23/11/2025
Minden jel arra mutat, hogy "befelé".
A hét elején még pulcsiban sétálgattam vidéken, kiélvezve azt a pár napsütötte órát amit kaptam a hazautazás során.
Falu, csend, jó levegő. Csupa fáradtságig tolt életerő voltam. Korai reggelek, hosszú napok, pihentető éjszakák. Többnyire. De furcsa volt, hogy egy álmatlanabb éjszaka után is fullos napot tudtam végigcsinálni sok apró teendővel és megannyi sikerélménnyel.
Ebben az időszakban azt is nagy sikernek élem meg, hogy a sok munka, szervezett jövés-menés, emberekre, ügyfelekre, kapcsolatokra figyelve, fegyelmezett pontos és időnként megfeszített tempó mellett a PIHENÉS is megfelelő figyelmet kap.
Az öngondoskodás, a magamat választás, az "úgy levés", ahogy nekem jó, ami engem táplál. Akár fizikailag akár idegileg akár lelkileg akár szellemileg. Bár leginkább az idegrendszeremet igyekszem csillapítani, nyugtatni a "rohanásban", a megfeszített előrehaladás folytonosságában lecsendesedni, meghallani a valódi belső tempómat, a valódi testi szükségleteimet. Azt az ételt enni, ami megszólít a boltban. Annyit enni és inni, ami komfortos a testemnek. Annyit merülni a hideg vízben amennyi szolgál és annyit aludni vagy feküdni amennyi feltölt.
Olyan ruhát felvenni ami kényelmes, olyan zenét hallgatni ami hullámzik bennem.
Nézni a tüzet reggelente a kályha ajtaján át és megcsodálni a múló pillanat egyszeri csodáját a lángnyelvekben.
Ilyen csoda ez a hó is a háttérben. Kedden a napsütésben, pulcsiban ki gondolt erre, hogy hétvégére hó lesz? Pedig milyen jó, hogy ránk esett. Hogy ha csak egy-két napra befedi a rohanó gondolatainkat egy pár centis sapkával. Ha csak párszor belenézünk a ködben csöpögő párába és elfogadjuk a természet rendjét, hogy most ennek van ideje. Mekkora ajándék ez?
Mert ha "kint úgy bent" akkor összhang van.
Ennek szól a mosoly, ennek szól a pihent tekintet, ennek szól a szándék, hogy a belső hangra hallgatva menjek melegbe, fürdőbe, szaunába, masszőrhöz és engedjem oda a testemet azokhoz a lehetőségekhez amik megnyugtatják. Ezért vagyok 3 napot most is vidéken a The Moving Man több éve csoporttársaimmal az "Öngondoskodás - szexualitás" címet viselő férfi műhelyen. Van mit tanulni.
Tudom, hogy sokan rezegenek ezzel. "Jó jó, de hogy kell pihenni?"
És nincs rá egzakt válaszom kifelé. De belülről van. És az azt mondja: Lassan, de biztosan. Melegben. Csendben. Érintéssel.
Sokan érkeznek hozzám úgy először, hogy könnyek közt ismerkedünk meg. Ezt még leírni is izgalmas, nemhogy átélni.
Mert egyszerűen eljön az ELÉG pillanata előbb utóbb mindenkinél. Amikor már kell valami segítség és a belső hang bem finoman szól hanem ÜVÖLT és használja a testünket is, hogy szóljon: elég volt, állj meg vagy megállítalak!
Fájdalommal, nyomorúságos pánikkal és félelemmel, szorongással és végtelen kibírhatatlan lelki kimerültséggel. Vagy ezek enyhébb formáival, egy kis megfázás, influenza, családi betegséghullám...
Ez nagyon emberi. Így működik. És aki meghallja, képes dönteni és magát választja, az öngondoskodást VÉGRE tudja előtérbe helyezni az nagy ajándékot kap az élettől.
Nagy hála van bennem azért, hogy mostanában sokakat kísérhettem, kísérhetek ezen az úton hónapokon át, és láthatom, érezhetem, tapinthatom ahogy a test a lélek az ember megkapja végre azt amire szüksége van.
Megnyugvásra, érintésre, megpihenésre és elengedésre.
Nem kognitív spiribullsh*t "engedd el!" okosság elengedésre, hanem tényleges fizikai és idegrendszeri kisimulásra. Az életbe, a szép életbe való beleengetettségbe való megérkezés típusú elengedésre.
Árad az energia. Áldottak vagyunk, hogy részesei lehetünk. Aki jár hozzám az tudja, vagy legalábbis érzi. Megmagyarázni sokszor nem is lehet, meg nem is kell. Az arcokon a mosoly, a szemekben a tiszta csillogás elmond mindent.
Ezzel az üzenettel köszönöm ezt a havat és az ősz eddigi összes ajándékát.
