21/01/2021
Julian B. Rotter amerikai pszichológus nevéhez köthető a kontrollhely pszichológiai fogalma, amely alapján megkülönböztetjük az inkább belső, vagy inkább külső kontrollos embereket (Rotter, 1960, 1966).
Ha jellemzőbb ránk a belső kontroll, akkor a legtöbb élethelyzetünket úgy éljük meg, hogy van befolyásunk arra, ami velünk történik, és ok-okozati kapcsolatot feltételezünk a saját viselkedésünk és annak következményei között (pl. ha eleget tanulok, akkor sikerülni fog a vizsgám). Mindeközben ha inkább külső kontrollosok vagyunk, akkor úgy érzékeljük, hogy alapvetően nem tudunk hatni a viselkedésünk eredményére, és lényegében a szerencsének, a véletlennek, vagyis rajtunk kívülálló tényezőknek tulajdonítjuk a cselekvéseink kimenetelét (az előbbi példánál maradva: hiába tanulok a vizsgára, a sikerem azon múlik majd, hogy milyen hangulatban lesz a vizsgáztató, vagy melyik tételt húzom ki). Bár a dolgok nem fekete, vagy fehérek, de a belső kontroll inkább válhat az előnyünkre, mint a külső. Erre jó példaként szolgálhat az összefüggés, amelyet kutatásokban találtak a kontroll helye és az egészségünk között (Kesavayuth és mtsai., 2019). Ezek szerint a belső kontrollosok nagy eséllyel jobb egészségnek örvendenek a külső kontrollosoknál, mégpedig azért, mert ha alapvetően a kezünkbe érezzük a sorsunkat, akkor ez hatékonyabbá teszi a megküzdésünket, ezáltal pedig az immunrendszerünk is jobban működik. A kutatók arra is rámutattak, hogy ha a kontrollhely belül van, akkor általában több energiát fektetünk a társas kapcsolatainkba és az egészséges életmódba is, amelyek szintén kedvezően hatnak az egészségünkre. A belső kontroll pedig motiváltabbá is tehet bennünket, hiszen ha azt érezzük, hogy az életünk eseményeire befolyással vannak cselekvéseink, akkor ez annál inkább ösztönzőként hathat ránk.
Jogosan merülhet fel bennünk a kérdés, hogy lehet-e alakítani, illetve változtatni a kontroll helyén, ha úgy érezzük, hogy jobban szeretnénk a kezünkbe venni a sorsunkat. Nagyon fontos tisztázni magunkban a hiedelmeinket és a meggyőződéseinket (ilyen lehet például az, hogy: “nekem soha, semmi nem sikerül, mindent elrontok”). Ha azokat beazonosítjuk és úgy érezzük, hogy nem szolgálnak bennünket jól, akkor érdemes vitatkoznunk saját magunkkal és a hiedelmünkkel ellentétes példákat keresni a saját életünkből (az előbbi példánal maradva: olyan életeseményeink összegyűjtése és papírra vetése, amikor a meggyőződésünk ellenére valamit jól csináltunk). Ez a módszer sokat segíthet abban, hogy tudatosítsuk magunkban azt, hogy igen is van kontrollunk az életünk felett. Amit pedig mások támogatására tudunk tenni, az a pozitív visszajelzések adása, hiszen gondoljunk csak bele, ha kapunk egy elismerő szót a kollégánktól a munkahelyünkön egy jól elvégzett feladatért, vagy ha a kosárlabda pályán az edzőnk megdicsér bennünket egy visszaszerzett labdáért, akkor erősödni fog a képességeinkbe vetett hitünk és ezáltal a kontrollérzetünk is.
