23/12/2025
🎄Napra pontosan egy évvel ezelőtt történt. December 23-a volt. Ültem egy padon és muszáj volt a fahéjas kávém köré kulcsolnom a kezem, hogy ne fázzak annyira. Bárcsak esne a hó, gondoltam. Mondjuk az már tényleg annyira eszményivé tenné a pillanatot, már-már giccsessé, hogy gyorsan le is tettem róla. Aztán persze este rákezdett, de ez mellékes. Szóval ültem a padon és valamiféle évösszegzést tartottam. Mi minden történt, miért vagyok hálás, miben kéne fejlődnöm, hogyan bocsássak meg magamnak és másoknak stb... Tudjátok, amit ilyenkor illik átgondolni.
Azóta pontosan egy év telt el és pontosan ugyanazon a padon ülök. Nem terveztem, hogy itt leszek ma és nem terveztem évösszegzést sem. Egyszerűen csak megtörtént. Az elmúlt évben az élet hol megráncigált, hol magához ölelt úgy, ahogy csak ő képes rá és volt olyan is, hogy egyszerűen csak megtartott. Azonban visszanézve valahogy mindenben tudok valamilyen értelmet találni, úgyhogy összességében minden úgy jó, ahogy van. Milyen profánul hangzik, igaz? És mégis milyen megnyugtató.
Elgondolkodtam azon, hogy ebben a ráncigálás–ölelés–megtartás hármasban mennyien vannak jelen körülöttem. Van, aki tud róla, van, aki csak sejti, és van, akinek fogalma sincs arról, hogy egy-egy beszélgetés, néhány tűnékeny pillanat milyen nyomot hagy bennem. Néha egészen aprót, máskor meglepően mélyet.
A munkám során sok mindennek lehetek tanúja. Kapcsolatok alakulnak át, erősödnek meg vagy szakadnak el, mondatok hangzanak el, amelyek sokáig velem maradnak. Az én történetem nagy része közben csendben marad – és ez így van jól. Mégis, minden egyes találkozás hozzátesz valamit ahhoz, ahogyan a világra nézek.
Ezért most, itt ezen a padon ülve, egyszerűen csak hálát érzek. A bizalomért, a közös gondolkodásért, az együtt megtett utakért.
Köszönöm mindenkinek.
Áldott ünnepeket kívánok!🌲
