24/09/2025
Olvassátok Lackfi János “apaszavait” a nyelvfejlődésről 🧸
Jönnek a szavak, mennek a szavak, apáról fiúra, nemzedékről nemzedékre. Néha kiröppen a számon egy mondat, elkapom, nézem, forgatom, hát ezt apám küldte. Ő már nem él, de a szavai itt vannak velem. A gyermekeim poggyászában is. Nem tudtam, hogy valami különleges dolgot teszek, mikor egy írásomban megemlítettem: „a tyúkok kifötrik a földet”.
– Mi az a „fötör”? – kérdezte a szerkesztő.
– Hát fötör, hiszen ezt a szót mindenki ismeri! – ámultam.
– Nem, ezt a szót csak te ismered – nézett rám a szerkesztő átható tekintettel.
Addig nem gondoltam bele, hogy kincs lenne, hogy ez a kotorászást, kapirgálást jelentő hangsor valahonnan az idők mélyéről utazva ért el hozzám. Szájról szájra adták egymásnak apák és fiúk, anyák és lányaik Somogy-megyében, ahonnan apám származik. Apaszó. Az ősöknek puszta használati tárgy volt. Mire én megkaptam, nagy robajjal összeomlott édesapám gyerekkorának falusi világa, s a romok maguk alá temették az efféle tájszavakat, csak néhány szerencsés szökevény slisszolhatott ki a nagyvilágba. Átéreztem Woody Allen zsivány poénját: „Ennek az aranyórának különleges érzelmi értéke van, nagyapám adta el nekem a halálos ágyán”.
Minden családnak megvan a belső nyelve, melynek formálásában mindkét szülő aktívan részt vesz. Emlékszem riadalmamra, mikor huszonévesen rájöttem, hogy kicsi fiamat nekem kell megtanítanom beszélni. Mi van, ha nem sikerül? Ilyet még sose csináltam! Olyan jól fejünkbe verik a suliban az igazán fontos dolgokat! Szépen be kell magolni az értékszembesítő verstípus ismérveit, a vesztfáliai békét, a paleolit kor datálását. Később megszámlálhatatlan alkalommal jöttek szembe olyan akadályok, melyeken csak ezeknek a varázsszavaknak az elmormolásával tudtam felülkerekedni.
- Szezám tárulj!
- Igen, de előbb oldd meg ezt a másodfokú egyenletet! És kérném, hogy mikor halt meg Csokonai Vitéz Mihály!
Ja, nem.
Szerencsére hamar belerázódtam a meredeknek tűnő feladatba, hiszen a kicsik agya szivacsként szívja be a beszéd ingereit. A kezdet kezdetén a szülő csak azt érzékeli, hogy porontya szókincse egyre gazdagabb, mondatai egyre hibátlanabbak, mind otthonosabban közlekedik anyanyelve (és apanyelve) hangzóanyagában. Csakhogy valójában nem ez történik. Nyelvészek fedezték fel, hogy a csecsemő az összes nyelv teljes hangzóállományát képes könnyűszerrel és tökéletesen reprodukálni. Gyermekünk készletében a legelképesztőbb afrikai torokhangok, különleges nazálisok, csattogások és kattogások is szerepelnek, így a tanulás folyamata inkább felejtés. A teljes fonetikai paletta fokozatosan leszűkül arra a minimális hangsorra, amelyet az adott földrajzi szélességen és hosszúságon élők használnak. Vagyis jó esetben sikerül annyira lebutítani gyermekünk képességeit, hogy egyetlen nyelvre való készlete maradjon.
Persze az úszó messzebbre jut, miközben a búvár mélyebbre merül. Összességében veszteségnek néz ki, hogy egyetlen nyelvet használunk, ám ekkor indul az igazi kaland, nyílnak ki a belső világok. Mert a nyelv tele van analógiákkal. A barack hasonlít a palackra, de csak a szóalak szintjén. Ettől azonban a jelentések is összebogozódhatnak: nem lehet, hogy a barack igazából palackozott természet? A malac pedig négy lábon járó, röfögő gyümölcs, amely leszakadt a fáról?
És vajon hogyan beszélnének a malacok, ha tudnának? Azt mondanák: „szörtyög a hortyogó pörc a förtelmes szörfparadicsomban”? A farkasok meg: „húrtalan búrok túrnak úrhatnám tyúkhúrt”? A kutyák: „hat vak marha tavat haraphat hatalmasan”?
Nem akarok elszállni túlságosan, de talán így jobban érzékelhető, milyen elképesztő korcsolyapálya nyílik meg a nyelvet tanuló gyermek előtt. Mivel nyelvi találatai nem feltétlenül pontosak, a mellélövések újabb és újabb jelentésjátékokat indítanak el, akár a tóba dobott kavicsok.
Simon fiam is hihetetlen módon kezdte formálni az elébe kerülő hangalakokat. Szerinte a busz „végmegállomásra” érkezett, sátorban alva „pókhálózsákba” bújtunk, uborka helyett egzotikus „abókát” ettünk, paradicsom helyett még extrémebb „paribibicsomot”. Nem kevésbé telitalálatos az egyszerre védő és melengető „bukósísapka” és a megsemmisítésnél jóval brutálisabb „összetönkretenni” ige. Az úthenger helyett használt „hútenger” eléréséhez csak két betűt kellett megcserélni, mégis milyen ábrándos és kozmikus munkagép lesz belőle! Legnagyobb kedvencem az „ulikeszkör”, amely a helikopter népies neve, és sokkal jobban megjeleníti azt a harsány és éles propellermunkát, amellyel az égi járgány közlekedik. Ezek a babaszavak is apaszavakká váltak, közös tolvajnyelvünk jeligéivé, azóta is nevetve idézzük őket.
Szegény gyermekeim óvodás-iskolás korba lépve rájöttek, hogy szókincsük harmada rögtön kuka. Mivel (szakmai ártalom) szeretem gyűjtögetni a nyelvi csodákat, igen gyakran mondtam kabátjukra, hogy „kacagány” vagy „kacabajka”, a fegyverre, hogy „mordály”, minden vacakra, hogy „hóbelevanc” vagy „miskulancia”. Úgy zsibbadtak le kortársaik rájuk meredő értetlen tekintetétől, mintha nyelvi migránsok lennének. Apaszavaik nagy részét (ezek bizonyos százaléka nagyapaszó is) nem értette senki. Újra kellett tanulniuk beszélni, kerülve az aknamezőket.
A legfontosabb apaszavak viszont a biztatást adók. Gyereknevelést sehol se tanulunk (nem is olyan fontos, mint a kovalens kötés meg a levellerek ismerete), eleinte az előttünk járó nemzedékek mintájára élesen kritizáltuk gyermekeinket (saját érdekükben!), s nem tettüket minősítettük rossznak, hanem őket magukat. Ami óriási különbség, mikor átállítottuk a váltót, akkor derült ki! Utólag látom, hogy a divatos amerikai popkirálynők világát célzó gyilkos gúnyolódásomat is milyen jó lett volna visszafogni. Lányaim ellenük irányuló támadásnak élték meg az efféle szájkaratézást.
A legfontosabb apaszavak mondják el soha meg nem ismételhető hatással, hogy „szép vagy, lányom, fiam, okos, ügyes, kedves, kitartó, ezt de jól csináltad, azt milyen remekül”! A pszichológusok felmérték, az egészséges gyerekkori énkép kifejlődéséhez napi négy dicséret kontra egy kritikus megjegyzés a helyes arány. És a gyerkőc azt is hamar leveszi, melyik dicséret formális, üres (milyen szépen tetted egyik lábad a másik után! de aranyosan veszed a levegőt! csuda, hogy két füled van és csak egy orrod!), melyiknek van valós tartalma. Ami intenzív apai figyelmet igényel, tudnunk kell, mit művel épp az a gyerek, és mi abban a valós teljesítmény. Én ebben nem vagyok valami jó, gyúrnom kell még.
Hogy álltok ezzel, kedves apatársak?
Kép: Listo Danan
(További írások A MAGAM SZAKÁLLA című önéletrajzi prózakötetemben, mely dedikálva megrendelhető a lackfi.konyvrendeles@gmail.com mailcímen, ára 5000 forint plusz 2000 forint postaköltség. Várunk egy POSTACÍMET, egy TELEFONSZÁMOT a futár miatt, és hogy KINEK dedikáljam...)
