31/03/2026
Jól lenni, jobban lenni… ezzel telt a márciusom.
Február végén egy nehéz fejezet lezárult az életemben, és úgy döntöttem, a márciust arra szánom, hogy felfedezzem:
hogy vagyok és mire van szükségem.
Ehhez az is hozzátartozott, hogy a különféle felületeken a komolyabb tartalomgyártást felfüggesztettem,
és helyette azokat támogattam, akikkel közvetlenül együtt dolgoztam:
🫶🏻egyéni coachingban
🧘🏻♀️egyéni mindfulness folyamatban
🧘🏻♀️🧘🏻♀️csoportos mindfulness tréningen
… illetve a legközelebbi kapcsolataimat, és persze önmagam.
Olyan időszakot élünk, amikor mintha a külvilág naponta össze akarna omlani.
A félelem, szorongás, aggódás, düh… (sajnos) mindennapi tapasztalat.
Az eddig stabilnak hitt külső kapaszkodók rendre meginognak…
… és mégis: ott lehet a remény minden napban, az apróságokban,
ha egy kicsit is hajlandóak vagyunk kíváncsiak lenni.
Ez persze sokszor erőfeszítés, és nem is megy mindig könnyen.
De számomra mostanra egyértelművé vált, hogy ez az, ami megtarthat.
A belső kapaszkodók jelenthetnek támaszt, amikor a külvilágiak porrá válnak.
Ezt tanulom folyamatosan és ebben segítek másoknak is.
Pár apróság a márciusból:
2 – Séta közben mindig találok valami apróságot
3 – Eljött az első tavaszi záporok és a dupla szivárványok ideje
4 – Ritka találkozások – a vállalkozói lét magányát enyhítettük shofka_style Zsófival
5 – A havi kedvenc olvasmányom Al Ghaoui Hesnától a Félj bátra, amit dedikált is nekem
6 – Sok év kihagyás után újrakezdtem a nordic walkingot – a tavaszi erdő tökéletes terep ehhez
7 – Az intuíció témájával foglalkozom mostanában, és egyik nap összefutottam Pattermann Kingaval, a kedvenc, intuícióról szóló könyvem szerzőjével
8 – Lezárult egy 8 hetes mindfulness csoportom – a résztvevők készítették ezt a szófelhőt
9 – Illatokat vadászom – itt éppen a Budai Arborétumban
Te mit viszel magaddal ebből a hónapból?👇🏻👇🏻👇🏻