25/03/2026
Írtam nemrég a kenderesi anyakönyvben található kolera jegyzetről. Annyian kérték, hogy folytassam, hogy most ennek eleget teszek.
(Ha nem olvastad az első részt, itt megtalálod:
https://www.facebook.com/share/p/1FtDooZTbG/)
„...Ezek az első tsapat Oláhok többnyire mind elholtak, a második tsapat Oláságot letertóztatták ugyan a Tiszán, úgy hogy sem nekik kijönni, sem hozzajuk menni szabad nem volt, de már az akkor késő volt. Ez mindjárt rémülésbe hozta az egész országot, még nagyobb rémülés lett, mikor a Debretzeni Collegium 2a July széjjel botsátatott és tsupán 10 v 13an maradtak meg, azok is olyanok akiknek Hazájok már bézárva van, haza nem mehettek. Mik történtek másutt, azt nem tudom, de leírni nem is tzelom, tsak tehát a körülöttünk lévőket, a mennyire még eddig tudhatom veszem jegyzésbe. Körülöttünk tehát a Tisza mellyékén rész szerint Június végén, rész szerint 1a July adta ki magát a Cholera, amikor még meg sem álmodtuk. Poroszló, Abád, Roff /Burán későbben kezdette, valamint Dersen , Sz. Imrén/ Tiszabő, Kötelek, Szolnok mindjárt ekkor elzáratott. Nevezetesen pedig a Szolnoki Hid bézáratott 7a July, 150 katona strása rendelődvén oda, de a melly semmit sem ért, és nem sokára a katonák is onnan fejjebb vonták magokat. 6a July mind Kenderesen, mind körülöttünk mindenütt a határokon a Strásálás elkezdődött, a járás menés egyik hejből a másikba keményen megtiltódott, a magunk hatására sem mehettünk ki Petsét nélkül. E szerént a Takarás is megakadályoztatott, mert akiknek a körülöttünk Puszákon Vetése volt, felé sem mehetett. Mi és a körülöttünk valók elsőként úgy gondolkoztunk, hogy ez csak a Tisza mentén fog uralkodni és a száraz hejekre nem fog által jönni. Úgy is volt először, mert a Tisza partjain lévő helységekbe is először azok haltak akik legközelebb laktak a Tiszahoz és a Tisza vizéből ittak.
Mígnem a Tisza vizének itala és halának étele megtiltódott mint a melly meg nevezvén a nyavaját okozza. Volt is ebbe igasság, mert a Tisza vize, a szüntelen való Téli, Tavaszi, Nyári eső miatt képtelen zavaros volt, és akiket felbontottak azok gyomrában sok iszapot találtak. Hihetően beszélték azt is hogy a Tiszába és a Tisza tavaiba a sok hal felfordult s megdöglött a mellyet az éhelholt Szegénység eleinte evett. Hozzá járult ehhez az is, hogy az Éhet arra fel menvén, némely Uraságok, az ő Éhelhólt Jobbágyait keserves állapottyokból magott hasznot akarván hajtani összeszedték a sok elromlott, dohos, tsirás penészes verem ajj Éteket és jó pénzen árultattak, amint én ezt szomorún tapasztaltam, mind a Túri piatzon ahol magam is Ételet venni voltam, mind Fegyverneken és nekem könny hullatások közt panaszkodták hogy annak a romlott Éteknek oly keserű a kenyere, hogy majd a béleket is kihánnyák tőle, de kénytelenek venni és enni...”
A plébános úr rendkívül etikusan járt el, és direkt nem jegyezte le az "uraságok" nevét, akik saját jobbágyaikon próbálták hasznot húzni. Kb még 15 oldalon keresztül folytatja leírását a kórról, de karakter híján ezt már nem folytatom.
