07/11/2021
„Ne aggódjon, anyuka, majd kinövi!”
…és ha nem?
Emlékszem, régen, ha egy gyerek gyengébben teljesített az iskolában, egyszerűen elkönyvelték rossz tanulónak. Ha nem ment neki a matek, az olvasás, a szövegértés, csak legyintettek: hát mit tegyünk, nem olyan jóeszű a gyerek. Ha nem bírta csendben, figyelmesen végigülni az órát, ő volt a rossz gyerek… Jó esetben bekerültek a korrekciós osztályba, ahol valamelyest odafigyeltek a fejlesztésükre, de kétlem, hogy az kellően differenciált lett volna…
Ma már nem győzünk címkéket aggatni a gyerekeinkre, röpködnek a mozaikszavak, ADHD, SNI, BTMN… és rendkívül széles palettáról válogathatunk a fejlesztések piacán. És ez így van jól.
Szerencsére az óvodában és iskolában hamar kirajzolódik, mely képességeit szükséges fejleszteni a gyereknek. Ilyenkor célzott szűrésekre küldik a pedagógusok a gyerekeket, ahonnan a megfelelő szakemberhez irányítják a lurkókat.
De mi a helyzet a csecsemőkkel? Hogyan lehetünk biztosak benne, hogy a megfelelő módon és ütemben fejlődik? Vagy ha van egy kis eltérés, kell-e aggódnunk, vagy várjunk még türelmesen és rendeződik magától? Na de meddig várjunk? Mi van, ha túltoltuk a türelmes várakozást, és hopp, átugrott egy fontos lépcsőfokot? Kire hallgassunk?
Az ember lánya - pláne, ha első gyerekes anyuka – hiába bújja a gyermekgondozásról szóló könyveket, túrja a neten a „szakirodalmat” a babás fórumokon, hiába, na, nem szakember (kivéve, ha pont szakember 😊), hogy magabiztosan megállapítsa, az ő gyerekével minden a legnagyobb rendben van! Ezért az első napokban a szülészeten dolgozóktól, majd hazatérve a védőnőtől, gyermekorvostól várná, hogy az felhívja a figyelmét, ha bárminemű rendellenesség gyanúját észleli.
Sajnos, az a tapasztalat, hogy ez nem mindig történik meg. És ami még ennél is elképesztőbb, amikor anyuka gyanút fog, rákérdez a szakembernél, és ezt a választ kapja:
„A gyerekek különböző ütemben fejlődnek, nem kell aggódni, majd behozza!”
„Nincs baj, csak kicsit lusta ez a gyerek”
A család meg rákontráz: „Te is később kezdtél járni”
Hogy ennek mi az oka? Biztosan az is megérne egy posztot… De fókuszáljunk inkább a megoldásra! (fontos megjegyzés: kifejezetten mozgásszervi, és nem idegrendszeri szempontból nézve!)
Először is, szögezzük le: lusta csecsemő nincs! Tehát valami akadályozza az aktivitását - nem fordul át, nem indul meg, stb., - ezért meg kell mutatni szakembernek. Legfeljebb azt mondja, minden rendben, mi megnyugszunk, és még aznap este, hogy elbumliztunk a fejlesztőbe, kifizettük a vizsgálati díjat, az a kis büdös kölök hipp-hopp átfordul, és ártatlanul vigyorog ránk a fogatlan ínyével! 😅
Persze, hogy ne fussunk fölösleges köröket, érdemes tisztában lenni a csecsemő helyes mozgásfejlődési sorrendjével és azok megjelenésének idejével. Ha azt írja a szakirodalom, hogy a kúszást 7-8 hónaposan kell produkálni, akkor még 7,5 hónaposan ne essünk kétségbe, hogy a mi szemünk fénye még nem szeli át keresztben a nappalit hason csúszva. Viszont, amire tényleg érdemes figyelni:
- kisebb időbeni eltérések elfogadhatóak, de a mozgások sorrendje nem cserélődhet fel!
- intő jel lehet, ha a gyermek valamit nem szeret csinálni: nem szeret (sír, nyüglődik) hason/háton aludni, nem szeret így vagy úgy kézben lenni (mondjuk olyan helyzetben, ami kifejezetten gömbölyítené a hátát) vagy nem szereti, ha öltöztetésnél felemelik az egyik/mindkét karját
- ha repülőzik: hason fekve nem teszi le maga elé a karját, hanem két oldalt emeli
- az aszimmetrikus mozgások (a kicsi csak egy oldalra forog vagy a kúszásnál valamelyik karját, lábát nem használja megfelelően, és csak az egyik oldala aktív)
- ha a kúszás kimarad, és a gyerek egyből mászni kezd vagy a kúszás után rögtön állásba kapaszkodik
- ha indokolatlanul, sokat sír – rendszeresen, hosszabb ideje, már minden zavaró körülményt kizártunk, mégis… (az sem tartozik ide, hogy jön a pici foga)
- az olyan szemmel látható eltérések, mint koponya deformitás, ferde nyaktartás, lábujjhegyezés (ezeken is lehet segíteni, minél hamarabb kerül a baba szakemberhez, annál eredményesebben)
