18/02/2026
Sokat hallom első szülés előtt álló kismamáktól, hogy azért is tartanak a vajúdástól, mert „nekik (szerintük) alacsony a fájdalomküszöbük”.
Nagyon fontos kimondani:
a vajúdás alatti fájdalom nem ugyanaz, mint egy sérülés, egy betegség vagy egy műtét fájdalma.
🙀 Tegnap este egy kisebb beavatkozáson esett át a jobb kezem, mert a cicánk megharapott, és a seb elfertőződött. (Mikor máskor, ha nem az európai macska napon? 😄 Tökéletes időzítés.)
Kaptam lidokain injekciót, mégis nyekeregtem. Figyeltem a légzésemre, próbáltam lazítani – de az agyam nyilván nem akart endorfint termelni. Inkább azon gondolkodtam, hogy mindjárt lekeverek egyet a kedves doktornéninek, aki a szikével matat a kezemben. 🫣
A műtéti, sérülésből fakadó fájdalom riasztás.
A szülési fájdalom viszont – jó esetben – folyamat.
A műtétem 30 percig tartott, és utáltam minden másodpercét. Ez alapján mondhatnám azt is, hogy alacsony a fájdalomküszöböm.
Marci születése 11 órán át tartott.
Életem egyik legintenzívebb utazása volt.
És bármikor szívesen emlékszem vissza rá.
Nem azért, mert nem fájt.
Hanem mert más minőségű volt.
A női test képes együttműködni a vajúdással.
És a fájdalomküszöb nem egy fix, rád ragasztott címke.
Ha félsz attól, hogy „nem bírod majd”, tudd:
a tested nem ellened dolgozik.🩷
