Leniczki Csilla - pszichológus, autogén tréner

29/10/2025

"Anya, nem akarok úgy meghalni, hogy nem voltam boldog!
Ezért holnaptól minden megteszek, hogy változtassak!" - mondja nekem a 10 éves fiam, miközben fogmosáshoz készülődik. Kikerekedett szemekkel nézek rá, gondolatok cikáznak a fejemben...

Pár órával ezelőtt egy videót láttunk arról, ahogy egy nagyon beteg néni valószínűleg utolsó kívánságát teljesítik a szerettei. Innen indulhatott a dolog-okoskodok magamban.

"Csináljunk több közös programot, legyünk együtt többet" - tervezgeti tovább a boldog életet a fiam. (Az azért mindenképp jó érzéssel tölt el,hogy a boldogságot ezekkel azonosítja és nem materiális javakkal...)

A klienseim részéről is gyakran elhangzanak hasonló tervezgetések. "Ha több szabadidőm lenne, ha gazdagabb lennék, ha máshol dolgoznék, boldogabb lennék" És igazuk is van részben, mert a jó munkahely, a szabadidő, a pénz nem elhanyagolható tényezők. Viszont sok esetben csalódás egy ilyen változtatásnak a vége, mert mégsem hozza meg a kívánt boldogságot.

De vajon mi lehet akkor a gond?

A probléma az, hogy a külső környezeti tényezők megváltoztatása helyett vagy mellett, gyakran szükséges a saját attitűdünk, viszonyulásunk, gondolkodásunk megváltoztatása is. Hogy a mindennapi, megszokott apróságok, örömteli pillanatok újra hangsúlyossá válhassanak. Hogy meglássuk, hogy egy nap még nem lesz pocsék attól, hogy magamra öntöttem reggel a kávét, vagy egy barátság még mély és megtartó lehet attól, hogy most összekülönböztünk.

A gondolkodásunk alapvetően meghatározza, hogy hogyan érezzük magunkat. Számtalan gondolkodási hibával, úgynevezett torzítással tudjuk megteremteni a saját poklunkat.

Ilyen torzítás pl.:
🖊a Dichotóm gondolkodás:
"Ha megeszem ezt a sütit, értelmetlen a diétám."
🖊a Jövendőmondás: "Meg fogok bukni." "Ki fognak nevetni."
🖊vagy a Gondolatolvasás: "Nem ölel meg a párom este az ágyban, biztos haragszik rám."

És van még ebből egy csokorra való....
Ha ezeket a gondolatokat tovább viszem egy új élethelyzetbe, pl. egy új munkahelyre, vagy egy új párkapcsolatba, nagyon hamar újra ugyanott fogom magam találni, mint korábban.

DE!

A gondolataink tudatos megfigyelésének gyakorlásával nyakon tudjuk csípni ezeket a kínzó mondatokat! Először talán pusztán 1-1 helyzetben és először sok esetben csak utólag döbbenünk rá, hogy hol is csúsztunk el a gondolkodás során, de kitartó gyakorlással szép eredményeket érhetünk el!

A következő fázis a gondolataink újra konstruálása, vagyis a hibás gondolatok helyett egy reálisabb, adaptívabb gondolat megfogalmazása. Pl.:

💬"Ha megeszem ezt a sütit, értelmetlen a diétám." Helyette: "Egyetlen sütemény nem tudja tönkretenni több hét kitartó munkáját és a további étkezéseimet sem kell, hogy befolyásolja."
💬"Meg fogok bukni." "Ki fognak nevetni." Helyette: "Nem tudhatom biztosan, hogy mi fog történni. Lehet,hogy nem is igazolódnak be a félelmeim. Ha pedig mégis, arra úgyis csak ott, abban a helyzetben tudok majd reagálni. "
💬"Nem ölel meg a párom este az ágyban, biztos haragszik rám." Helyette: "Nem történt közöttünk konfliktus, talán csak így esik jól neki feküdni."

Ha nem engedünk teret a torzításoknak, ha nem fogadjuk el kételkedés nélkül, hogy az első gondolatunk az egyetlen lehetőség, akkor nyert ügyünk van. Kételkedjünk, legyünk szkeptikusak, gyártsunk alternatívákat!

A fiam 10 éves, kiskamasz, nehéz meggyőzni, hogy lehet másképp is gondolkodni.... De most nagyon eltökélt, most talán találok egy rést a pajzson! Szurkoljatok!

10/09/2025

Magyarországon a KSH közlése alapján ismét emelkedett az öngyilkosságok száma. A hivatalos adatok szerint tavaly 1601 személy vetett véget önkezűleg az életének. Statisztikailag már öt éve nem javul az elkeserítő tendencia, hozzátartozóként pedig a tragédiákban minden évben egy városnyi ember válik érintetté.

Az öngyilkosság megelőzhető, ha az oda vezető okokat időben felismerik és segítséget tudunk nyújtani. Alapvető fontosságú, hogy legyen egy társadalmi szintű változásokat elindító nemzeti öngyilkosság megelőzési stratégia. Nem döntően pénz kérdése, hogy a magyarok lelki egészsége közös figyelmünk középpontjába kerüljön, ehhez a mindenkori döntéshozó elkötelezettsége és szándéka kell.

Figyeljünk, vigyázzunk magunkra és egymásra!
Ha úgy érzi, segítségre szorul, hívja az ingyenesen hívható 116-123 vagy 06 80 820 111 telefonszámot!

25/08/2025

Alázat és hála a vasalt utak mentén

"Ha anyám most látna..." fut végig rajtam a gondolat, ahogy lenézek a mélybe. A szívem nagyot dobban, a combjaimból enyhe áramütésszerű fájdalom halad felfelé egészen a gyomromig. A karabinerek kattantása, az acélsodrony surrogó hangja egyszerre nyugtat és ijeszt meg: biztonságban vagyok – és mégis milyen hihetetlenül kiszolgáltatottnak érzem magam!

Ez a kettősség – biztonság és félelem – talán az egyik legérdekesebb pszichológiai vonása a via ferratának. A vasalt utak világában egyszerre tapasztaljuk meg a határainkat és azt, hogyan tudjuk őket feszegetni. A sziklafal valójában nem csak fizikai akadály: tükör is, amely visszaveri a belső bizonytalanságainkat, szorongásainkat, de ugyanúgy képes felerősíteni a bátorságunkat, erőnket is.

A magasságélmény szinte mindenkinél előhív valamilyen reakciót. Van, aki számára felszabadító a pazar kilátás, másnál bénító félelem jelentkezik. A pszichológiában jól ismert jelenség, hogy a test és a lélek ilyenkor vészjelzést küld: gyorsul a pulzus, megfeszülnek az izmok, izzad a tenyér. Ez a klasszikus stresszválasz – ugyanaz, mint amikor egy vizsgán ülünk vagy közönség előtt kell beszélnünk.

A különbség csak az, hogy itt a helyzet reális: valóban sziklákon mászunk, valóban ott a mélység. De a psziché szempontjából a folyamat ugyanaz: megtanulni kezelni a félelmet, szabályozni a légzést, uralni a figyelmet.

Ezért is olyan erőteljes élmény a via ferrata: amit ott fent gyakorolunk, az az élet más területein is működik. Ha megtapasztaljuk, hogy képesek vagyunk egy nehéz helyzetben nyugodtak maradni, az önbizalmat és rezilienciát ad a hétköznapokban is.

Amikor az első pánikroham-szerű érzések elcsitulnak, sokan beszámolnak arról, hogy egyszer csak átbillennek: a félelem helyét átveszi a koncentráció és a jelenben-lét élménye. Lépés, kapaszkodás, karabiner, lépés, kapaszkodás… minden más gondolat eltűnik. Ez az, amit a pszichológia flow állapotnak nevez.

A flow-ban nem a cél, hanem maga a tevékenység válik fontossá. Aki volt már ilyen helyzetben, tudja: ilyenkor megszűnik az időérzék, és csak az számít, hogy itt és most megtegyem a következő mozdulatot. Ez egy rendkívül gyógyító tapasztalat is lehet, mert segít kiszakadni a hétköznapi agyalásból, szorongásból.

A via ferrata legtöbbször nem magányos kaland. A csoport, a társak, akikkel együtt mászunk, nagyon fontos pszichológiai támaszt jelentenek. A biztató szavak, egy bátorító mosoly, vagy az, hogy tudom: valaki mögöttem jön és előttem halad, csökkenti a félelemérzetet.

Érdekes, hogy itt is megjelenik az a dinamika, ami a hétköznapi életben is igaz: az emberi kapcsolatok megtartó ereje. Könnyebb átlépni a félelmet, ha van kinek szólnom, ha van, aki rám mosolyog, ha tudom, nem vagyok egyedül.

Mit tanít a via ferrata?
1. A félelem nem ellenség. Megtanít együtt élni vele, kezelni, irányítani.
2. A komfortzónából való kilépés fejlődést hoz. Minden új kapaszkodó, minden leküzdött akadály erősíti az önbizalmat.
3. A jelenben-lét gyógyít. A flow élmény nem csak mászás közben értékes, hanem az élet más területein is megtartó erő.
4. A kapcsolatok megtartanak. Ahogy a biztosító kötél véd, úgy tartanak meg minket a társas kötelékeink is.
5. Tisztelni a hegyet, a természetet. Elfogadni, hogy van, ami nálam erősebb entitás és eggyé válni vele.

Amikor a via ferrata végén lecsatoljuk a beülőt, a test fáradt, az izmok remegnek, de a lélek gyakran tele van örömmel, büszkeséggel. „Megcsináltam!” – ez az élmény bizony sokáig velünk marad!

És igen, másnap talán izomlázunk lesz, de ott belül történik a nagyobb változás: egy kicsit másképp tekintünk magunkra. Talán bátrabbak leszünk. Talán jobban bízunk abban, hogy képesek vagyunk kezelni a nehéz helyzeteket.

A via ferrata számomra két dologról szól.
Egyrészt a vad természettel való összekapcsolódás élményéről, az alázatról amivel a hegy és saját magam felé kell fordulni.

Másrészt hogy megtanuljuk: a félelem nem akadály, hanem útjelző. Ha képesek vagyunk szembenézni vele, és lépésről lépésre haladni, akkor nem csak a sziklákon jutunk magasabbra, hanem a saját életünkben is.

17/08/2025

Még mindig kevés szó esik a női függőkről, ahhoz képest, mennyien vannak! Számukra nyílik egy új lehetőség a józan élet irányába Pogány térségében. A nők függősége még mindig tabu és sokkal nagyobb megbélyegzettség kíséri, mint a férfi sorstársaikét!

Ezért is kiemelten fontos ez az új lehetőség az országban!

"A Pécshez közeli Pogány településen a Sorsfordító Gondozási Központ 2025 szeptemberi kezdéssel női szenvedélybeteg intézményt indít, mely várja 18 év feletti absztinens életmódra motivált drog és/vagy alkoholfüggő hölgyek jelentkezését.
Az intézmény Pogány szélén, alacsony forgalmú helyen, barátságos szomszédok mellett helyezkedik el. Kétszintes épületben, 3, 4 és kétágyas szobákban van lehetőség elhelyezésre megfelelő mennyiségű vizesblokkok elérhetőségével.
A földszinten amerikai konyhás közösségi helység található kandallóval a kellemesebb hangulat érdekében. A házhoz tartozó parkosított kertben kis halastó, szalonnasütésre alkalmas közösségi tér és több fedett pihenőhely lett kialakítva, gyümölcsfák és veteményezésre alkalmas kertrész is található.
A lakók a házat és a kertet a munkatársakkal együtt gondozzák és tartják rendben.
Az ellátás mellett heti két alkalommal belgyógyász és pszichiáter segíti a rehabilitációt.
Munkatársaink szociális és mentálhigiénés szakemberek. A terápiás program a kanadai Portage programon alapul. Terápiás közösségként dolgozunk , emellett van egyéni mentorálás, esetkezelés. A program a pozitív pszichológia eszköztárával kliens központú szemléletben valósul meg.
A rehabilitációs program térítési díja 30.000Ft havonta, mely összeget hozzátartozó vagy más személy is átvállalhatja.
A terápia időtartama változó, három különböző időtartamú és összetételű program között lehet választani lehetőségek és szükséglet szerint. Ennek eldöntésére a felvételi eljárásban van lehetőség, azonban a terápiás programok egymásra épülnek ezért támogatjuk, ha valaki a hosszabbítás mellett dönt, mert a teljes program nagyobb biztonsággal segíti a teljes életmódváltozást és a személyiségfejlődést."

13/07/2025

"Személyvonat indul Nagykanizsára…" integetek, bátorítóan mosolygok (nekem is kell most a bátorítás). Ez lesz az első ottalvós tábora a fiamnak. A szeme tele van bizonytalansággal, izgalmas lesz, haverokkal, de… vajon ő is látja az én szememben ugyanezt a bizonytalanságot? Kigördül a vonat az pályaudvarról, érzem, kihagy egyet a szívem és újra rám törnek azok a kérdések, amikkel már napok óta viaskodok. Jó anya vagyok? Mi lesz, ha nem fogja magát jólérezni? Lehet, hogy pont ezzel okozok neki traumát? Megint meggyőzöm magam kb. a következő 3 órára, hogy minden rendben lesz, hogy aztán újra elölről kezdhessem az egész ördögi gondolatkört.

Szeparációs szorongás – hangzik el a kifejezés pár nappal később a pszichológusomtól. Hát persze, tudtam én, pszichológusként tudtam ám, csak anyaként nem! (Miért olyan nehéz anya üzemmódban pszichológusként gondolkozni?)

A szeparációs szorongás kifejezés általában a kisgyermekek kapcsán szokott felmerülni. Ez az a jelenség, amikor a gyermek intenzív félelmet él át, ha a gondozótól el kell válnia. Az ilyenkor megjelenő düh, aggódás, sírás, nyugtalanság teljesen természetes reakció a gyermek részéről. Arról viszont már kevesebb szó esik, hogy ilyenkor bizony a szülőben is nehéz érzések, mardosó gondolatok jelennek meg. A szülők gyakran számolnak be ilyenkor bűntudatról, szomorúságról, hiányérzetről, aggódásról és olyan megterhelő gondolatokról, mint pl.: ”Csak en tudom, mire van szüksége.” ”Más nem tudja megfelelően ellátni.” ”Biztos nem tudja magát jólérezni, ha nem vagyok ott.”

Ez a leválás, önállósodás folyamata egy természetes és szükséges jelenség, de ettől még lehet nehéz! (Emlékszem, mennyire szíven ütött, mikor az óvodás gyermekem már nem akarta megfogni a kezem, ha mentünk valahova.)

Hogy miért fontos a szülő által megélt szeparációs szorongással is foglalkozni? Mert a gyermekeknek kiváló szenzoraik vannak, és érzékenyen tudnak reagálni a szülő érzelmeire. A szülő nem megfelelően kezelt szorongásai, érzelmei megnehezíthetik a gyermek autonómiájának a kialakulását, fenntarthatják és fokozhatják a gyermek szeparációs szorongását.

Szülőként sokat tehetünk azért, hogy átsegítsük magunkat (is) ezeken a nehezebb időszakokon. Ismerjük fel az érzéseinket, fogadjuk el őket és legyünk empatikusak magunkkal. Beszéljünk róluk a párunkkal, vagy más szülőkkel (köszönöm E.). Fontos a fokozatosság, a gyermeknek és nekünk is idő kell ahhoz, hogy megszokjuk, nem vagyunk mindig együtt. Erősítsük a bizalmunkat a gyermek rugalmasságában, képességeiben, más gondozókban, felnőttekben. Alakítsunk ki támogató rutinokat az elválásra és az újrakapcsolódásra. Ezek a jól kiszámítható szokások biztonságot nyújtanak mindkét félnek!

Ma este érkezik a fiam! Hogy én mivel készülök? Amire a gyermekemnek szüksége lesz. A saját érzéseimmel már köszönöm, jól vagyok!

lelekbenveled.hu