31/08/2025
A nyár nekem a változások, lezárások ideje volt
… sokszor éreztem magam mélyen, nehéz érzelmekkel, gondolatokkal, vagy épp az üresség tapasztalatával.
Fontos embereket vesztettem el - értelmetlenül korán. Gyász, a veszteség érzései, az elmaradt utolsó találkozás és tudni azt, hogy ez sosem lesz pótolható…
Költöztem: ez sok újat hozott - még ha örömmel is tettem, volt benne mit meg/elengedni.
És történt sok jó is.
Apróságok - amik kapaszkodót jelentettek.
🍹rátaláltam a hidegen áztatott tea varázsára,
📸barangoltam Krakkó utcáin
🦆felfedeztem és megszerettem az új környéket
🌳csodáltam a természetet
❣️Hallottam az egyik kedvenc filmem, Az angol beteg ikonikus dalát Sebestyén Mártától
🤝🏻Kapcsolódtam kedves barátokkal
📚Olvastam Ferenc pápa Remény című önéletrajzát
Tudatosan kerestem, mivel támogathatom meg magam. Gondoskodtam magamról. Nem véletlenül erről a témáról készültek a tartalmaim.
Az élet egy hullámvasút, vagy hullámzó tenger.
De ahogy Jon Kabat-Zinn, a mindfulness módszertan megalkotója is mondja:
“A hullamokat nem tudjuk megállítani, de szörfözni megtanulhatunk.”
Én pedig hálát érzek - hogy tudok szörfözni.
Ha évekkel ezelőtt nem kezdem el gyakorolni a mindfulnesst, ez a nyár még sokkal fájdalmasabb lett volna.
De így ott voltam magamnak - a szilárd szándékkal, hogy barátságos és támogató leszek magammal, amennyire csak lehet.
Mert nem attól leszek jól, ha erőszakolom a haladást. Ha kapaszkodom abba, ami már nincs és akarom, hogy legyen valami - ami talán sosem lesz.
Ha elnyomom az érzelmeimet vagy pont, hogy ragaszkodom ahhoz, hogy milyen nehéz is - ezzel is nyújtva a fájdalmat.
Türelmetlen gondolatok és a kritikus hangok vannak - de döntöttem, és azt mondtam rájuk:
“Hallom, de most nem ez lesz! Hanem inkább…
Idő és tér a pihenésre, a érzelmek megélésére, a búcsúra, a könnyekre, a nevetésre, az örömre.”
Mert ez mind az élet teljességéhez tartozik - szerintem, így van értelme.
Te mit viszel magaddal ebből a nyárból?
