12/01/2026
Ezért nem szerettem a női köröket...
Nem tudom, te hogy vagy vele, de én érzékelek egy kollektív energiát, ami sokkal több őszinteséget és kapcsolódást kíván. Valódi érzelmeket, sebezhetőséget, empátiát. Nincs értelme úgy élni a napokat, hogy közben tele vagyunk elfojtott érzelmekkel. Olyan sok értékes időt vesz el az élettől, te hogy látod ezt?
Régebben kifejezetten kerültem a női köröket, mert mindenhol azt éreztem van benne valami mesterkélt, valami magamra erőltetett ‘szentség’, hogy én nekem itt most valami nagyon nőt kell produkálnom. Voltam is ilyen eseményen, megmondták milyen ruhában lehet menni, mit kell magunkkal vinni, de kicsit sem sikerült átszellemülnöm, sőt még frusztráltabb lettem, hogy én akkor tényleg egy “antinő” vagyok, mert nem illek bele ebbe a megrendezett közegbe, amiről azt mondták, ez egy női kör.
Aztán szerencsére egy olyan tanárhoz kerültem, aki elkezdett az igazságról beszélni és felismertem, hogy abban a társaságban nem bennem volt a hiba. A női energiát nem lehet külsőségekhez kapcsolni. Azóta sok olyan nagybetűs NŐ-vel találkoztam, akik ‘átlagosan’ néznek ki (és remélem ezt most senki nem értelmezi negatív jelzőként), de mégis árad belőlük a puhaság, a befogadás, a meleg szeretet, ami szinte egy ölelés a léleknek, hiszen a társaságukban nem csak azt érzem, hogy önmagam lehetek, de ezt ők még értékesnek is vélik, egyszerűen jó mellettük lenni. Csendben, nyugalomban🧡
Majd pár évvel később újra egy női körön vettem részt, ezúttal Viki vezette. Teljesen más volt a hangulat, nem volt dresscode, meg kötelező látványos elemek, sem mondvacsinált elengedő sóhajtozások. Egyszerűen csak együtt ültünk és előtérbe helyeztük az érzelmeket. Azokat az érzelmeket, amiket mélyen magunkban hordunk minden nap, amikről nem beszélünk senkinek. Tudod mi tört elő az összegyűlt nőkből? Félelmek, düh, harag, megfelelési kényszer, elnyomottság, szégyen, alkalmatlanság érzése és az öröm megélésének korlátozása. Ekkor éreztem azt, hogy helyben vagyunk: a kendőzetlen valóság!
Erre vártam, egy olyan térre és közösségre, ami megtart (amúgy utálom ezt a kifejezést, mert már mindenhol ezt mondják, közben meg nem, hogy nem tartanak meg, de még mélybe is taszítanak, aztán deal with the problem). Egy olyan közegre, ahol ha akarja valaki, kisírhatja magát, megoszthatja az örömét vagy csendben maradva csak jelen van. Mindegy milyen állapotban, milyen érzelmekkel vagy jelen, az a jó. Pont az, aminek akkor lennie kell. Mindenki tiszteletben tartja a határaidat és együttérzéssel meghallgatják azt, amit kimondasz. Az a tér és idő, ahol helyet kaphat az a nehéz puttony, amit cipelsz nap, mint nap és leteheted.
Támogatást és figyelmet kapsz. Tudod vannak azok a kis apró momentumok, amikor egy összenézés többet jelent a kimondott szavaknál, mert egyből érted: érzi azt, amiben vagy és veled van ebben a megélésben.
Most amúgy arról akartam írni, hogy majd lesz egy ilyen programunk Vikivel: 'Feel it to heal it' - újévi mini elvonulás, meg hogy mivel készülünk, stb. Aztán végül ez jött ki, a programot végső soron elolvashatod az esemény leírásában is, de azok csupán eszközök lesznek ahhoz, hogy megteremtsük azt a teret, amiről most beszéltem. Kezdem missziómnak érezni, hogy egyre többet osszak meg a megélt valóságról. Nem ígérek instant megoldásokat és azt sem, hogy csodás élményed lesz. De azt igen, hogy amit tapasztalsz, az igazi lesz. És ami igaz, az formál, tanít, tudatosabbá tesz.♥️
Időpontegyeztetés egyszerűen.
