10/02/2026
Jövő héten újra mélyre indulunk.
Gyerekként amit mondanak nekünk, rólunk, azt elhisszük. Hiszünk azoknak, akik nagyobbak nálunk, akik gondoskodnak rólunk.
Sokszor ezek a mondatok válnak a börtönünkké. Egy börtön, amiről legtöbbször fel sem tűnik, hogy az, mert megszoktuk, mert ismerős. Nem látszanak a rácsok, a kapuk, a drótkerítés.
Aztán egyszer csak, évekkel később, jó esetben, elkezd szorítani. Hogy nem is olyan vagyok mint amilyennek mondtak. Nem olyan vagyok, amilyennek elhazudtak.
Megmutathatom magam, olyannak, amilyen vagyok. Szerethető vagyok azért csak, mert vagyok. Értékes és ajándék vagyok a világnak, van, amit csak én tudok hozni.
Vannak olyan helyek, ahol ezt el lehet kezdeni elhinni, ahol lehet letépni a láncokat, szétfeszíteni a rácsot és szabaddá válni attól, amilyennek lennem kellett.
Az egyik ilyen hely nálunk nyílik jövőhéten. Egy tucat ember már eldöntötte, hogy nem akar úgy élni, ahogy eddig. Leszel-e egy közülük?
Részletek kommentben.
