03/11/2025
Idén is aktuális téma. Sőt…🤍😇
Nincs jobb alkalom a MOST-nál, hogy elengedd, letedd, elsirasd, meggyászold amit kell a szívedben.🖤
De utána élj-nevess-szeress!❤️
Mert az élet szép!🥰
🖤Te meggyászoltál, elsirattál, elengedtél mindent amit szíved kívánt?
🤍Vagy a fájdalomtól megtört szívedre, lelkedre próbálsz építkezni?
Túl vagyunk a mindenszentek és halottak napján. De napok óta bennem vannak ezek a gondolatok, és tegnap egy kedves Vendégem megerősített ebben, hogy írjak róla, hátha sokatoknak segít. Múlt héten örültünk nagyon, mert pozitív lett a terhességi tesztje, de most mégsem örülünk, mert el kell engedni őt a vizsgálatok szerint. Ő írta tegnap, hogy ha túl lesz ezen, akkor elsiratja az előző két kisfiút, mert szerinte még nem t***e meg. Helyet kell adni az újnak.
Gyerekkorunk óta az életünk része, hogy november 1-jén megyünk a temetőbe és gyertyát gyújtunk, virágot viszünk elhunyt szeretteinknek. Emlékezünk rájuk és bízunk benne, hogy ők már jól vannak. Nincsenek fájdalmaik, problémáik és boldogok a menyországban.😇
🕯️A gyertya fénye az örök világosságot jelképezi.
❓De vajon elgondolkodunk-e azon, hogy a saját lelkünk hogy van?
❓Gyújtunk-e azért gyertyát, hogy a mi szívünkben ragyogjon a fény?
Édesanyám október 31-én született, így nálunk mindig is a születés ünneplése és az elmúlásra való emlékezés két egymás követő napon volt. Érdekes kettősség ez.
Valahogy a mi kultúránkban a halál és a gyász témája, mintha tabu téma lenne. Nagyon keveset beszélünk róla és keveset foglalkozunk vele. Pedig kellene. Nagyon kellene.
Gondoljatok csak bele, hogy mennyiféle gyász folyamaton megyünk keresztül életünkben. Néhány ezek közül pl.:
- közeli szeretteink halála,
- négylábú családtag elvesztése,
- egy szakítás,
- és nem utolsó sorban egy pocaklakó elvesztése is,
- egy sikertelen várandósság is gyász folyamat.
Munkám során az utóbbi gyakran feljön, hiszen sokan fordultok meg nálam Baba – program témájában. Szoktunk erről beszélgetni, hogy igenis ezt is fel kell dolgozni, meg kell gyászolni, el kell engedni, hogy teret tudjatok adni az újnak. Ez nyilván nem ennyire egyszerű, mint ahogy itt most leírom pár sorban. Sőt! Nagyon nehéz! De muszáj!
Sajnos ezt nem tanítják sehol, hogy hogyan kezeljük ezeket az érzéseket, hogyan kell végig menni egy ilyen folyamaton. Persze egyénenként ez nagyon más lehet, és nagyon hullámzó lehet.
Ha szükségét érzed, akkor kérjél hozzá segítséget. Rengeteg technika van ami segíthet.
De ne lépd át ezt, mint egy sötét mély árkot, amit egy túra során csak át akarunk ugrani, mert utána annyi szép dolog vár. Itt először van sok munka, ami biztosan fájdalmas is lesz, lehet lassabb is, mint szeretnéd, de hidd el megéri, hogy a lelked szabad legyen és fájdalom nélkül tudjon mosolyogni.
💔Ha ezt a lépést kihagyod, akkor a fájdalmas mély sebekre húzol egy falat, egy bástyát, ezzel el is takarod a sebeket kifelé, lehet más nem fogja látni, de attól még az befelé vérezhet… amit Te érezni fogsz…
Mindenki nézzen most mélyen a szíve mélyére, hogy vannak-e ilyen várfallal eltakart sebei? Ha vannak, akkor neki kell állni téglánként lebontani a falakat, és begyógyítani a sebeket.
Sajnos én is többféle gyász folyamatot átéltem már. Volt annyira nehéz közte, amit úgy éreztem, hogy hosszú időn keresztül csak túlélek, de nem élek. Az alábbi sorok tű pontosan leírják, mit érzünk ilyenkor…
Orvos-Tóth Noémi :
“A gyász nem múlik el. Nem múlik el, csak körbenövi az élet...
Először még nincs más, csak a veszteség. Minden pillanatban. Élesen, kímélet nélkül szakít szét testet és lelket. Meg kell bolondulni, bele kell pusztulni a fájdalomba. Úgy érezzük nincs tovább. Ekkora hiánnyal, ekkora űrrel nem lehet tovább élni.
Aztán az élet mégiscsak megy tovább. Makacsan halad, pereg az idő. Egyszer csak eljön a pillanat –ez csak később, visszatekintve válik világossá- amikor már nem fáj megállás nélkül.
Kezdenek lélegzetvételnyi szünetek lenni a kín addig megállíthatatlannak hitt hömpölygésében. Percek, amikor lehet másra is figyelni.
Szusszanásnyi kis szigetek. Aztán ezekből egyre több lesz.
Egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy reggelente, álom és ébrenlét határát már nem a jeges felismerés töri át, hogy nincs többé.
Aztán, néha már mosolyogni is tudunk, amikor eszünkbe jut:
„Hm, emlékszem milyen vicces volt, amikor....!”
Az emlékek már nem fájdalmat hoznak, hanem hálát, hogy ő volt.
Idővel lesz új öröm, lesz új lendület. Lesznek tervek, és új vágyak is.
Lesz béke és elengedés, de a gyász marad, nem csökken.
Az élet nő meg körülötte."
🙏 És ez így van! Az élet nő meg körülötte. Hiszen akit szerettünk, itt van a szívünkben, az sosem múlik el, a szeretet örök.
❤️Az élet szép, még ha nehéz is olykor…
Tegyük le hát ezeket a mázsás köveket, ilyentájt az energiák is támogatják ezt az elengedéses gyász folyamatot.
💫 De utána az életnek örüljünk és gyújtsunk most mindannyian azért egy gyertyát, hogy élünk!
🥰 És valóban éljünk, nevessünk, szeressünk!
Ölelésem Nektek!🤗
