Kis Gábor itmental.hu, Budapest (2025)

09/11/2025

Már nem tudok végigolvasni egy könyvet😭

Egyszerre 15 könyvbe kezdek bele, egyiket sem olvasom lineárisan, elejétől a végéig, leteszem, és hetek múlva veszem újra kézbe. A nyomtatott kiadványok mellett e-könyveket és pdf-eket töltök le az e-könyv-olvasómra, mobilomra, tabletemre, laptopomra - de ez sem segít.
Már nem tudok elmélyülten végigolvasni egy könyvet sem, bármilyen formátumban is jelenjen meg előttem.
És nem vagyok egyedül, alig akad olyan barátom, ismerősöm, aki ne tapasztalna hasonlókat.

Cseppet sem meglepő. Jól tudjuk, mi az oka ennek.
❗️Túlterhelt agyunk Stockholm-szindrómás, és szimpátiát érez a kínzó, fogva tartó elárasztó ingerek irányába. Olyannyira, hogy már hiányzik neki a kényszerűen megszokott dopaminfürdő, amihez képest az olvasás önmagában már kevés.

Némi sikerem van, ha pl. sétálva olvasok könyvet. Vagy ceruzával aláhúzok, jegyzetelek a lapokra. Na de egy regénynél ilyet?

Egyvalami segít valójában: a személyes és szeretetteli kapcsolódás, valódi jelenléttel és figyelemmel. ❤️Például egy színházi előadás. Vagy egy jó beszélgetés. Vagy egy olyan izgalmas workshop, amit pénteken tartattunk a digitális jóllétről.
Itt még a nem kell folyton "atomot robbantani" ahhoz, hogy meglegyen a figyelem.

Csak mi, emberek menthetjük meg egymást. Az MI/AI ebben biztosan nem fog segíteni.

08/11/2025

Technológiai függőség és digitális jóllét az MI-korában

Volt egy nagyon erős workshopunk Dezsényi Csaba barátommal a Golgota Dél-Pest Keresztény Gyülekezetben a technológiai függőségről.

2 órás elmélyült és szeretetteli figyelem, rengeteg önreflexió, szégyen, bűntudat - mindez Dávid és Góliát küzdelmét kíséri.
Együtt néztünk szembe napjaink legfőbb hatalomgyakorlási eszközével, amely az éves 6 billió $ forgalmú figyelemgazdaságon keresztül biztosítja a létellenes kapitalista rend és az ezt fenntartó politikai vezetés töretlenségét.

A Mátrix-film zöld karakterei elkezdtek potyogni...
🇦🇺Ausztrália , 🇫🇷Franciaország, 🇩🇰Dánia már fel akarnak lépni a gyermekre káros közösségi(nek hazudott) média ellen életkor korlátozással és digitális kijárási tilalommal.

Valami elindult, ami hatalmas ellenállást vált ki azonnal a tech óriás cégek vezetőségeiben. Egyetlenegy dollár profitról sem hajlandóak lemondani, még akkor sem, ha a mi életünkről és a gyerekeink egészségéről van szó. Ne aggódjatok, ők és a gyerekeik nem lövik a digitális drogot!

A képen egy 18 éves, közepes szintű angol nyelvtudással rendelkező fiúra profilozott MI tanár (AI tutor) Loora reklámja látszik egy Facebook-hírfolyamban. Lehet, hogy angolul is megtanul a srác a lengén öltözött, csábító pózban könyöklő széparcú lánytól. De hogy nem az ő angoltudása a cél, az számomra egészen biztos...

👍Like-oljatok, kövessetek😀, mert az MI-algoritmus sosem fogja felhívni a figyelmetek arra, hogy az mesterséges intelligencia és a nagy nyelvi modellek a valaha volt legnagyobb emberkísérletet hajtják végre velünk, egyelőre a töretlen sikerrel.
❗️És leginkább: találkozzunk a következő beszélgetésünkön! És kövessétek figyelemmel a hasonló harci tevékenységeket!

26/09/2025

Hogyan tanítják be az idősebbek a fiatalabbakat?👨‍🏫
(Bepillantás az IT világába nem csak IT-soknak)

Nagyon elhúzódik a betanulás, a fiatal még sokáig nem tud semmit, nem kap jogosultságokat, nem dolgozhat projektben, hiszen hogyan is tudná pár hónap vagy akár 1-2 év alatt magára szedni azt a tudást, amit az öreg, iszapszemű rája, a szenior magára szedett hosszú évtizedek alatt❓

Lássuk, milyen traumák aktiválódnak a szeniorokban (én is az vagyok 😊), amiket e kérdésfelvetés alapján vizsgálhatunk.
😭 Úristen, jön a fiatal, és helyettesíthet engem, aki 30 éve nyomom az ipart. Ennyit érnék?
⚙️ Amit én csinálok, az nagyon-nagyon bonyolult, én is 30 évig tökéletesítettem a tudásomat, hogyan is tudná ez megcsinálni egy olyan ember, aki a gyerekem lehetne?
👨‍🏫 Csak úgy lehet hasznosítható tudást elsajátítani, tanulni, ahogyan én szoktam. Azaz lineárisan: iskolákban, tanároktól, könyvekből, tréningeken, fórumokat olvasgatva stb. Ezeket a fiatal nem vagy alig csinálta, hogyan is tudhatna bármit is?

Kedves szenior társaim, a fenti kérdésekre vannak válaszok:
✅ Igen, mindannyian könnyen helyettesíthetőek vagyunk. A munka frontján bizonyosan.
📈 Nem bonyolult, amit egyenként csinálunk, inkább rutinok sorozata, némi operatív intuícióval. És szellemi értelemben a munkatevékenységek zöme egyszerű. A végeredmény tűnhet bonyolultnak, de az odavezető út többnyire egyszerű építőkövekből áll. A szoftverfejlesztés pl. biztosan ilyen.
🧑‍🎓 Máshogy lehet és kell hasznos tudást elsajátítani 2025-ben, mint a XX. században. A fókusz az ember-ember, illetve még inkább az ember-gép kapcsolatokon van, valamint azon, hogy a junior betanulás folyamata hogyan válhat egy mindkét fél számára egyaránt értékes, kölcsönös tanulási folyamattá. Hiszen az idősebb generációnak is van mit tanulnia az újaktól, annak ellenére, vagy talán éppen azért, mert “ezek a mai fiatalok mindent másképp csinálnak”. Ilyen lehet pl. az AI használata, a rugalmasság, illetve a mozaik-szerű tudáselsajátítás szemben a klasszikus lineárissal: én megtanulok valamit, amit majd kiadok magamból a külvilág felé, és abból lesz az érték. És ez nem feltétlenül rosszabb, de kétségkívül más.

És vessük a figyelmüket egy pillanatra a juniorok fájó pontjaira is.
❗️Az új munkahelyre való beilleszkedés, a tapasztalatlanság, esetleg inkompetencia érzése, a kimondott és kimondatlan, vagy nehezen megfogható elvárásoknak való megfelelés kényszere a juniorokra is nyomást helyeznek. Ezt a terhet gyakori visszajelzésekkel, empátiával és türelemmel enyhítheti a sokat tapasztalt szenior kolléga. Amit amúgy jellemzően ő nem tanult, nem tapasztalt soha 🥺

És akkor együtt mondhatják: "Én is félek, nem csak te".
Ez a beismerés kiváló első lépés az Enneagram 6️⃣-os karakter szabadsága felé …

Mi pedig mondhatjuk bátran: innen szép nyerni! 🏆

Kép: https://www.youtube.com/

17/01/2025

💡"A világ működését kutatva Isten munkásságát kutatjuk, s ily módon mibenlétét is jobban megismerjük. Ebben a szellemben tudásunk tökéletesítését az áhítat egy formájaként értelmezhetjük, felfedezéseinket pedig kinyilatkoztatásként." - ezek a Nobel-díjas Frank Wilczek elméleti fizikus szavai Alapelvek című 📖 művének bevezetőjéből. Ez a könyv számomra nemcsak azért kimagasló, mert közérthetően összefoglalja "a fizika 10 kulcsát a valósághoz" 🔟🗝, hanem azért is, mert zseniálisan megmutatja azt, hogy "nekünk, embereknek hol van a helyünk ebben az egészben."

Most nem vagyunk a helyünkön, az bizonyos. ❗️
"Szorongás, depresszió, beletörődés, közöny, rémület, aggodalom, nyugtalanság, ijedtség, kétségbeesés, pánik, bizonytalanság kíséri mindennapjainkat, mintha mára ezek az érzések az élet természetes rendjéhez tartoznának." Ezt már Mattias Desmet A totalitarizmus pszichológiája című 📕 könyvének ajánlója írja. Az elképesztő éleslátással bíró belga pszichológus kötete igazi gyógyír a mechanisztikus és félrevezetett világban elfáradt léleknek, és felszabadító utat mutat a valóság felé.
Ha elménkben engedjük a belső és külső létezőt összeérni, és így fordulunk szeretettel az "én" és a "nem-én" felé, akkor egy fantasztikus utazás kezdődik.
🚲🚌🚂🛳✈️🚀
Erről az útról fogok ezután írni, megállva egy-egy olyan állomásnál, ahol érdemes kicsit szemlélődni. 👀

Kép forrása: alexgrey.com

31/03/2024

A kék üveggolyó és a halványkék pötty

Van két olyan kép, amelyek jól szemléltetik a helyünket a külső univerzumban. Az első az ún. Kék üveggolyó, amelyet 1972. december 7-én készített a Földünkről az Apollo–17 űrhajó legénysége, körülbelül 45 ezer km távolságról.
A másik kép neve Halványkék pötty, amelyet a Voyager-1 űrszonda készített a Földről 6 milliárd km-ről, a Naprendszer pereméről. A kép tetején látható az a kis kékesfehér pixel bekeretezve, na az vagyunk mi mindnyájan. Ha éltél 1990-ben, amikor a kép készült, akkor Te is rajta vagy azon a kis pöttyön.

Carl Sagan író, csillagász, akinek a fénykép ötletét is köszönhetjük, így ír erről:
"Nézzenek ismét arra a pontra. Az itt van. Az otthonunk. Azok mi vagyunk. Ott van mindenki, akit szeretnek, mindenki, akit ismernek, mindenki, akiről valaha hallottak, az összes emberi lény, aki létezett. Az összes örömünk és szenvedésünk, vallások, ideológiák és gazdasági dogmák ezreinek magabiztossága, minden vadász és növényevő, minden hős és gyáva, minden civilizáció alkotója és lerombolója, minden király és paraszt, minden szerelmes fiatal, minden apa és anya, reménnyel teli gyermek, feltaláló és felfedező, minden erkölcs oktatója, minden korrupt politikus, minden „szupersztár”, minden „legfőbb vezér”, fajunk történelmének összes szentje és bűnös személye ott élt - azon a porszemcsén a napsugárban függve."

Számomra ez egyet jelent: onnan kintről nézve ez mind semmi. Ott kint nincsen semmi. Minden, ami lényeges, bent van, belül zajlik.
Ezt fejezi ki gyönyörűen Nyírő József öreg juhászembere Uz Bencéhez intézett szavaival:
“Én száznégy éves leszek, úrfi, s én tudom, hogy a világban nem történik semmi. Az ember megszületik, éldegél, s ha letelik az életje, meghal. Közben csak a’ van, hogy hol a nap süt, hol az eső esik. Egyszer kicsit jobb, másszor kicsit rosszabb. Ami egyéb van, azt csak bolond emberek találták ki. Az igazi élet, amit az Isten adott, az olyan egyszerű és tiszta, mint a vízfolyás.”

Ezekkel a gondolatokkal kívánok áldott Húsvétot mindannyiónknak!

21/01/2024

Életünk a "kicsi" és a "nagy" világ között

Leírok két olyan tudományos elgondolást, amelyek simán lehetnének a tananyag részei az iskolákban. Legalább annyira megalapozottak, mint az anyagi létezés kizárólagosságát hirdető materializmus. Érdemes átégetni magunkon ezeket, mert így sokkal tágabb perspektívában jelenik meg a szemünk előtt az élet és az ember. Erre pedig elképesztően nagy szükség van manapság.

6️⃣Először is nézzünk rá arra a hatalmas univerzumra, amiben élünk. Van 6 olyan fizikai állandó, amelyek különösen fontosnak. Martin Rees híres asztrofizikus 🪐 a "Csak hat szám" című könyvében így fogalmaz ezekről a számokról:
"Kettő közülük az alapvető erőkkel kapcsolatos; kettő univerzumunk méretét és szerkezetét szabja meg, és azt, hogy mindörökre fennmarad-e; végül az utolsó kettő magának a térnek a tulajdonságait rögzíti.
Ráadásul a folyományok érzékenyen függnek a számok tényleges értékétől: ha bármelyikük elhangolódna, nem létezhetnének sem csillagok, sem élet. Lehetséges, hogy összehangoltságuk csupán puszta tény, véletlen egybeesés? Vagy egy jószándékú Teremtő előrelátó gondoskodása? Én úgy vélem, hogy egyik sem. Más univerzumok sokasága létezhet, amelyekben ezeknek a számoknak az értéke egészen más lehet. A legtöbbjük eleve halva született vagy meddő világ. Mi csakis egy olyan univerzumban fejlődhettünk ki (ezért természetszerű, hogy csak egy ilyenben találhatjuk magunkat), amelyet éppen a "jó" kombináció jellemez. Ez a felfogás gyökeresen új távlatba helyezi univerzumunkat, benne elfoglalt helyünket és a fizikai törvények természetét"

És ha a fentiek szerint az univerzumunk éppen olyan, ahol évmilliárdokon át stabil csillagok és bolygók létezhetnek, akkor ott van az élettelen "őslevesből"🪼 az élet keletkezése. Sok-sok kérdést vet föl ez is, és egyáltalán nem magától értetődő az a válasz, amit az iskolában tanultunk: az élet hosszú évmilliárdok alatt véletlenül alakult volna ki? Lássuk, mit ír erről a kérdésről Baumann Miklós a "Keletkezés vagy Teremtés?" c. könyvében a kapcsolódó számításokat összegezve:
"Egy enzimes aktivitással rendelkező ribonukleinsav mérete kb. 100 nukleotid. Ha e nukleinsav szekvenciájának egyedisége, tehát pontosan meghatározott milyensége feltétlenül szükséges, – márpedig az élő rendszerekben ez a helyzet áll fenn – akkor egy ekkora méretű nukleotidlánc véletlenszerű keletkezésének valószínűsége nagyságrendileg 10E-158."
Az 1-et el kell osztani egy olyan számmal, amiben az 1-es után 158 db 0 van. Ehhez képest a lottó ötös 1/44 milliós valószínűsége szinte biztos esemény 😁
A 4,5 milliárd éves Földünk történetében összesen 1,4*10E+17 másodperc volt eddig, úgyhogy hiányzik még 141 nagyságrend mindegyik lehetőség kipróbálásához - ha másodpercenként egy reakciót feltételezünk.

❓Mi lehet az, ami így "előrehúzza" az univerzum és az élet keletkezését? Úgy tűnik, a véletlen kevés ide...
Egy szép, jó és igaznak tűnő választ ad a ❗️biocentrizmus❗️, amely szerint a tudat hozza létre a világot, és nem fordítva. És a kvantumelméletettel még nagyszerűbb adalékokat tesz hozzá mindehhez. Ha pedig az agyműködésünkre és a tudatunkra vonatkoztatva alkalmazzuk ezeket a modelleket, fantasztikus aha-élményekben lehet részünk. A következő posztomban írok is majd ezekről a csodákról.

És miért fontos mindez? Mert összetartozunk. Össze vagyunk kötve egymással, a Föld bolygóval és az egész Univerzummal. Nem elkülönült, magányos lények vagyunk, akik létének egyetlen célja a fogyasztás. Ez a felismerés a kiút a mostani globális helyzetünkből. A fizikai létezés fontos, igazi, de a teljességnek csak egy része. És ha ezt tanítanák az iskolákban is, másképp gondolnánk magunkra, egymásra és a létezésre.

Ha csak kicsit lazult nézeted ennek a posztnak a nyomán, akkor célt értem.

❣️Ha gondolod, velem tudsz ilyen témákról is beszélgetni.

A poszthoz kapcsolt képen az atom alatti világ belső terének és a kozmosz külső terének bensőséges kapcsolatát jelképező
OURABORUS
látható, amely a régi egyiptomiak és görögök saját farkába harapó szimbolikus kígyója 🪱, amely folyamatosan felfalja magát, és újjászületik önmagából... Ez fejezi ki minden létező anyagi és szellemi dolog egységét, amelyek sohasem tűnnek el, de szakadatlanul átalakulnak a megsemmisülés és az újjászületés örökös körforgásában.

09/01/2024

A figyelem

A figyelmünkért harcol mindenki és minden. Ez közhely. Az alkalmazások ingyenes használatáért a figyelmünkkel fizetünk. A munkavégzésünk során is kiemelt jelentőségű, hogy mire és hogyan figyelünk. És ezzel a poszttal is azt szeretném elérni, hogy figyelj. 🙏

Társunk, gyermekünk, barátaink figyelmet igényelnek tőlünk, megfelelő minőségű figyelem és törődés híján ezek a kapcsolatok elromlanak, leépülnek.

❗️Én azt mondom, a figyelmünkkel éljük az életünket, és elsősorban a figyelmünkkel dolgozunk.

A munkahelyi senioritás egyik fő ismérve, hogy tudom, mikor, mire és hogyan kell "jól figyelni". Ez alatt azt értem, hogy az adott körülmények közt meg tudom határozni, hogy abban az időszakban (mikor?) mik a fontos dolgok (mire?), és ismerem az eszközöket (hogyan?), amelyekkel a jó irányba tudok hatni ezekre. Vegyük észre, hogy kívül megnyilvánuló következményekről beszélünk, amelyek a "jó figyelem" folyományai.

❓És milyen a "jó figyelem"?
A "jó figyelem" belőlem építkezik, belülről irányul kifelé. Az "itt és most"-ra reagál, és figyelembe veszi mind a belső, mind a külső torzításokat. Ez a magánéletre és a munkára egyaránt vonatkozik.

A belső torzítás gyakran a félelmeken alapul. Mert pl. úgy érzem magam biztonságban, ha aprólékos leírásokat, táblázatokat készítek, amelyekkel igyekszem mindenre felkészülni, mindent számításba venni (ami lehetetlen vállalkozás amúgy). És 📈ezekre figyelek, a történéseket ezeken keresztül szemlélem. Ilyenkor Naszreddin hodzsa, a 13. századi szúfi tanító tréfás története jut eszembe, aki a szobában elveszett gyűrűjét azért kereste az utcán, mert odabent már sötét volt. Szerinted megtalálta?
A jó figyelem így nem áll elő, hiszen a félelmem irányít, nem az "itt és most".

Külső torzítás esetén a külvilág akarja azt, hogy valamire figyeljek. Ahogyan mondjuk a TikTokon rövid videókat nézek, vagy a temérdek hírt olvasom. Ezeknek nincsen valódi közük hozzám, csak használnak engem, a figyelmemet. Akárcsak az egész napi pörgés, ami után elhasznált aggyal hazaérve hogyan legózzak a gyermekemmel, és hogyan hallgassam érdeklődve a feleségem beszámolóját a napi történésekről?

Byung-Chul Han, a dél-koreai születésű svájci filozófus az "A kiégés társadalma" című 📙 könyvében egyenesen evolúciós visszalépésről beszél: "És nemcsak a multitasking, hanem mondjuk a számítógépes játékok szintén olyan széles sávú, de lapos figyelmet hoznak létre, ami nagyban hasonlít egy vadállat éberségéhez. A legújabb közösségi fejlesztések és a figyelem szerkezetének átalakulása az emberi társadalmat egyre közelebb viszi a vadvilághoz."🐅

Csak elmélyült figyelem lehet teremteni, alkotni, létrehozni.

A többnyire félelmen alapuló belső torzító hatásokat önismerettel lehet tudatosítani, kiküszöbölni. Ez nehéz, küzdelmes feladat.
És ez a belső munka az előfeltétele a külső figyelemtorzító hatások felismerésének, kiküszöbölésének.

Hogyan figyelj tehát jól?
🫨- Ne a félelmek irányítsanak, azokból nem lehet építkezni! Másképpen: elérni akarj valami jót, ne elkerülni valami rosszat.
🐌- Tanulj meg tudatosan lassulni, és emeld ki a fejed rendszeresen mindennapok turmixgépéből! Meditáció, relaxáció, mindfulness, egy jó séta - bármi segíthet...
🎶- Fülelj a belső hangra, hallgass a megérzéseidre. Ennek feltétele a tiszta belső tér, amihez a lassuláson túl a traumafeldolgozás és a betört ego vezet.

És a legfontosabb: irányítsa a szeretet a figyelmedet! ❣️ Szeretettel figyelj bárkire vagy bármire!
Hidd el, megéri! 😀

27/11/2023

Az outsource-olt magánya

Létezik egy olyan munkavégzési mód, amikor az egyik cég a saját dolgozóját tartósan kölcsönadja egy másik cégnek. Így nyújthat "erőforrást" pl. egy magyar középvállalat egy multinacionális bank vagy energiaszolgáltató magyarországi leányvállalatának. A társaságok közti megállapodás mindkét félnek előnyös, hiszen a kollégáját átadó cég alacsony kockázatú, időráfordítás-alapú bevétellel kalkulálhat, a munkaerőhöz jutó nagyvállalat pedig rugalmas munkaügyi és pénzügyi konstrukcióval kezelheti a szituációt. És mi a helyzet az egyénnel, a kiközvetített "munkaerővel", magával az "erőforrással", "kompetenciával", az outsource-olt kollégával, aki "el van adva" ilyenkor? Neki mit jelent mindez, és személyesen milyen nehézségekkel néz szembe ebben a helyzetben? Neki is ugyanolyan előnyös ez a konstrukció, mint a társaságoknak?

Nézzük először identitás, önazonosság oldalról. Ha az anyacégem odaadott egy másik cégnek, akkor hová tartozom? A saját munkahelyemen külsősként tekintenek rám, amikor visszamegyek egy kávéra vagy csapatépítőre, hiszen az ottani kollégáimmal nem is dolgozom együtt. A fogadó cégnél pedig külsős vagyok azok között, akikkel nap mint nap együtt dolgozom. Erről árulkodik az email címem végén a .ext (vagy durván kiírva "external") megkülönböztetés, és pl. az a tény, hogy számos erőforrást nem, vagy csak csökkentett jogosultsággal érek el. Nem részesülök egy csomó juttatásból, ami a "belsős" dolgozóknak alapból jár. Ha a munkakörülmények nem optimálisak, óvatosan panaszkodhatok róluk. Vannak helyek, ahol egy rossz céges laptopot - merthogy ennek használatára is lehet kötelezve a "külsős" - sokkal lassabban cserélnek ki nekem, mint egy belső munkavállalónak. Arról nem is beszélve, ha a szervezeti felépítéssel vagy kultúrával kapcsolatban lenne visszajelzésem, na azt outsource-olt kompetenciaként igen nehezen artikulálom, hiszen a saját pozícióm veszélyeztetésével az anyacégem céljait (ti. minél hosszabb ideig ott legyek) is alááshatom.

Egy kedves határon túlról származó kollégám azt mondta, ismerős neki ez az érzés: ott külhonban magyarnak számított, itthon pedig külföldinek - mindkét helyen "külsős", kívülálló. Emiatt szerinte kétszer annyit kell dolgoznia, mint másnak. Ez persze általánosan nem ennyire éles, de a körülmények jelentősen erősítik ezt az egyénre káros folyamatot. Mert kívülállóként a lelki teher sokkal súlyosabb lehet.

Mindez csak a jéghegy csúcsa, sok kiközvetített munkavállaló tudna mesélni a problémákról. És persze tudom, hogy van, aki kifejezetten szereti ezt az outsource-olt munkamódot, őket jellemzően az élethelyzetük és lelki alkatuk teszi alkalmassá erre.

És mit lehet tenni, hogyan lehet enyhíteni a negatív lelki hatásokat?

A kiközvetítő anyacégnél érdemes figyelni arra, hogy ha beválik a kölcsön kolléga, akkor belőle többet fog akarni az ügyfél. Őszintén fel kell készülni erre a helyzetre, és a kölcsönadott munkatárssal az előre megbeszéltek szerint eljárni. Ismerek olyan szoftverfejlesztőt, aki egy 3 hónapos projektre "ült ki", és már a 6. évét ill. 20. projektjét tapossa azóta outsource-ban ugyanott. Legyen tiszták, kiszámíthatóak a keretek, és védjük meg a saját dolgozónkat akkor is, ha neki látszólag mindegy, jó ez így is. A kiégéshez vezető út beletörődéssel van kikövezve.

A külsős kollégát fogadó nagyvállalatként úgy figyeljünk az emberre, mintha a sajátunk lenne. Hívjuk mi is csapatépítőre őket, és ha pl. névre szólóan édességet osztunk a kollégáknak, kínosan ügyeljünk arra, hogy a külsősöknek is jusson. Ezek fajlagos költsége alacsony, és a személyes boldogság szintjét jelentősen emelik. Tekintsünk valóban egyenrangú kollégaként rájuk, függetlenül az együttműködés konstrukciójától, és ne úgy, mint akik "meg vannak vásárolva".

Ha pedig te vagy ilyen szerepben, monitorozd magad, figyeld a motivációdat, a személyes jóllétedet, és adj visszajelzést mindkét oldalnak arról, hogyan vagy ebben a szituációban! A te szempontjaidat neked kell képviselned, ne várd egyik cégtől sem, hogy nálad jobban törődik veled. És ne feledd az alábbi töredéket József Attilától, aminek az első két sorát ritkán idézik:
"Ne légy szeles.
Bár a munkádon más keres -
dolgozni csak pontosan, szépen,
ahogy a csillag megy az égen,
ugy érdemes."

11/10/2023

Amikor a technológiai függőségről posztolok a közösségi médiában, olyan érzetem van, mint a cigisdobozokon megjelenő brutális betegségek képeivel: ezek nem népszerű "díszítőelemek", és biztosan kényelmetlen látni a fogyasztóknak.

Továbbgondolva ezt: Te mit rajzolnál a mobiltelefonok és a számítógépes játékok dobozára?
- Dühöngő kisgyereket, akit rohanó anyukája nem tud bevinni a bölcsibe, mert még nem ért véget a tableten az a mesefilm, amit a rövid autóútra kapcsolt neki?
- Unott kamaszfiút, aki fejhallgatóval a fején kapkodja a vacsoraasztalnál az ételt, hogy mielőbb visszatérhessen a villogó képernyőn éppen zajló virtuális küldetésbe?
- Egy magányos felnőttet, aki képtelen közeledni másokhoz, és kiégett a "next-next-finish" mintázatú ál-kapcsolatokban?

⚔️Ez egy állandó harc, egy háború. Magunkért, a gyermekeinkért.

Furcsa áthallásom van Robert C. Castel, magyar származású biztonságpolitikai szakértő, katona október 10-i üzenetével:

"Így kezdődött ez a tragédia itt Izraelben. Azzal, hogy az emberek megpróbáltak normalizálni valamit, ami nem nomális, ami soha nem lesz normális. Épp ez a paradoxona, ez a tragikuma a létünknek. Az egyetlen módja, hogy egy normális életet éljünk, az az, hogy egy teljesen abnormális létre rendezkedjünk be egy teljesen abnormális világban. Azok, akik megpróbálnak meggyőzni minket, hogy milyen szép és milyen csodálatos ez a világ, és milyen szép szabályok szerint működik, azok nem tesznek nekünk szívességet egyáltalán. Ők teszik a legnagyobb kárt, és ők azok, akik ezeket a háborúkat okozták."

Ezek a gondolatok számomra az egész modern nyugati létformánkat jellemzik.

- Mennyire normális az, hogy reggel az első dolgom kézbe fogni a mobilt, mennyire abnormális a wc-n ülve nyomkodni azt?
- Mennyire normális félni az iskolás gyerekedtől, mert dührohamot kap, ha kikapcsolod a gépét este 10-kor?
- Mennyire abnormális szülőként egyedül felvenni a harcot a dúsgazdag technológiai cégek és a zsoldjukban álló zseniális tudósok hada ellen?
- Mennyire normális az, hogy mindezek miatt bűntudatod van, és inkább te is nyomogatod a telefonod, mert addig sem erre gondolsz?

Ne rendezkedj be abnormális létre egy abnormális világban, és ne tégy úgy, mintha ez normális lenne!
Állítsd meg a háborút! Kezdd az otthon!

08/10/2023

Kütyüfüggő vagyok-e?

Az alkoholfogyasztással kapcsolatos kockázatok felmérésére az 1960-as évek óta használják az ún. CAGE kérdőívet. A CAGE-név angol mozaikszó a kérdések kezdőbetűiből, és a jelentése "ketrec", kíméletlenül találóan.

❓Íme a 4 kérdés:
- Érezted már úgy, hogy vissza kellene venned az ivásból?
- Tettek már mások szemrehányást az ivás miatt, ami téged zavart?
- Éreztél már bűntudatot az ivás miatt?
- Érezted már úgy, hogy a napot ivással kell kezdened?
Két igen válasz további vizsgálatokat igényel. És természetesen ez egy egyszerű teszt, nem helyettesít semmilyen szakembert, diagnosztikai eljárás.

❗️Nézd, mit találtam: cseréljük ki az "ivás" szót "mobilozás"-ra (mobiltelefon-nyomkodás értelemben):
1️⃣ Érezted már úgy, hogy vissza kellene venned a mobilozásból?
2️⃣ Tettek már mások szemrehányást a mobilozás miatt, ami téged zavart?
3️⃣ Éreztél már bűntudatot a mobilozás miatt?
4️⃣ Érezted már úgy, hogy a napot mobilozással kell kezdened?

⁉️ Van-e igen válaszod? Nekem 4 igen✅ van, sajnos :-(
És mondok durvábbat: a gyermekeid vagy a családtagjaid, ismerőseid gyermekei hogyan vannak ezzel? Minél fiatalabb korban találunk igeneket ezekre kérdésekre, annál nagyobb a baj.

🆘Mit tegyek, hogy én használjam a technológiát, ne pedig az engem?

05/10/2023

A technológiai függőségről tartottam előadást az érdeklődő néhány tucat kollégámnak a Virgoban. Elmélyült közös folyamatban vettünk részt, és ezt azóta sok személyes visszajelzés is alátámasztja.🙏

Nem feltételes módban beszéltem, és nem könnyed előadást tartottam. Persze, voltak vicces kiszólások, nevetések, de a sajátélményeink, a gyermekeink sorsa és az aggodalmas jövőkép borús hangulatot teremtett.

❓Hogyan is versenyezhetnénk például a Fortnite teremtette illúzióvilággal, aminek a közepén gyermekünk olyan élményeket él át nap mint nap, amelyhez foghatót a realitásban aligha fog megtapasztalni. Erről egy szépirodalmi igényű féloldalas írást olvastam fel az előadás elején, amely Kapitány-Fövény Máté Ezerarcú függőség című kötetéből származott. Elő, offline felolvasás egy valódi könyvből📙 - jó volt így belassulni és megérkezni.
Dohányzás, alkoholizmus, kokain, kütyüfüggés, gamer pelus, Baby Shark Dance és Despacito, cro-magnoni hardver, neuroplaszticitás, és Nemzeti Dohánybolt - többek közt ezeket érintettük.

❗️Nincsen csodafegyver, lassulni és tudatosodni kell, a bűntudat pedig akadályoz.

Kedves Virgo, önmagában példaértékű, hogy egy, a technológia használatában és fejlesztésében élen járó cég beenged ilyen témát a falai és a munkatársai közé. Ezért szeretek Veletek dolgozni 💙

Kis Gábor itmental.hu

09/11/2025

08/11/2025

26/09/2025

17/01/2025

31/03/2024

21/01/2024

09/01/2024

27/11/2023

11/10/2023

08/10/2023

05/10/2023

Cím

Telefonszám

Weboldal

Értesítések

A Rendelő Elérése

Parancsikonok

Megosztás

Kategória