31/03/2020
A tavasznak mindegy…
2020 tavasza minden eddigitől eltérő évet ígér. A természet épp álmából ébred, télből a tavaszba fordul át, a fák lassan virágba borulnak. Mégis ez a tavasz más, mint az eddigiek. Hívogatnak az illatok és a napsütés, nekünk mégis otthon kell maradnunk, befelé kell fordulnunk. Megfosztva érezzük magunkat, mert az idei tavasz és talán a nyár is számunkra részben, vagy teljesen elmarad. A természet nélkülünk ünnepel. A mi ébredésünket mégis lehet, hogy pont ez szolgálja?
A fák ágain kibomló rügyek kintről figyelik ahogyan bent várjuk, hogy elmúljon a fenyegető baj. A szomorú igazság az, hogy a tavasz nem várja meg, amíg újra előbújhatunk rejtekhelyünkről. Kiszolgáltatottak vagyunk. Ami tegnap igaz volt, ma már nem az, napok alatt rendült meg a világról alkotott elképzelésünk, az egész életünk. Felborult az “egyensúlyunk”, vagy épp most áll majd helyre?
Ami jelenleg zajlik nem egyformán, de mindenkit érint. Ez a pici vírus megmutatta milyen hatalmas és mi mennyire védtelenek vagyunk a természet láthatatlan erejével szemben. Ami egyébként is így van, mégis csak most kapták fel emberek milliói egyszerre a fejüket. Abban az illúzióban ringatjuk magunkat, hogy teljes hatalmunk van az életünk felett és időnként kiderül, hogy ebből nem sok minden igaz. Ennek az illúziónak köszönhetően viszont nem értékeljük azt, amink van, nem tudunk hinni és bízni, vagy jól gazdálkodni az erőforrásokkal. Sokan észre sem veszik hogyan fosztják ki a másik embert és a természetet. Nem észlelik az élet adta lehetőségeket, nem érzik mennyi az elég, hol vannak mások és a saját határaik. Lehet úgy tenni, mintha bármi is biztos lenne, de valójában semmi sem az. Nem csak most, egyébként sem.
Aki békeidőben is szembe mer nézni önmagával, annak talán most könnyebb, de legalábbis ismerősebbnek tűnhet a terep akkor is, ha jelenleg nem önmaga választotta kihívással áll szemben. A különbség az, hogy többnyire azokból a helyzetekből bár nem érdemes, de ki lehet lépni, ebből viszont most nem. Ebben most benne kell maradni és át kell menni rajta, más választásunk úgysem lehet. Hogy hová visz senki nem tudja, az átalakulás, a belső hit és bizalom viszont ebben a folyamatban megszülethet. Nem a megmentőben, hanem az életben, valami nálam nagyobban, általa pedig önmagamban.
Álláspontom szerint ez a vírus nem oka a problémáknak, sokkal inkább tükör számunkra. Megmutatja hogyan élünk, az egyenlőtlenséget, amit létrehoztunk magunk körül és főként felelősségvállalásra kényszerít mindenkit.
Kinek mit mutat meg saját életében? Hogy tanulunk-e általa? A lehetőség most is, mint egyébként bármikor adott. Épp úgy, mint máskor, most is csak rajtunk múlik, mert az igazság az, hogy a tavasznak mindegy…
www.gergelyanita.hu
Fotó: pixabay.com
