg jelen lenni

A legtöbb szülő a rendelkezésére álló eszközökkel próbálja a legjobbat tenni. De tudatosság nélkül a régi minták automatikusan továbböröklődhetnek.

🌤 A négy klasszikus nevelési stílus (és a hatásuk)
1️⃣ Autoritatív nevelés (melegség + következetesség)
Gyakran ez tekinthető a legegészségesebb stílusnak.
A szülő határokat állít fel, de érzelmileg elérhető és támogató.
Az ilyen gyerekek általában:
✔ stabil önértékelést alakítanak ki
✔ jól szabályozzák az érzelmeiket
✔ megbíznak kapcsolataikban
✔ képesek önállóan, mégis biztonságban működni

2️⃣ Autoriter nevelés (szigor + kevés melegség)
A szabályok fontosabbak, mint a kapcsolat.
A szülő érzelmi biztonság nélkül fegyelmez (pl "Azért mert én azt mondtam, fizikális büntetés, kiabálás)
A gyerek sokszor azt tanulja:
✦ „Az értékem a teljesítményemtől függ.”
✦ „A hibákat büntetés követi.”
✦ Hogyan kell engedelmeskedni – de nem azt, hogyan fejezze ki magát.

Felnőttként ez gyakran szorongásként, maximalizmusként, megfelelési kényszerként vagy önérvényesítési nehézségekben jelenik meg.

3️⃣ Megengedő nevelés (melegség + kevés struktúra)
Sok szeretet, kevés határ.
A gyerek érzi a szeretetet, de gyakran:
✦ bizonytalan
✦ túlterhelt
✦ határok nélkül marad
✦ szorong a felelősségtől
Felnőttként nehézséget okozhat számukra az önfegyelem, a következetesség vagy a kellemetlen érzések tolerálása.

4️⃣ Elhanyagoló / érdektelen nevelés (kevés melegség + kevés struktúra)
Nem mindig szándékos—gyakran depresszió, trauma vagy túlélési terhelés eredménye.
A gyerek gyakran azt tanulja:
✦ „Túl sok vagyok.”
✦ „Senki sem jön értem.”
✦ „Egyedül kell boldogulnom.”
Felnőttként ez érzelmi távolságtartásban, elkerülésben vagy a másokra támaszkodástól való félelemben jelenhet meg.

💔 A háttérbe szorított stílusok:

Áldozatszerepet játszó és bűntudatkeltő szülők
Ezek nem mindig szerepelnek "tankönyvekben" 😃, mégis gyakoriak és mélyen formáló hatásúak.

🕳 Áldozatszerepbe menekülő szülők

Az a szülő, aki folyamatosan magát állítja be sértett félként:
„Nézd, mit csinálsz velem… ennyi mindent tettem érted, Hát ezt érdemlem?”- és társaik.
A gyerek ilyenkor megtanulja:
🧒a szülő érzelmeit szabályozni
🧒olyan bűntudatot cipelni, ami nem az övé
🧒összekeverni a szeretetet az önfeláldozással
🧒elhallgattatni saját szükségleteit, hogy „megóvja” a szülőt
Felnőttként ez:
✧ krónikus bűntudat
✧ „nemet” mondási nehézség
✧ túlzott megfelelés és túlterhelés kapcsolatokban

🪫 A nyomorúságukat fegyverként használó szülők (akik alapvető szükségleteket tartanak szívességnek)
Előfordul, hogy a szülő fegyverként használja a gondoskodást.
Az étel, a fedél, a védelem „adóssággá” válik.
Gyakori mondatok:
„Légy hálás, hogy egyáltalán felneveltelek.”
„Tartozol nekem, mert elláttalak.”

A háttérben sokszor egy olyan szülő áll, aki maga sem kapott érzelmi támogatást – és akaratlanul is közvetíti:
„A szeretet feltételekhez kötött.”

A gyerek ezt úgy fordítja le:
„Teher vagyok, hacsak nem bizonyítok.”
Felnőttként ez:
😶‍🌫️szégyen a segítségkéréssel kapcsolatban
😶‍🌫️az érzés, hogy nem érdemli meg a kedvességet
😶‍🌫️olyan kapcsolatok, ahol a minimum is nagyvonalúságnak tűnik
🌪 Hogyan formálják ezek az önértékelést?

A gyermek idegrendszere és belső világa ezekre a következtetésekre épül:
„A szeretetért dolgoznom kell.”
„A szükségleteim másokat irritálnak.”
„Mások érzéseiért én vagyok a felelős.”
„Túl sok vagyok / nem vagyok elég.”

Ezek lesznek a felnőttkori belső monológ mondatai.

🌿 A remény: a minták tanultak — ezért megváltoztathatók
A CBT arra tanít, hogy a múlt hat ránk, de nem láncol magához.
Az önértékelés tanult, tehát újra is tanulható.
Megkérdőjelezheted az örökölt hiedelmeket.
Fejlesztheted a határok tartását, az együttérzést és az önismeretet.
Megszakíthatod a generációs mintákat anélkül, hogy hibáztatnád magad vagy a szüleidet.
Olyan felnőtté válhatsz, akire valaha szükséged lett volna.🩷

04/12/2025

Nem azt vonzod be, amit akarsz.
Hanem azt, amire az elmédet felkészíted. 👀

Az, hogy akarsz valamit, önmagában nem változtat sokat — mindenki többet akar. De az agyadat nem a kívánságok mozgatják, hanem az, amit lehetségesnek hisz. És itt jön a legtöbb ember számára láthatatlan rész:
Az elméd a legerősebb gondolataidat követi, nem a legnagyobb vágyaidat.
Ha félelemből gondolkodsz, félelemből fogsz cselekedni.
Ha kudarcot vársz, az agyad minden olyan jelre fókuszál majd, ami ezt igazolja.

Ez nem valami spirituális katyvasz — ez neurobiológia 😃.
Az agyad folyamatosan szűr több millió információt egy rendszer segítségével, amit úgy hívunk: Retikuláris Aktiváló Rendszer (RAS). A feladata egyszerű: azt mutatja meg, amit a gondolataid, hiedelmeid és elvárásaid alapján fontosnak minősít.

Ha az elméd arra van "edzve", hogy azt várja, valami rosszul sül el, a RAS kiemel minden veszélyt, kétséget és problémát.
De amikor megtanítod az elmédet arra, hogy azt keresse, ami sikerülhet, valami elképesztő történik:
Gyorsabban gondolkodsz.
Tisztábban és összeszedettebben érzed magad.
Olyan lehetőségeket veszel észre, amelyek mellett korábban egyszerűen elmentél.
A viselkedésed is változik, mert az agyad előre mozdulást vár, nem összeomlást.
Amit tartósan elvársz, arra kezdi irányítani az agyad a figyelmet — és végül az életedet is.

A jó hír?
Ez nem „pozitív gondolkodás”. 🤪
Hanem tudatos kognitív kondicionálás.👏😊

Így kezdheted el átformálni, mit vár el az elméd:
🧠 1. Kapd el az automatikus gondolatot (a gondolat rétegeiről az oldalamon olvashattok 😊).
Amikor megjelenik a félelem vagy kétely, állj meg egy pillanatra és nevezd meg. A tudatosság már önmagában agyi mintákat változtat.
🧠 2. Analizáld a gondolatot
Kérdezd meg: „Mi bizonyítja ezt? Mi cáfolja?”

A CBT-kutatások szerint ez gyengíti a félelemalapú gondolkodási útvonalakat.
🧠 3. Gyakorold azt az alternatív hitet, amit szeretnél, hogy az agyad előnyben részesítsen.
A siker várása nem a valóság figyelmen kívül hagyása — hanem arra irányítjuk a figyelmet, hogy mire érdemes törekedni.
🧠 4. Cselekedj összhangban az új elvárással.
Még a kis lépések is megerősítik az új idegi kapcsolatokat. A cselekvés tanítja meg az agyat, mire irányítsa a figyelmet.
Idővel ez áthangolja a RAS működését, megerősíti az új kognitív pályákat, és megváltoztatja, mit vesz észre automatikusan az elméd.

Nem szerencse miatt.
Nem vágyakozás miatt.
Hanem mert megtanítottad az agyadat arra, hogy az előrelépés legyen az alapbeállítás.
Készítsd fel az elméd — és az életed követni fogja.

02/12/2025

Érdekes visszanézni arra, milyen tanácsokat kaptak a nők a gyermeknevelésről különböző korszakokban (persze lehet, hogy csak nekem amióta anyuka lettem 😃)—mert ezek az üzenetek nemcsak a gyerekkort formálták. Ezek a tanácsok, formálták az agyat, a hiedelemrendszereket, és azokat a tüneteket is, amelyekkel ma sok felnőtt küzd.

Az 1900-as évek elején az alábbi tanácsok voltak divatosak:
🍼 „Ne dédelgesd a babát, mert elkényezteted.”
🍼 „Ha mindig reagálsz a sírásra, manipulálni fog.”- Ez sajnos a mai napig gyakran adott tanács, ezért fontosnak tartom megjegyezni, hogy nemcsak egy baba, de egy gyerek sem tud manipulálni. A manipulációhoz a prefrontális kéregre van szükség ami 25 éves kor körül válik teljesen kifejletté. A manipulációhoz szükség van a másik viselkedésének megértésére, tervezés készségére, a cselekedet szándékos megszervezésére.

🍼„A túl sok szeretet gyengeséghez vezet.”

🍼 "Csak hagyd sírni a babát majd megnyugtatja magát" - ez szintén a mai napig gyakran adott tanács, így szintén megjegyeznék pár dolgot. Ez a trend John B. Watson nevéhez fűződik, aki egy pszichológus volt és a behaviourizmus megalapítója. Semmilyen végzettsége nem volt gyermekgyógyítás/gyermekpszichológia terén.

Az eredmény? Generációk tanulták meg elfojtani érzelmi szükségleteiket, tartózkodni a sebezhetőségtől, és az önállóságot összekötni az értékességgel. Ma sok felnőtt nem érti, miért érez bűntudatot, amikor segítséget kér… miért furcsa számára a vigasztalás… vagy miért vált ki szorongást a közelség.

Az 1950-es, 60-as években változtak a trendek:

👶 Az anyáknak mindig elérhetőnek, vidámnak és tökéletes háziasszonynak kellett lenniük.
👶 A nehézségeket „idegességnek” nevezték, amit gyakran inkább elhallgattak, mint támogattak.

Az eredmény? Az ebben az időszakban született gyerekek a felnőttkorba lépve gyakran így gondolkodnak:
💬 „Ha nem csinálok mindent tökéletesen, akkor kudarcot vallok.”
💬 „Ha túlterhelt vagyok, biztosan valami baj van velem.”
💬 „Mások számítanak rám—az én szükségleteim ráérnek.”

A 80-as, 90-es évek:

🤰Megjelent a „szuperanya” kultúra—karrier, gyereknevelés, háztartás, mindezt nyugodtan és mosolyogva.

🤰 Az érzelmi szükségletek gyakran háttérbe szorultak a teljesítmény, a siker és a látszat mellett.

🤰 A Ferber módszer mint alvástréning- hagyd sírni, de csak időszakokra. Ugyan Ferber alvásspecialista és gyermekorvos volt, a 80-as években messze nem volt annyi információ elérhető csecsemőkori neurobiológiáról, a kötődés tudományáról mint ma. Ma már tudjuk, hogy bármilyen formában megy végbe az alvástréningezés, az az alábbi káros hatásokkal bírhat:
🧠 Túlterhelődik a baba (a cortisol - stresszhormon rendkívül káros a fejlődő idegrendszerre)
🧠 Megzavart kötődédi stílus (a kötődési stílusokról és hatásaikról az oldalamon olvashattok)
🧠 Az idegrendszer huzalozása
🧠 Későbbi szorongás, depresszió

És ma sok felnőtt olyan tüneteket hordoz, amelyek teljesen érthetők ebben a kontextusban:
✔️ krónikus bűntudat
✔️ megfelelési kényszer
✔️ érzelmi eltávolodás
✔️ szorongás a konfliktusoktól
✔️ nehézség a bizalommal
✔️ a hit, hogy a pihenést ki kell érdemelni

Gyakran ezeket személyes kudarcoknak tekintjük—pedig ezek örökölt megküzdési stratégiák, amelyeket korábbi társadalmi normák alakítottak.

A minták, amelyekkel küzdünk, valaha túlélési stratégiák voltak. Alkalmazkodások az akkori érzelmi környezethez.
És a legszebb az egészben?
🏡 Új történetet írhatunk.
🧠 Új érzelmi mintákat alakíthatunk ki.
💛 Magunkat és gyermekeinket is több együttérzéssel nevelhetjük, mint amennyit a korábbi generációk kaptak.

01/12/2025

01/12/2025

Hogyan kovácsoljunk erőt a fájdalomból?👀

A fájdalom hatalommá válik abban a pillanatban, amikor abbahagyod ellenségként való kezelését, és információként kezded őt kezelni. A szenvedéseink nagy része abból fakad, hogy megpróbálunk elfutni a fájdalmas dolgok elől. De a fájdalom nem azért üldöz, hogy összetörjön – azért követ, mert egy csak neked szóló üzenetet hordoz. Amikor megállsz és felé fordulsz, valami rendkívüli történik: a félelem feloldódik, és megjelenik a jelentés. 💭
A terápiában megtanuljuk, hogy a fájdalom nem a világ végét jelenti, hanem a tudatosság kezdetét. A fájdalom megmutatja, hol hagytad el magad, hol nyelted el a hangodat, hol hiányzott egy határ, hol van egy sebnek melegségre szüksége az ítélkezés helyett. És minden alkalommal, amikor kíváncsisággal, nem pedig szégyennel nézel szembe azzal, ami fáj, visszaszerzel egy darabot magadból, amiről nem is tudtad, hogy elvesztetted. A hatalom nem a kellemetlenség elkerülésével épül fel – hanem a megértésével. 🩷

💥 Ne azt kérdezd, hogy "Miért én?", hanem azt, hogy "Ez mit tanít nekem?"
- A fájdalom a bölcsesség gyökere. Míg az áldozati szerep egy idő után a saját börtönöddé alakul, a reflektálás megnyitja a továbblépéshez vezető utat.

💥 Nem újrakezdesz, hanem bölcsebben haladsz tovább. Nem a nullán vagy, hanem tapasztalattal tértél vissza.

💥 A megbocsájtás/elengedés nem másokról, hanem önmagad felszabadításáról szól. A harag csak a múlthoz láncol ahonnan tovább próbálsz lépni.

💥 Az elutasítás nem más mint útbaigazítás
Néha nem az előtted becsukott ajtó fogja nyitni a jövődet

💥 A mély érzések nem a gyengeség jelei.
A fájó érzelmek csupán azt mutatják, hol szükséges a gyógyulás és hol kell határokat szabni.

💥 A változás néha fáj, mert a régi éned átformálódik.

💥 Nem tudod kontrollálni azt ami bántott de azt igen, hogy meddig engeded, hogy a trauma meghatározza azt, hogy ki vagy te. A gyógyulás nem azt jelenti, hogy úgy teszünk mintha a trauma meg sem történt volna. A gyógyulás azt jelenti, hogy nem büntetjük tovább magunkat.

💥 A trigger pontok/kiváltók nem a visszaesés jelei, inkább tanítók. Minden negatív érzelmi reakció rávilágít arra, hogy az erőd melyik részét tartja még foglyul a múlt.

💥 A fájdalom nem azt jelenti, hogy összetörtél, hanem azt, hogy újraépülsz. Minden buktató helyet teremt annak az újnak a felépülésére akivé válni akarsz.

28/11/2025

✨ A belső gyermekről avagy hogyan tároljuk a fájdalmat ✨

Sokan gondolják, hogy a „belső gyermek” valami misztikus fogalom…de a terápiában ez egy nagyon is gyakorlati és erőteljes hasonlat, amely segít megérteni azokat az érzelmi mintákat, amelyek felnőttként is elkísérnek minket.

👶 Mi is valójában a belső gyermek?

Az a részed, amely ma is hordozza korai érzelmi tapasztalataidat — örömeidet, félelmeidet, szükségleteidet, sebeidet és azokat a vágyakat, amelyeket gyerekként nem kaptál meg. A gyermekkor elmúlt, de az érzelmi lenyomat megmaradt.

💔 Hogyan tárolódik az érzelmi fájdalom?

A gyerekeknek nincs meg a nyelvi vagy érzelmi eszköztáruk a nagy érzések feldolgozásához. Így amikor egy gyermeket az alábbiak érik:
— Kritika
— Érzelmi elhanyagolás
— Kiszámíthatatlanság vagy káosz
— Megfélemlítés
— Az érzés, hogy „túl sok” vagy „nem elég”
…ezeket az idegrendszer megjegyzi.

A fel nem dolgozott érzések nem tűnnek el — felnőttként így jelenhetnek meg:
🔹 Túlzott megfelelési vágy
🔹 Félelem a konfliktusoktól
🔹 Folyamatos bocsánatkérés
🔹 Maximalizmus
🔹 Bizalmatlanság
🔹 Érzelmi elzárkózás
🔹 Állandó önkritika
🔹 Mások érzéseiért való túlzott felelősségérzet.

Ezek nem „személyiségjegyek.”
Ezek védekező stratégiák, amelyeket a belső gyermek a túléléshez tanult meg.

🌱 A jó hír?
A belső gyermeket meg lehet gyógyítani. És nem szükséges egyszerre minden fájó emlékbe belemélyedni. A belső gyermekkel való munka arról szól, hogy biztonságot, együttérzést és kapcsolódást teremts magadon belül — azt, amire gyermekként szükséged lett volna, most saját magadnak adod meg.

Íme néhány egyszerű kezdő lépés:
✨ 1. Tekints a kiváltó helyzetekre üzenetként, ne hibaként.
Kérdezd meg: „Mit aktivált bennem ez a helyzet?"
✨ 2. Beszélj magadhoz úgy, ahogy egy támogató felnőtt beszélne egy gyerekhez. Sokszor azért vagy annyira kritikus önmagaddal, mert gyermekként a hibáidért büntetést kaptál, a negatív érzelmeid pedig el lettek nyomva ("Ne hisztizz már, fejezd már be" és társaik). A szülők hangja a te belső hangoddá válik.
A „Szedd össze magad” helyett próbáld: „Ez most nehéz, és teljesen érthető, hogy így érzek.” - Gondolj bele, felnőttként szidással vagy kedvességgel vígasztalnál meg egy gyereket? Ha az utóbbi, te miért az elsőt használod amikor fájdalmad van?
✨ 3. Azonosítsd a be nem töltött szükségleteidet.
A belső gyermek gyakran megnyugtatást, határokat, pihenést, játékot vagy megerősítést igényel.
✨ 4. Légy együttérző a régi megküzdési stratégiákkal.
Nem büntetésből jöttek létre, hanem védelemként.
✨ 5. Csempéssz egy kis „játékosságot” az életedbe.
A kreativitás, spontaneitás, kíváncsiság nem gyerekes — gyógyító.
✨ 6. Kérj támogatást, ha szükséges.
A terápia segíthet megérteni ezeket a mintákat és új érzelmi eszközöket kialakítani.

Ne feledd:
A belső gyermek nem próbálja tönkretenni a felnőtt életedet.
Csak fel szeretné hívni magára a figyelmet.
A gyógyulás ott kezdődik, amikor kíváncsisággal, nem pedig ítélkezéssel hallgatod meg.

💛

27/11/2025

🌧️ Amikor a negatív érzések becsapják az agyad - És hogyan veheted vissza az irányítást☀️

Észrevetted már, hogy egy stresszesebb napon minden rossznak tűnik?
Egy semleges megjegyzés kritikának hangzik…
Egy apró hiba bizonyítéknak tűnik, hogy kudarcot vallasz…
Egy barát késői válasza elutasításnak érződik…

Miétt van ez?💡:
👉 A negatív érzések nemcsak azt befolyásolják, hogyan érezzük magunkat — hanem azt is, hogyan értelmezzük a világot.
Ez az egyik leggyakoribb gondolkodási csapda, amit CBT-ben látok.
Amikor az érzelmi „hangerő” fel van tekerve, az elménk elkezd fenyegetést, problémákat és legrosszabb forgatókönyveket keresni. Nem azért, mert valami baj van velünk — hanem mert emberek vagyunk.

🧠 Miért hajlamos az agyunk negatívan gondolkodni?
Az agyunk fő feladata, hogy megvédjen minket.
Úgy van huzalozva, hogy gyorsabban vegye észre a veszélyt, mint a biztonságot, a problémát, mint a lehetőséget, a kritikát, mint a dicséretet.

Ez a „negativitási torzítás” régen életben tartott minket… ma viszont gyakran szorongóvá, feszülté és kimerültté tesz.
Amikor az érzelmek felerősödnek, az agyunk a legfenyegetőbb magyarázatokat tálalja fel.
Ezért tűnnek a gondolatok annyira meggyőzőnek abban a pillanatban — még akkor is, ha nem pontosak.

🔄 A jó hír: Meg lehet szakítani ezt a kört
A pszichológiai rugalmasság kialakításával — ez abban segít, hogy hátralépj a gondolataidtól, ahelyett hogy engednéd, hogy magukkal ragadjanak.

Íme három kicsi, de erőteljes lépés:
✨ 1. Ne a gondolatnak higyj, előbb nevezd meg az érzést.
Próbáld így: „Most túlterhelt vagyok, ezért az agyam mindent negatívabban értelmez.”
Az érzés megnevezése már önmagában csökkenti a hatását.
✨ 2. Tekints a gondolatokra lehetőségként, ne tényként.
Kérdezd meg: „Lehet ezt másként is látni?”
Nem kell erőltetett pozitivitás — csak engedd meg, hogy több értelmezés is létezzen.
✨ 3. Térj vissza a jelenbe.
A negatív gondolatok gyakran a múltról vagy a jövőről szólnak.
Vegyél egy lassú levegőt. Nézz körül. Kapaszkodj abba, ami most történik.

🌱 Amikor ezt felismered…
Abbahagyod az érzéseid elleni harcot,
és elkezded irányítani a gondolataidat.
Ez a pszichológiai rugalmasság:
annak a képessége, hogy észreveszed, mit csinál az elméd, félreállsz, és úgy reagálsz, ahogy az értékeid diktálják — nem a félelmeid.
És itt kezdődik a valódi változás. 💙

26/11/2025

💡 A Szorongás

Ugyan nincs két egyforma ember, akárhány szorongó klienssel találkozom mind azt mondják, hogy „Én mindig is aggódós voltam.” 😋

Én pedig mindig megkérdezem, hogy mikor volt egy olyan életszakasz/esemény amikor a kliens bizonytalanságban élt és a szorongás segített átvészelni azt az időszakot?

🧩🧠Miért? Mert ez áll a szorongás hátterében:
👏Nem születünk szorongással.
Amivel születünk, az egy "vészjelző rendszer" (amygdala, prefrontális kéreg, autonóm idegrendszer), amely az életben maradást szolgálja.

👏Az aggodalmaskodás viszont nem személyiségjegy – hanem egy tanult mentális stratégia, amit az agy idővel alakít ki.

👏 A szorongás nem más, mint egy mentális problémamegoldó folyamat

👏 A fals logika mögötte: Az agy a bizonytalanságot a veszéllyel asszociálja. Így ha fejben felkészülünk a legrosszabbra, ha az adott szituáció bekövetkezik, nem érint minket olyan nehezen, mintha nem készültünk volna fel rá

💭Ezzel mi a gond?
Csak olyan eseményekre van konkrét érdembeni megoldás, amik már bekövetkeztek. Minden más csupán egy lehetséges kimenetel. Ha nincs konkrét megoldás, az agy lehetőségsorozatot gyárt (így nem csak A,B,C terved lesz, hanem végigzongorázod az összes betűt 🤪)

👀 Az test nem tud különbséget tenni a gondolat és a valóság között, ugyanúgy reagál mindkettőre.

Tehát a szorongás nem azért válik krónikussá, mert az agy valódi veszélyt érzékel…hanem a „biztonsági viselkedések” miatt, amelyekkel reagálunk a szorongás tüneteire.

Mit jelent ez?🤔
Amikor megjelenik a szorongás, sokan így próbálnak megküzdeni vele:
😵‍💫túlgondolás (táplált üzenet: erre szükségem van, hogy biztonságban legyek)
😵‍💫helyzetek kerülése (táplált üzenet: képtelen vagyok megbírkózni az adott helyzettel)
😵‍💫állandó ellenőrzés (táplált üzenet: nem bízhatok saját magamban)
😵‍💫megnyugtatás keresése (táplált üzenet: képtelen vagyok egyedül megbírkózni a helyzettel)
😵‍💫legrosszabb forgatókönyvek ismételgetése (táplált üzenet: csak a rossz történik)
😵‍💫gondolatok elnyomásának vagy kontrollálásának kísérlete (táplált üzenet: nem tudom elviselni ami kellemetlen)

Ezek mind visszacsatolást küldenek az agy veszélyészlelő rendszerének:
„Igen, ez tényleg veszélyes.”
Így az amygdala túlérzékennyé válik.
A prefrontális kéreg beragad az elemzésbe.
Az egész idegrendszer feltételesen készültségi állapotban marad.
Idővel ez a kondicionálás olyan automatikussá válik, hogy az ember személyiségnek hiszi:
„Én ilyen vagyok.”
„Mindig is ilyen voltam.”

És itt jön a felismerés:
✨ A krónikus szorongás nem velünk született tulajdonság –
hanem egy idegi pálya, amit a gyakorlás erősített meg.

🧠 Ha az agy képes a szorongás irányába kondicionálódni, akkor képes az ellenkező irányba is.

Pontosan ezt teszi a CBT. 🤩
Segít az agynak frissíteni a téves „veszélyelőrejelzéseket”, csökkenteni a biztonsági viselkedéseket és új tapasztalatokon keresztül újrahuzalozni a veszélyrendszert.

Másképp fogalmazva:
✨ Nem „aggodalmaskodásra vagy programozva”.
✨ Az agyad egyszerűen begyakorolta a szorongást.
✨ És megfelelő eszközökkel mást is tud gyakorolni.

Az igazi kontroll innen indul.
Nem a szorongás teljes eltűnéséből (ez lehetetlen, és egy egészséges mértékű szorongás hasznos), hanem abból, hogy megtanítod az agyadnak:
A hétköznapi helyzetek nem igényelnek állandó készültséget.
A mintáid tanultak voltak –
és ami berögzült, az újratanulható.

25/11/2025

🌪️ Miért engedjük a rossz bánásmódot?

Feltetted már magadnak valaha azt a kérdést, hogy "miért tűröm ezt?"🤔
Ha igen, a válasz nem az, hogy túl kedves, türelmes, megbocsátó, vagy megértő vagy, vagy esetleg ott a ház, hitel, kutya, gyerek.

👉 Az emberek nem azért tűrik a tiszteletlenséget, mert nem veszik észre.
Hanem azért, mert ismerős nekik.
És ez az ismerősség nem felnőttkorban születik, hanem a gyerekkorban rakódik le… sémák formájában – azokban a mély mentális mintákban, amelyek meghatározzák, mit várunk másoktól.

Íme a leggyakoribbak 🧠

🔹 „Értéktelenség" séma
Gyerekként a szeretet feltételes volt. A dicséret ritka. A törődést ki kellett érdemelni.
Így amikor valaki rosszul bánik veled, egy belső hang azt súgja:
„Ez az, amit érek.”

🔹 „Behódolás” séma
Megtanultad, hogy a konfliktus kerülése egyenlő a biztonsággal.
Felnőttként visszahúzódsz, csak hogy „ne legyen nagyobb baj" vagy "Csak a veszekedést kerüljük el".
🔹 „Érzelmi megfosztottság” séma
A gyerekkorban nem kaptál valódi érzelmi jelenlétet. Így amikor valaki minimális figyelmet ad, az is soknak tűnik.
🔹 „Helyesléskeresés” séma
Azt tanultad: akkor vagy jó, ha csendes, engedelmes, alkalmazkodó vagy.
Felnőttként pedig rettentő kellemetlen, ha határokat húzol vagy elutasítanak.
Ezek a sémák nem tudatosak.
Úgy működnek, mint a háttérben futó alkalmazások, amelyek észrevétlenül szívják le az önértékelést.

🗣️ Szülői kommunikáció: Ahol minden kialakul
A szülők általában nem rossz szándékkal alakítanak ki bennünk mintákat.
De:👀🤫
✔️ Aki kiabált, azt tanította: mások érzelmei fontosabbak, mint a tieid.
✔️ Aki érzelmileg elérhetetlen volt, azt tanította: az érzéseid nem számítanak.
✔️ Aki kiszámíthatatlan volt, azt tanította: kapaszkodj a szeretet akár elszórt morzsáiba is.
✔️ Aki túlkontrollált, azt tanította: ne bízz a saját hangodban.

És itt jön a megdöbbentő felismerés:
💥 Amit ma felnőttként elviselsz másoktól, sokkal inkább tükrözi a gyerekkori otthonod hangulatát, mint a jelenlegi kapcsolataid minőségét.

🌱 Mit tehetsz?
A CBT arra tanít, hogy nem kell elhinned a belső narratívát— választhatsz másikat.
Kezdd itt:
1️⃣ Vedd észre a mintát.
Kérdezd meg: „Ismerős ez a bánásmód?”
Az ismerős nem egyenlő az egészségessel.
2️⃣ Nevezd meg a sémát.
A séma ereje csökken, ha felismered.
Próbáld így: „Ez az én értéktelenség séma visszhangja, nem a valóság.”
3️⃣ Kérdőjelezd meg a feltételezést.
„Mi bizonyítja, hogy ezt érdemlem?”
(Semmi 😉)
4️⃣ Állíts fel egy mikro-határt.
Nem kell nagy konfrontáció.
Csak egy apró önérvényesítés: egy szünet, egy „most nem,” vagy egy „ezzel nem értek egyet.”
5️⃣ Kérj támogatást.
A terápia abban segít, hogy új forgatókönyvet írj — ne ismételd a régit.

💡
Nem azért tűröd a tiszteletlenséget, mert gyenge vagy.
Azért tűröd, mert túlélni tanultál — ahhoz, hogy megfelelj mindenkinek, egy darabot mindig le kellett törj magadból.

De most jön az igazság, amit gyermekkorodban talán soha nem mondtak el:
✨ A tisztelet nem olyasmi, amit ki kell érdemelned, hanem velünk született érték.
A felnőttkori feladatod nem az, hogy még többet tűrj —hanem az, hogy elengedd azt a tűrőképességet, amelyre sosem lett volna szükséged. ✨