25/10/2025
Közkívánatra: izgalmas téma, a férfiak megjelenése a párterápiában. A fotó a rendelőmben készült. Szerintetek, melyik cukorhalom a férfié?
Eljött hozzám egy pár. A terápiát a férfi kezdeményezte. Ica, a feleség versenytáncol, sokat utazik, csillog, Gyurit, a férjét "csak egy otthon ülő, unalmas műfordítónak" látja. Kapcsolatuk kihűlt, Ica másokkal flörtöl. Ez nagyon bántja Gyurit. Ica több színt szeretne a kap csolatba, Gyuri szeretné, ha párja büszke lenne rá. Új élmények megélésére biztattam őket. Csak így van lehetőség, túlbeszélés helyett, az egymásra való rácsodálkozásra. Ica nem hitt ebben. Gyuri nem táncol, "unalmas". Egyik terápiás alkalomra nagy izgalommal érkeztek. Egy interaktív színházi előadáson, véletlenül, Gyuri került a reflektorfénybe. Szerepe szerint, legalább 5 nyelven, köztük spanyolul és japánul is meg kellett szólalnia. Igen. Gyuri nem hablatyolt, mint az átlagember, hanem tényleg beszélte ezeket a nyelveket is. Ica nagyon szexinek látta ekkor, a megtapsolt, reflektorfényben lévő Gyurit. Büszke volt rá és rájött, milyen kincs a párja, akire eddig nem tudott ilyen büszkén, jóleső izgalommal nézni.
Gyakran a női partner kezdeményezi a párterápiát, mivel a nők jobban monitorozzák a kapcsolatot. Párterápiás közhely, hogy a férfi akkor jelentkezik be, ha a nő megcsalta vagy válni akar. A férfi fél kezdetben kevésbé elkötelezett vagy szkeptikus lehet, hiszen még inkább megszokta, hogy saját dolgait önállóan, kompetensen oldja meg. („nem hiszek az ilyen dolgokban”, „nem akarom, hogy egy idegen beleszóljon”).
Változás, hogy az utóbbi években azonban növekszik azoknak a férfiaknak a száma, akik tudatosan keresnek segítséget, felismerve, hogy a kommunikációs nehézségek vagy érzelmi elzárkózás nem „gyengeség”, hanem megoldható.
"Normatív alexitímiához" vagy érzelmi analfabetizmushoz vezet, hogy férfiakat gyakran arra tanítják, hogy kevésbé mutassák ki az érzéseiket, így kevésbé sikerül olvasniuk partnerük érzéseit. Legyenek „racionálisak” és kontrolláltak, sok esetben ezt kívánja tőlük a környezet. Ez nehezítheti az érzelmekről való beszédet a terápiás térben.
Sokszor még a partnert is meglepi, hogy a férfi, mennyit tud beszélni, a párterápia során, ha elfogadást tapasztal. "Otthon semmit se mond" a nő véleménye szerint. Egyik kulcsfeladatom, hogy biztonságos teret teremtsek a férfi számára, ahol megélheti és kifejezheti az érzéseit anélkül, hogy ítélkezéstől tartana.
A férfiak terápiában gyakran tanulják újra az önfeltárás, sebezhetőség és önreflexió készségét, ami a párkapcsolatban mélyebb intimitáshoz vezethet.
A férfi megnyílása, erőforrás a párterápiában.
A férfiak bevonódása kiegyensúlyozza a párterápiás folyamatot: ha mindkét fél aktív, az elősegíti a közös felelősségvállalást. Találunk olyan közös célt, amiért együtt dolgozhatnak.
A férfi gyakran stabilizáló erőként is megjelenhet, különösen, ha a párkapcsolat konfliktusai érzelmileg túlfűtöttek. Ha az egyik fél elérhető és figyel, az a másik felet is csillapítja. Az elfogadás csodát tesz.
Amikor a férfi fél is képes kimondani a saját igényeit, félelmeit, fájdalmait, a terápia hatékonyabbá válik.
Az ellenállást, "csak a párom kedvéért jöttem", biztonságos érzelmi környezet teremtésével, ha a férfi érzi, hogy Ő is "kap", könnyű legyőzni.
A férfi szerepet újra kell értelmezni, különösen hagyományos vagy patriarchális kapcsolati minták esetén.
A férfiak terápiás részvétele hozzájárulhat a férfi identitás modernizálásához – az érzelmi intelligencia és a kapcsolati felelősség felvállalása ma már nem ellentéte a „férfiasságnak”.
A közös munka során a férfiak gyakran mélyebb önismeretre és empátiára tesznek szert, illetve szavak ba öntik igényeiket, miközben a partner szükségleteit is meghallják, ami a párkapcsolat minőségét tartósan javítja.
