Gulbert Lili - Testorientált önismeret

16/02/2026

Használd a megbánásaidat emlékeztetőként arra:

- hogy csak a kedves, tiszteletteljes bánásmódot fogadd el,
- hogy m**d használni a hangodat,
- hogy tudatosan válaszd a kapcsolataidat,
- hogy m**d követni az intuíciódat,
- hogy egészségesen szeresd önmagadat és másokat is.

🫶

13/02/2026

Az online műhely első alkalmán arról beszélgetünk, hogyan őriz a test korai tapasztalatokat, és hogyan segíthet a változásban. Ez az esemény alapot ad a további műhelymunkához, és segít megérteni, hogy a tartós változás gyakran finom, testben megjelenő elmozdulásokból indul.

***

A műhely terében az önismereti munkát integratív szemléletben vizsgáljuk, arra keresve a válaszokat, hogyan alkalmazhatnánk azt tudatosan úgy, hogy mélyebb és tartósabb változást építhessünk az életünkben. A belső testi elmozdulások olyanok, mint a pillangó egy szárnycsapása, ami egy nagyobb változási hullámot indít el. Ahhoz, hogy ezzel élni tudjunk, tudatosan és kreatívan kell vezetnünk a folyamatot. Teret kell tudnunk teremteni számára, hogy kibontakozhasson. Tíz év szomatikus facilitációs tapasztalata azt igazolta számomra, hogy a testorientált önismereti munka kreatív folyamat, ami lehet örömteli is.

***

Szeretettel várunk a műhelybeszélgetéseken, ha érdekel a testorientált önismereti munka, vagy már belekezdtél, és szeretnéd megtanulni tudatosan alkalmazni azt. Itt lesz lehetőséged új ismereteket szerezni és kérdezni.

🔗Az esemény regisztrációs felületén bővebben olvashatsz az eseményről:

www.systemicactivation.com/event-details/a-test-bolcsessege-muhelybeszelgetes

A Testorientált Önismeret Műhely első beszélgetése arról, hogyan őriz a test korai tapasztalatokat, és hogyan segíthet a változásban. Az előadás alapot ad a további közös munkához, és segít megérteni, hogy a tartós változás gyakran apró, testben megjelenő elmozdulásokból ...

12/02/2026

Kerestem a módját, hogyan tudnék teret teremteni annak a sok kérdésnek a megválaszolására, amit kapok. Így született meg a műhely ötlete. Fogadjátok szeretettel.🫶

11/02/2026

A feszültség elkerülést aktiválhat.
A tartós elkerülés kimerít, majd gyakran elutasítással zár. És itt megragadhat.

10/02/2026

A kiégés mindig rendszerszemléletben nyer értelmet, és válik kezelhetővé:

A kiégés nem pusztán egyéni reziliencia-kérdés, hanem relációs és kulturális jelenség is. A mai munkakörnyezetek jelentős része a beszűkült figyelmet, a szenzoros monotóniát és a testjelzésektől való leválást jutalmazza, ami rövid távon produktív, hosszú távon azonban szabályozási szinten koptatja az idegrendszert.

A saját munkámban ugyanakkor a bottom-up transzformáció felől közelítek. Hiszem, hogy a szervezeti és gazdasági struktúrák átalakítása fontos, de lassú és gyakran az egyén hatókörén kívül esik. Amit viszont taníthatónak és közvetlenül elérhetőnek látok: az, hogy az emberek újra megtanuljanak a testükkel „olvasni” ezekben a terekben. Érzékelni, hogy egy adott munkakörnyezet hogyan hat rájuk valójában, meddig tolerálható számukra, és mikor lép át egy olyan határt, ahol már tehetetlen küzdelem zajlik a jóllétükért.

Innen a kérdés számomra nem csak az, hogyan tehetők emberségesebbé a munkahelyek - bár ez is lényeges, mindamellett, hogy ez a kérdés tükrözi világunk torzulását –, hanem az is: hogyan válhat az egyén képessé arra, hogy tudatosan használja ezeket a tereket, és ha szükséges, merjen mozdulni. A kiégés ritkán egyetlen életterület története; inkább több rendszer összhatása a szervezetre. Ezért a felépülés és a megelőzés is többrétegű: testi szabályozás, hiedelmek átírása, a függések és korlátozó narratívák felismerése, valamint annak támogatása, hogy az ember olyan közegeket találjon, ahol „elég jól” tud működni, és ahol a munka nem dominálja le az életét.

Dolgoztam szervezetfejlesztőként nagy rendszerek transzformációin, és ez a tapasztalat is abba az irányba vitt, hogy a két szintet nem érdemes egymás ellen kijátszani. A perceptuális helyreállítás bizonyos szempontból egy csendes politikai tett, de egyben nagyon bensőséges és tanulható készség is.

Amikor valaki újra kapcsolatba kerül az érzékelésével, az nemcsak terápiás, hanem kulturális hatású is lehet.

Pont, mint egy pillangó szárnycsapása…

09/02/2026

A kiégést legtöbbször úgy írják le, mint erős kimerültséget, eltávolodást a munkától vagy más emberektől, valamint azt az érzést, hogy az ember már nem olyan hatékony, mint korábban. Ezek jól ismert jelek. Van azonban egy kevésbé feltűnő folyamat is: az észlelés beszűkülése. Hosszabb ideig tartó stressz esetén az ember egyre kevésbé érzékeli a teste jelzéseit, az érzelmek finom árnyalatait és a környezet apró részleteit. Az élmények ilyenkor laposabbnak, tompábbnak hatnak érzelmileg és érzékszervileg is.

A Burnout as Perceptual Attenuation (A kiégés és az érzékelés beszűkülése) című LinkedIn-cikkem ezt a jelenséget ebből a szempontból vizsgálja. A cikk különböző kutatási területek eredményeit kapcsolja össze, és a kiégést úgy értelmezi, mint az észlelés, az idegrendszeri szabályozás és a környezet kapcsolatának megbillenését. Ha az érzékszervi élmények beszűkülnek, és a környezet kevés ingert vagy változatosságot ad, az ember egyre kevésbé kapcsolódik ahhoz, ami körülötte és benne történik. Ez tovább erősítheti a kimerültséget, az eltávolodás érzését és a belső ürességet.

Az integratív gyakorlatomban általában az érzékelés fejlesztésével kezdjük a folyamatot. Feltérképezzük a élettereket, és finomítjuk annak észlelését. Amikor valaki újra elkezdi észrevenni a teste jelzéseit, a fáradás korai jeleit vagy azt, hogy egy hely mennyire “tölti vagy meríti”, könnyebbé válik a szabályozás és a jelenlét is. Az idegrendszer stabilizálódása sokszor ezekkel az apró változásokkal kezdődik.

Sok esetben a természeti környezettel való tudatosabb kapcsolat is fontos lépés ahhoz, hogy a kliens újrakapcsolódjon önmagával, töltődjön, nem csak energiával, hanem inspirációval is arra vonatkozóan, hogyan élhetne másképp. Amikor valaki főként belül próbálja megtalálni a megoldásait, a környezet hatása háttérbe szorulhat. Mégis gyakran az történik, hogy a (test)tudatos környezetváltás hozza el tartósabb belső átalakulást.

A cikk egy olyan szemléleti keretet kínál, ami segíthet másképp ránézni a kiégésre és a belőle kivezető útra.

🔗Link: https://www.linkedin.com/pulse/burnout-perceptual-attenuation-lili-gulbert-gmrzf

Burnout has been widely described in the literature as a syndrome characterized by emotional exhaustion, depersonalization, and reduced effectiveness (Maslach & Leiter, 2016). Despite the explanatory strength of this triadic model, recent theoretical and empirical work suggests an additional dimensi

08/02/2026

Vajon hogyan alakíthatnád (test)tudatosan úgy a tereidet, hogy azok pozitívan megerősítsenek? Ér rajzolni is!😉

06/02/2026

Ha lefagytál, ne csukd be a szemed és kezdj önnyugtató gyakorlatokba. Épp az ellenkezőjére van szükséged.

03/02/2026

Ma hányszor és milyen módon kapcsolódtál a természethez? Milyen érzékszervi ingereket észleltél tudatosan? Mit láttál, mit hallottál, milyen szagokat érzékeltél, milyen testi érzetek jelentek meg benned?

Melyik inger hagyott benned nyomot? Egy fényminőség, egy hangritmus, a levegő hőmérséklete, a talaj érintése?

Milyen belső folyamat indult el benned a hatására?
Változott-e a figyelmed, a testi tónusod, az érzelmi állapotod vagy az aktivációs szinted?

Figyeld meg, hogyan hat mindez rád jelen pillanatban.
Megjelenik-e benned az igény a természethez való gyakoribb vagy mélyebb kapcsolódásra?

02/02/2026

Az elmúlt tíz év testorientált munkája során a természet szinte minden általam kísért testmunkában újra és újra megjelent. Nem témaként, hanem olyan erőforrásként, amit a test intuitív hív elő: egy elképzelt tájat, egy felidézett erdőt, a talaj, a levegő vagy a víz érzékszervi ingereit. Ezekkel a szomatikus erőforrásokkal dolgozunk annak érdekében, hogy a kliensek képesek legyenek szabályozni idegrendszerüket, visszanyerjenek egyfajta belső koherenciát, majd ezt az állapotot át tudják vinni a mindennapi életükbe.

Ugyanakkor itt egy alapvető ellentmondás jelenik meg. Mi értelme annak, hogy zárt terápiás vagy tanácsadói terekben rendre megidézzük a természetet annak érdekében, hogy valaki optimálisabban tudjon működni, majd kilép egy töredezett, túlstimuláló és kapcsolódásait vesztett élettérbe, ahol a természettel való közvetlen találkozás alig van jelen?

Legjobb esetben az történik, hogy az illető megtanulja a saját otthona falai között felidézni azt a természeti erőforrást, ami belső szabályozásként szolgál számára. A feszültség a testben megszokottá válik, miközben az azt létrehozó környezet változatlan marad. Előbb lesz valaki a feszültsége miatt kritikus a párjára, mint a környezetére.

Miért bízunk ilyen ritkán magában az érzékelés bölcsességében? Miért olyan nehéz meghallani, mit jelez már most a test arról, milyen környezeti feltételekre lenne szüksége, milyen érzéki minőségekre reagál jól, milyen ritmusokkal tudna együtt élni?

A többségben fel sem merül a kliensekben, hogy az élet könnyebb, örömtelibb vagy jelentéstelibb lehetne, ha ezekre a jelzésekre konkrét környezeti változtatásokkal válaszolnánk. Ehelyett inkább megpróbálják egyben tartani magukat olyan terekben, amik túl gyorsak, túl töredezettek és tartósan túl nagy terhet rónak rájuk.

Ez az esszé azt vizsgálja, hogyan szegényedik el fokozatosan az érzékelés a modern, technológiailag közvetített életformában, milyen tapasztalati és kapcsolati következményei vannak ennek az ökológiai válság idején, és milyen lehetőséget jelenthet az érzékelés finom áthangolása a visszakapcsolódásban.

🔗

Az emberi érzékelés nem elsősorban belső folyamat, hanem kapcsolat. Amikor ez a kapcsolat a földdel, a testtel és a környezettel meggyengül, nemcsak a világ szűkül be, hanem az önmagunkhoz való viszony is.

29/01/2026

Miért teszik jelentésteljessé a rituálék a mindennapjainkat?

Azért, mert összekapcsolják az átélt tapasztalatot (felt sense) az ismétlődő cselekvéssel, és ezáltal stabil jelentésmintázatokat hoznak létre. A jelentés nem elvont fogalomként keletkezik, hanem testi, érzelmi és kapcsolati tapasztalatok integrációjaként. Amikor egy minőséget – például gondtalanságot, biztonságot vagy pihenést – rituálékon keresztül újra és újra megélünk, az idegrendszer tanul: felismeri, hogy ez az állapot elérhető és fenntartható. A rituálé így jelentésgeneráló mechanizmussá válik, mely az átélés, az ismétlés és a testfókuszú jelenlét révén új életminőségeket hoz létre a mindennapokban.

⬇️

27/01/2026

A ‘szeretet’ szó nem mindenkiben kelt megnyugvást, pozitív érzelmeket. Feltérképezted már a korlátozó hiedelmeket, amik terhelik a ‘szeretet’ jelentését és kapcsolataidat?

Ha még nem, akkor arra biztatlak, hogy kezdd el. Érdemes tisztán látni, hogy ezek a terhek milyen kulturális és kapcsolati tanult lenyomatokból fakadhat. Én 21 gyakran visszatérő típust gyűjtöttem most össze. Listám kötődéselméleti és trauma-szemléletű megközelítésekre, családi és transzgenerációs mintázatokra, valamint hazai történelmi és kollektív tapasztalatokra épít, amik generációkon át formálták a kapcsolódás módjait. Emellett figyelembe veszi a vallási–erkölcsi tanítások kulturális hatásait, valamint a társadalmi és nemi szerepek változásait. Ezek gyakran egymásra rétegződő mintázatok.

1. Szeretet = feltétel
„Akkor vagyok szerethető, ha megfelelek.”

2. Szeretet = alkalmazkodás
„Ha nem okozok gondot, akkor nem utasítanak el.”

3. Szeretet = lojalitás
„Akit szeretek, azt nem hagyom cserben, akkor sem, ha nekem rossz.”

4. Szeretet = hallgatás
„A szeretet nem beszél ki dolgokat.”

5. Szeretet = önfeladás
„Ha magamra gondolok, az önzés.”

6. Szeretet = szenvedés eltűrése
„Aki szeret, az kibírja.”

7. Szeretet = gondoskodás másokról
„Az én szükségleteim másodlagosak.”

8. Szeretet = bűntudat
„Ha nemet mondok, megbántom.”

9. Szeretet = teljesítmény
„A szeretetet ki kell érdemelni.”

10. Szeretet = kontroll (aggódásnak nevezve)
„Ha szeretnek, akkor beleszólnak az életembe.”

11. Szeretet = összeolvadás
„A közelségnek nincs határa.”

12. Szeretet = megbocsátási kényszer
„Ha szeretek, nem tarthatok haragot.”

13. Szeretet = erkölcsi fölény
„A szeretet feljogosít arra, hogy megmondjam, mi a helyes.”

14. Szeretet = szégyen elkerülése
„Nem hozhatok szégyent a szeretteimre.”

15. Szeretet = tartozás
„Annyit adtak, tartozom.”

16. Szeretet = megmentés
„Ha nem segítek, rossz ember vagyok.”

17. Szeretet = érzelmi kiszámíthatatlanság
„A szeretet hol van, hol nincs, ehhez kell alkalmazkodni.”

18. Szeretet = vallási erkölcsi kötelesség
„A szeretet erkölcsi kötelesség, még ha fáj is.”

19. Szeretet = megalázkodás
„A szeretet alázat.”

20. Szeretet = kapcsolat megtartása bármi áron
„Egyedül rosszabb lenne, mint így.”

21. Szeretet = női önfeláldozás (marianisztikus szeretet-ideál)
„A szeretet akkor igazi, ha fáj, ha lemondással jár.”

Ez a lista arra hívja fel a figyelmet, hogy a ‘szeretet’ jelentése több hatás egymásra rétegződéséből alakul ki. A cél: a korlátozó hiedelmek rétegeinek beazonosítása és fokozatos átalakítás.

⬇️