25/11/2025
Day of the Roses’ Revolution - Rózsák forradalma - blog post:
English version:
https://www.szilvia-tunde-sebestyen.com/l/new54/
Magyar változat:
https://www.szilvia-tunde-sebestyen.com/l/new53/
Egy kis ízelítő az írásból:
A mai nap a Rózsák forradalmának napja – november 25.
(Ez az írásom tökéletesen alkalmas a nyugalom megzavarására – aki nem bírja, ne olvassa. Szolgáljon mentségemre, hogy az én nyugalmamat is eléggé megzavarta a szülészeten ellenem elkövetett erőszakok sorozata, s már egy ideje eljutottam oda, amikor nincs kedvem tovább csendben tűrni mindazt, ami fáj…)
Egy kis háttér információ azoknak, akik nem ismerik ezt a napot:
A Rózsák forradalmának napja a szülészeti erőszak elleni tiltakozásról szól, amelynek célja a nők elleni erőszak egyik elhanyagolt formájának tudatosítása.
A szülészeti erőszaknak különféle formái lehetnek, beleértve a fizikai, verbális és lelki erőszakot, a jogok megvonását (beleegyezés megtagadása), valamint a szakszerűtlen bánásmódot.
Szeretném most online küldeni a Budapesti, IX. kerületi Szent László és Szent István kórház szülészeti osztályának mindazon orvosai és szülésznői számára, akik miatt kis híján nem jöttem onnan haza…
2014. Szeptember 20.-a, harmadik gyerekem születésének emlékére
Pillanatok, amik beugranak:
- amikor kézzel tágította a szülésznő a méhszájamat, ami elszakadt, és utána 3 hétig se ülni se állni nem bírtam – s közben becsmérel, méltat, ’f*káz’. Először akkor jöttem rá, hogy ez nem volt rendben, amikor kezembe került F. Várkonyi Zsuzsa Normális szülés ma című írása – sajnos már számomra túl későn.
- amikor az első szülésem után úgy jöttem haza a bababarát kórházból, hogy a szomszéd ágyon fekvő anyuka mutatta meg, hogy kell szoptatni, pelenkázni – két ájulás között, s a csecsemős nővér még engem cseszett le, hogy csomó van a mellemben, miért nem szoptatok – b@zdmeg, mert nem tudom, hogy mit kéne csinálni, és senki nincs, aki támogatna ebben. Mert az anyám a túlvilágról nem tud visszajönni megmutatni, mit kéne csinálnom egy egynapos kisbabával két ájulás között - te meg nem végzed el a munkádat, helyette megalázol!!!
- amikor az orvos próbál gátmetszést csinálni – csak életlen az olló a második szülésemnél…
- amikor az orvos hisztizik a sarokban, miközben én szülök, hogy neki fáj a dereka, és a (most már volt) férjem vezeti le a szülést, a szülésznő vágja a gátmetszést…
- amikor jelzem előre, hogy alternatív szülést szeretnék, majd két fájás között közli az orvos, hogy ő ezt mekkora hülyeségnek tartja, és hogy szó nem lehet róla… (hogy ez előbb nem jutott az eszébe…)
- amikor leáll a fájás a hüvelyemben a gyerekem fejével, mert az orvos berombol azzal a felkiáltással, hogy ’akkor most szülünk’ – miközben a szülésznő már kezdte levezetni a szülést, és ment minden a maga rendjén. S mikor ezt így közli a szülésznő az orvossal, láthatóan aggodalommal a tekintetében, hogy „Amióta bejött, elment minden fájás”… (tényleg: mint elefánt a porcelánboltban…), nekem lefut az agyamon, hogy b@sszameg, itt fogunk megdögleni, s ha nem jön vissza a fájás, akkor ennél a f@szkalapnál császár lesz, vagy mittomén…
- amikor varrja össze a p*námat gátmetszés után az orvos (persze úgy kellett feküdnöm-helyezkednem, hogy neki ne fájjon a dereka…), és közben a merevedő f@rkát a combomhoz dörzsöli az orvos; miközben a kisbabámat elviszik tőlem lemérni…
A harmadik szülésem után az orvos nem fogadta el a hálapénzt – ebből jöttem rá igazán, hogy mekkora volt a baj. A szülésznő közölte, hogy ezzel az orvossal nem akar több szülést vezetni. S úgy engedtek haza a kórházból, hogy senki nem vizsgált meg, és gyulladt a gátsebem, amit ugye a szülésznő vágott a hisztiző, derékfájlaló DoktorÚr helyett… (mert az én fájdalmam-életem nyilván nem számít…)
S közben azon gondolkozom, hogy merjem-e leírni nyilvánosan, hogy konkrétan kik voltak azok a ’szakemberek’, akik pokollá tették számomra a szülés élményét, vagy ha leírom, még a személyiségi jogaik megsértése miatt engem hurcolnak majd meg, miközben nekem lábbal tiporták a jogaimat…
Maradok tisztelettel mindenki irányába, aki azt érdemli,
Sebestyén Szilvia Tünde
3 gyermekes Édesanya,
közgazdász – HR és Szervezés-vezetés szakirány
pszichológus - Felnőtt Klinikai és Egészségpszichológia szakirány
coach
tréner
családállító
szupervíziós szakaszban lévő integratív test-pszichoterapeuta
… mert a poszttraumás növekedés létezik. …
… mert a poszttraumás növekedés létezik. …
