JoySteps - Kruppa Dorottya: Meseterápia és Nia tánc

02/11/2025

"Belülről növünk kifelé."

Ma egy számomra különleges beszélgetést hoztam Nektek. Dórival nyár közepén kezdtük el a meseterápiás folyamatunkat, és egészen október végéig dolgoztunk a meséjén keresztül a saját önbizalmával, az anyaság és a vállalkozói álmok összhangjának megteremtésével. Számomra hihetetlenül inspiráló volt, ahogy alkalomról alkalomra születtek a felismerések, és az ezek nyomán kibontakozó új döntések és a lépések egy szabad és önazonos élet felé.
A mesék nem csak útmutatóul szolgálnak, de a benne rejlő képek, motívumok, mesei kódok és cselekvési forgatókönyvek egy olyan szabad és a képzeletre ösztönzőleg ható térbe hoznak, ahol rengeteg erőforrásunk lakozik. Ahol ott a megoldás és a vágyott állapot felé vezető út is. :)

🎥 A beszélgetést a lenti kommentben találod a hozzászólásoknál:

✨ Ha érdekel az egyéni meseterápiás folyamat, látogass el a weboldalamra, ahol megtalálsz minden fontos részletet: joy-steps.com

✨Ha kíváncsi vagy Dóri csodaszép táskáira vagy tanári szakmai oldalára, akkor itt megtalálod a linkeket:

👜Egyedi kézműves táskák: instagram.com/tradori_taska

📘Magántanári szakmai oldal: facebook.com/dora.tratnyek

10/10/2025

Zeneterápia

Alvaro Soler · album · 2025 · 16 songs

12/08/2025

Rég írtam már csak úgy a saját örömömre, cél nélkül. Ma úgy esett, hogy próbálgattam kicsit a berozsdásodott írókámat, és váratlanul kikerekedett belőle egy gondolat, egy mese. Csendmeséknek nevezem, mert a saját csöndemből született. Nem gondolkodtam és szerkesztgettem túlságosan, hanem csak úgy megszületett. Szép kis folyamat volt. :)
Azokról az érzéseimről szólnak, amikkel az elmúlt időszakban többször töltöttem az időmet. Persze vannak lelkem tájain más érzések is bőven, de ha egy találkozásra kellene invitálnom két érzésemet, akkor a Vágyat és a Félelmet hívnám meg. Így tettem ebben az apró irományomban is. A végére amúgy egész jól kijöttek egymással, és bennem is lassan békét kötöttek.
A történeteknek tényleg gyógyerejük van, legyenek azok ránk hagyományozott, vagy akár általunk alkotott mesék.

Nekem adott valamit, talán Neked is fog. Szeretettel osztok meg belőle egy aprócska részltet, ha pedig az egész érdekel, akkor a linkre kattintva eléred! :)

- A tarsolyomban sok-sok szépséges vágy lakozik, bennük rejlik az Élet ígérete. Ahhoz, hogy ezek a vágyak a magból szárba szökkenjenek, tápláló földre van szükségük. Ehhez át kell kelnem ezen az erdőn. Nagyon nehéznek érzem a tagjaim, alig tudok tovább menni. Miért lehet ez? - kérdezte kíváncsian Vágy a Félelmet.

- Illúziók nem kelhetnek át. Vágyak, amiket nem egészen ismerek, nem kelhetnek át. Ha mindent átengednék ezen az erdőn, én magam pusztítanám el a világot. Idáig jöhetsz, nem tovább. - felelte határozottan Félelem.

- Ezek itt a tarisznyámban apró vágymagok, olyanok, amik ha kikelnek, az egész világot szebbé teszik. Ha pedig nem kelnek ki, akkor sem történik semmi. Miért lenne vége a világunknak, ha ez megtörténne? - kérdezte ártatlanul a Vágy.

Félelem csak sétált a sötét erdőben. Ott, ahol más sosem szokott. Rongyos ruháját a szél ide-odaringatta útja során. Tagbaszakadt egy fickó volt, és mindig tudta merre veszélyes az út. Az élet színpad

29/07/2025

Idén nyáron is megpihenünk augusztusban pár hétre. Az órák augusztus 25-től folytatódnak a megszokott rendben.

Csodás nyári napokat, feltöltő élményeket kívánok! :) 🌸
És ha szeretnél táncolni, akkor szeretettel ajánlom az ingyenes elérhető online óráimat ezen a linken: https://www.youtube.com/playlist?list=PLPqnsLLMvunazP1a0akfUUIYlm9FRkPx7

26/05/2025

A mai óra betegség miatt elmarad. Június 2-tól a megszokott rendben táncolunk tovább! 🌷🌟

21/04/2025

✨ ZÁRÓ AKKORDOK - ÚJ UTAK ✨

A Mesecsend Projekt utolsó két meséjét hozom Nektek: egy örök klasszikust és egy kevésbé ismert történetet.

🎥 A videókat a komment szekcióban találjátok!
👇👇👇👇

"Ha kellek, vigyél el! Ha nem kellek, hagyj itt!" - szólít fel a japán népmese, amit nagyon megszerettem az elmúlt években.
Ugye ismerős az érzés? Életünkben mindannyian találkozunk olyan utakkal, lehetőségekkel, amelyek egyszerre hívógatóak és ijesztőek. Hívogatnak, mégis félünk elindulni feléjük, mert nem látjuk hová vezetnek.
Sokáig küzdöttem azzal a paradoxonnal, hogy fontos döntéseket kell hoznom anélkül, hogy tudnám: hosszú távon jó választás lesz-e. Hogyan köteleződjek el olyasmi mellett, amit nem ismerek teljesen?
Mostanra kezd összeállni bennem, hogy nemcsak a döntés számít, hanem az elköteleződés bátorsága is. A félelmek sokszor épp arra mutatnak, amerre lépni érdemes. Ez a mese arra emlékeztet, hogy ha közelebb engedem magamhoz a félelmeimet – legyenek bármilyen valószínűek vagy irreálisak –, és egy belső stabil pontból figyelek, akkor egyre kevésbé tudnak uralkodni rajtam.

Végezetül a hat mese közül a leghíresebbről, és talán a legmegosztóbb meséről, a Hamupipőkéről is szeretnék néhány gondolatot megosztani.
Egész sokáig nem is sejtettem, hogy mennyire szoros a kapcsolatom ezzel a történettel. Tinédzser koromban a legkedvencebb könyvem sokáig Gail Carson Levine: Elátkozott Ellája volt, ami egy kicsit modern, újra gondolt Hamupipőke történetnek tűnik mai szemmel. Ez persze jóval kalandosabb, több fantasy elem van benne, de megjelennek benne a népmeséből ismerős főbb lelki küzdelmek, és a szabaduláshoz vezető út. Nagyon szeretem mind Ellánál és Hamupipőkénél, hogy végül belül találják meg a megoldást. Számomra példaértékű az a pszichés erő, amit képviselnek hősnőkként.

A mai világban sokszor számon kérjük azokat a mesei hősnőket, akik nem nyers erővel, hangos szóval küzdenek önmagukért és a saját boldogságukért. Többször találkoztam azzal a gondolattal, hogy az ilyen történetek a nőket gyengének és erőtlennek állítják be, és ezek rossz minták a mai korban. Holott ha csak egy picit nyitottabb szívvel és füllel fordulunk Hamupipőke története felé, akkor láthatóvá válik mennyire egyedül van, és milyen bántalmazó környezetben kell helytállnia. Édesanyja hiánya, a „légy mindig jó” üzenete és a megfelelési kényszer súlya alatt végül mégis képes átváltani a nézőpontját, kilépni az áldozatszerepből, és engedélyt adni magának, hogy a saját álmait kövesse. Mi ez, ha nem hatalmas belső erő, reziliencia?

Ez a történet nem kifejezetten a pártalálásról szól, hanem az önfelvállalásról és a megfeleléskényszer legyőzéséről. Persze ahogy sok mesében, úgy itt is megtörténik az egymásra találás és az esküvő, de ha egy önismereti folyamatban belsővé tesszük a történetet, akkor máris közelebb kerülünk az esküvő lényegéhez. Összerendeződnek bennünk a férfias és nőies minőségeink, az anima és az animus. Ez elég klassz dolog. 🙂

Ezzel a poszttal lezárul a Mesecsend sorozatom. Meséltem Nektek megújulásról, a döntéseink súlyáról, a belső gátlásokról, elköteleződésről, megfeleléskényszerről.
"SEMMI NE LÉGY, CSAK AZ, AMI VOLTÁL!" Szól az egyik, számomra kedves mesei gondolat. Ezzel indulok útnak a Nia tanítás mellett egy másik nagyon fontos hívásom, a meseterápia felé. Ha
érdekel, nézz be a weboldalamra is – ott is sok inspiráció vár.

A meséket podcast formában a Spotify-on is megtaláljátok: https://open.spotify.com/show/5moIoNi4K0xxyK2ysoSooJ

Köszönöm, hogy velem tartottatok ezen a mesés úton!

Áldott, örömteli Húsvétot kívánok Nektek!🌷

19/04/2025

✨ EGYET MONDOK, KETTŐ LESZ BELŐLE ✨

Ezúttal is két számomra fontos mesét szeretnék Veletek megosztani, és néhány személyes gondolatot is a történetek kapcsán.

🎥 A videókat a komment szekcióban találjátok!
👇👇👇👇

A szerencsétlen királykisasszony című görög népmesével még a Covid kezdete előtt pár héttel találkoztam egy egésznapos mesecsoporton. Ami azóta is nagyon tisztán rezonál bennem, hogy a sorsunk gombolyagának nem értéke, hanem súlya van. Sokat morfondíroztam magamban ezen a kérdésen. Minek van súlya az életemben? Mit akar üzenni ezzel a mese? Az egyik, ami mostanra érett meg bennem, hogy az önismereti utamon akkor történtek változások bennem és körülöttem, amikor a sok-sok érzelmi és pszichés megértés és feldolgozás után mertem egészen máshogy dönteni, máshogy cselekedni, mint annak előtte. Hogy valójában az életdöntéseinknek van súlya. Elindulok egy úton, beleállok valamibe, és annak mintha egyfajta gravitáló ereje lenne. Nem tudom egyhamar megváltoztatni az irányt újra és újra, hanem visz magával, mert az igazán fontos döntésekhez sok energia, bizalom és hit kell. Meg kell érni rájuk. Súlyuk van. Az életünk forgatókönyve a döntéseink és cselekedeteink nyomán íródik.

A második mesében jó sok kritikus hanggal találkozunk…én is szinte mindennap hallom őket. Amikor ezen a poszton ügyködöm, akkor is elő-előbújnak az önmegkérdőjelező gondolataim. Az élet vize című mese arra emlékeztet, hogy bármilyen hangok is pendüljenek meg a belvilágomban, menjek tovább hitem és az értékrendem szerint, mert ha nagyon a szívemre veszem a kritikus hangokat, akkor a végén képesek elhallgattatni. Kővé változtatni. Ehelyett a mese azt mondja, vissza se nézz, ne analizáld vagy értsd meg, hanem csak menj előre mindazért, ami számodra oly fontos, mert ha nem így teszel, ki tudja lesz-e még lehetőség ismét útnak indulni. Azt hiszem elmondhatom, hogy a Mesecsend Projekt egyik kiemelkedő támogatója ez a katalán népmese lett. :) Szeretettel osztom meg Veletek, és bízom benne, hogy Nektek is ad erőt, kitartást és inspirációt ad az utatokon. :)

14/04/2025

Több, mint két éve álmodtam meg a Mesecsend Podcastot. Lelkesített és rengeteg ötletem volt vele kapcsolatban. Már gondolatban meséltem Nektek a számomra legkedvesebb meséimet, és közben önismereti kérdésekkel fűszereztem a mesével való találkozásainkat. Sajnos a valóságban nem tudott gyökeret ereszteni ez a formátum, mert a hétköznapok szinte elrohantak mellettem. Vagy én rohantam át a hétköznapokon. Végül is részletkérdés. :)

Mesecsendnek neveztem el, mert a mesék világa képes kirántani a mindennapok földhözragadtságából, össze tud picit rendezni minket. Benne van a Csend, hiszen kérdezlek Titeket a mesékkel és önmagatokkal kapcsolatban, de nem hallom a válaszaitokat, csak őszintén reménykedem, adhat egy új nézőpontot, csalhat az arcotokra egy apró mosolyt ez a féle tartalom. Végül odabiggyesztettem a projekt szócskát is a nevébe, mert a youtuberség mint műfaj, bőven a komfort zónámon kívül található, így a következő napokban 6, számomra nagyon kedves mesét osztok majd meg Veletek. És ezzel a "youtube-os pályafutásomat" szélnek is eresztem. :) Ha van kedvetek, tartsatok velem!

𝔸 𝕧𝕚𝕕𝕖𝕠́𝕜𝕒𝕥 𝕒 𝕜𝕠𝕞𝕞𝕖𝕟𝕥 𝕤𝕫𝕖𝕜𝕔𝕚𝕠́𝕓𝕒𝕟 𝕥𝕒𝕝𝕒́𝕝𝕛𝕒́𝕥𝕠𝕜!
👇👇👇👇

De előtte még gondoltam megosztok 1-2 személyes gondolatot az első két meséről. :)

Az első mese Lotilkóról szól, akitől elvették a szárnyát, és belső küzdelmek árán új szárnyakat épített magának. Az elmúlt években sokszor adott erőt ez a történet, amikor úgy éreztem, számomra idegen tájakon bolyongtam szárnyszegetten. Nagy küzdelem volt elengedni a régi szárnyaimat, melyekkel sokféle tájon, sokféle tapasztalatot szereztem, de beláttam, hogy a szárnyaláshoz újak kellenek, mert a régiek már nem emelnek. Lotilko meséje segített abban, hogy ne csak felismerjem ezt a szárnyvesztett állapotot, de valóban elengedjem, és ha kell meggyászoljam azt, ami egykor fontos volt, és bízzak abban, hogy a kezeim alatt épülő új szárnyak megtartanak, még erősebbek és stabilabbak lesznek.

A második mesében Holle asszonynál teszünk egy látogatást. Ez a történet mindig is nagyon közel állt a szívemhez. Talán nem véletlenül. Hajlamos vagyok két végéről égetni a gyertyát, így nem csoda, hogy az én orsóm is a kútba pottyant. Egy idő után sikerült érzelmileg teljesen kimerülnöm. Ijesztő volt szembesülni azzal, hogy semmiben sem lelem a lelkesedésem, elveszett a motivációm, elhalványult az optimista jövőképem, ami addig átlendített a nehézségeken.
Ahogy a mesében Holle asszony házánál elkezdődik a rendrakás, úgy bennem is lassan rend kezdett formálódni.
Holle asszony története megtanított arra, hogy a hóesés, a pihenés és a csend ideje nem a „semmittevés”, hanem egy mély, gyógyító, átalakító időszak. És hogy ezt nemcsak el kell fogadni… hanem örömmel és könnyedséggel is meg lehet élni.