PszIrodalom

12/02/2026

Tina Oziewicz előző mesekönyvét, Az öröm trambulinon ugrál címűt tavaly tavasszal olvastam és azóta rengetegszer ajánlottam már az oviban szülőknek és kollégáknak. 💯

Nem lesz ez másként A türelem lekvárt főz című könyvvel sem, mely az előző könyv folytatásának tekinthető. Míg Az öröm trambulinon ugrálban nem csak az alap-, de az összetettebb érzelmekkel is megismerkedhettünk, A türelem lekvárt főzben már arról is olvashatunk, mely érzelmek szoktak általában együttjárni, vagy akár egyszerre megjelenni a különböző helyzetekben. ✨

Miközben olvastam a mesét, úgy éreztem, a lelkem végre picit megpihenhet a kedves történet olvasása és az aranyos illusztrációk nézegetése közben, amelyeket most is Aleksandra Zajac jegyez. ❤️

Mindenkinek jó szívvel ajánlom ezt a bájos mesét, gyerekeknek és belső gyermeküket gyógyítani kívánó felnőtteknek egyaránt. 🥹

Fordította: Körner Gábor

02/02/2026

Ma előadást tartottam a munkahelyemen a női szexualitásról. 🥰 Nagyon jó hangulatú, tabudöntögető beszélgetés bontakozott ki az érdeklődőkkel, elképesztően hálás vagyok az aktív részvételükért, az értő figyelmükért és a sok okos hozzászólásért. 🫶🏻

Hálás vagyok Hoffer Ivettnek és a kolléganőmnek, Gál Eszternek, akik a Start Életmód Programot életre hívták a Bp13 Egyesített Óvoda -ban és meghívtak, hogy adjak elő az idei nevelési évben. 😍

A kedves kis kulcstartót pedig innen is köszönöm a drága csoporttársnőmnek, Borcsa Tóth-Bognár
-nak! ❤️

26/01/2026

Nagyon várom! 😍❤️

Szívügyünk ez a hamarosan megjelenő kötet, alig vártuk, hogy mesélhessünk nektek is róla, nálunk a kiadóban rengeteg izgalmas és tanulságos beszélgetést indított el. ❤️

Dr. Benkovics Júlia szülész-nőgyógyász és Kránicz Dorottya illusztrátor könyve praktikusan használható tudásanyagával és konkrét tanácsaival felfedi előttünk a Nagy Menstruációs Titkot: boldog ciklus nincs tudatos mindennapok nélkül! 🩸

25/01/2026

Monika Baudišová Gyermektelen című képregénye egy fekete humorral bőven átszőtt, felnőttek számára íródott mű a szerző és párja meddőséggel folytatott küzdelméről. Alapvetően akár terápiás írásnak (rajzolásnak) is tekinthető, ugyanakkor jobban megdolgozott annál - elképzelhetőnek tartom, hogy ez a képregényes formának is köszönhető, hiszen mire valaki a saját narratívája részévé tesz egy vele aktuálisan történő, számára megterhelő, akár traumatikus erejű történést, addigra a traumafeldolgozás folyamata is elindul benne. Így ilyen szempontból a mű talán inkább tekinthető egy személyes történeten keresztül bemutatott pszichoedukációs ismeretterjesztő, érzékenyítő könyvnek.

A képregényben nem kifejezetten találunk fejezeteket, egy nagy, hömpölygő történetfolyam az egész, leszámítva az első három oldalt, ahol a szerző leírja a mű keletkezésének körülményeit, a személyes életében betöltött szerepét. Az illusztrációk és a kevés, de annál hatásosabb szöveg együttesen teremtik meg azt az egyre feszítőbb, a mellkasunkra rátelepedő szorongást okozó miliőt, amivel érzékelteti a szerző, milyen benne lenni egy ilyen kontrollvesztett, egyre inkább reménytelennek tűnő asszisztált reprodukciós eljárásban.

A mű talán legnagyobb gyengesége az, hogy nem kifejezetten tér ki a meddőség férfi oldalára, az ő megéléseire, noha karakterként megjelenik és a történet szerves részét képezi a szerző párja, ám inkább mint egy támogató mellékszereplő. A képregényben ugyanakkor egy fontos szerep az övé: ő ad tippeket arra, „Hogyan lehetünk a meddőséggel küzdő emberek segítségére?”. Ez az oldal a könyvben remekül rímel arra, hogyan lehet támogatólag viszonyulni a meddőséggel küzdő személyekhez, anélkül, hogy elkövetnénk bármelyik hibát, amit a többség - általában tudatlanságukból, tájékozatlanságukból kifolyólag - elkövet egy hasonló helyzetben.

A könyv utolsó oldalain azért megjelenik a remény (bár nem kifejezetten abban az értelemben, ahogy elsőre gondolnánk): a főszereplő elkezd újra visszatalálni önmagához, pszichoterápiára jár, illetve talán az elfogadás is lassanként megérkezik a benne kavargó érzések közé.

Ez a képregény hiánypótló mű, mely kapaszkodót nyújthat mind a meddőséggel küzdő személyeknek, mind pedig az ő szűkebb-tágabb környezetüknek, hiszen remekül bemutatja, mi mindenen megy keresztül egy pár, aki asszisztált reprodukciós eljárásban vesz részt. Ezek alapján mind szakembereknek, mind laikusoknak jó szívvel ajánlanám, ha egy kicsit szeretnének elmélyülni a téma érzelmi-lelki oldalában.

08/01/2026

Ismét egy remek beszélgetésen vehettem részt az ADS Filmek felkérésére Szilágyi Tamással és Tóth Csaba filmes szakújságíróval az Érzelmi érték című Joachim Trier film kapcsán. Szót ejtettünk a műben megjelenő családi dinamikákról, az itt-ott megbúvó szimbólumokról és arról, "pszichológus szemmel" nézünk-e filmet (spoiler: nem, szerencsére mi is ki tudunk kapcsol[ód]ni 😅). Jó hangulatú, tartalmas beszélgetés volt ez, még sok ilyet kívánok magunknak az új évre! ✨🫶🏻

01/01/2026

✨

Jövő hétfőn, az Érzelmi érték vetítése után, szakértő vendégeink segítségével arra keressük a választ, hogyan működik a filmes lélektan a gyakorlatban és miként tud a mozi segíteni a saját családi mintáink felismerésében és megértésében?

📍Hol? Művész mozi Budapest
📅Mikor? Január 5-én, 18:30-tól

Vendégek:
🎙️Novák Szilvia, tanácsadó szakpszichológus, a PszIrodalom oldal alapítója
🎙️Szilágyi Tamás, tanácsadó szakpszichológus, a Nyílt Osztály társalapítója
🎙️Tóth Csaba, filmes szakújságíró, moderátor

Ha érdekel a téma, csapj le a jegyekre gyorsan: https://muveszmozi.hu/filmek/erzelmi-ertek-vetites-es-beszelgetes !

19/11/2025

Hétfőn egy nagyon különleges élményben volt részem: és az meghívására részt vehettem a Bocs, kicsim című film vetítésén és az azt követő filmterápiás beszélgetésen meghívott szakemberként. A film kapcsán arról beszélgettünk Zsuzsival és a közönséggel, hogy mi történik a trauma után, hogyan tud (tud-e egyáltalán) egy trauma túlélője visszatérni a megszokott kerékvágásba, miután az életében törés következik be.

Nagyon izgultam a beszélgetésre készülve, hiszen mégiscsak egy érzékeny témáról kellett szakértőként megnyilatkoznom. Sokat olvastam a témában, de a végén arra jutottam, hogy talán a legfontosabb most is, mint egy irodalom- (vagy éppen film-)terápiás ülésen az értő, nyitott figyelem a megszólalók felé - persze mindezt traumatudatossággal kiegészítve. 🫶🏻

Nagyon hálás vagyok a felkérésért és a sok hozzászólásért a közönség részéről, igazán
pozitív, megerősítő szakmai élményt kaptam ettől a beszélgetéstől. 🙏✨

16/11/2025

Az elmúlt napokban a filmterápiás beszélgetésre készülve rengeteget olvastam a trauma lélektanáról, illetve már a harmadik félévet taposom az ELTE PPK szexuálpszichológiai szakpszichológus képzésén, ahol ez a november különösen tömény, hiszen majd' minden hétvégét az egyetemen töltjük különféle kurzusokat hallgatva. Az egyik órán ülve jöttem rá, hogy erről a könyvről még nem is posztoltam, pedig milyen fontos könyv ez szakmailag (is). ❤️

Horváth András Dezső Legjobban a nőktől féltem című regényét először nagyjából 2 éve olvastam, amikor még nem kezdtem el ezt a képzést, de már akkor úgy éreztem, hogy ez egy tabudöntögető olvasmány, amit legszívesebben minden, magát férfinak valló személy kezébe nyomnék, hogy olvassa el. Aztán tavaly ilyenkor újraolvastam, akkor már többet tudtam a sz*****is élet zavarairól, ez esetben konkrétan az erekciózavarokról és újabb, árnyaltabb megvilágításba került ez a tulajdonképpeni traumatörténet. ✨

A főhős az első sz*****is élménye másnapján egy erőszakos bűncselekmény áldozatává válik, amely két élmény onnantól kezdve összekapcsolódik az emlékezetében, szépen megágyazva egy kialakuló erekciózavarnak. A regény bemutatja, hogyan próbál - először meglehetősen öndestruktív módon - megküzdeni a főszereplő a történésekkel, majd miután egyre mélyebbre csúszik az alkohol, a drogok és a minél több szex-minél több nő spirálján, hogyan segít rajta egy pont jókor érkező interjú a megbecsült szexuálpszichológussal, aki elindítja őt a gyógyulás és a saját magához való visszatalálás útján. Mindehhez szembe kell néznie a traumatikus élmény óta benne lakozó félelemmel és azzal az örökséggel is, melyet apjától kapott. Felnövés- és traumából való felépüléstörténet ez. Ajánlom mindenkinek - igazából nemtől, kortól, sz*****is orientiációtól és nemi identitástól függetlenül. 🙏

12/10/2025

Puskás Ágota regényét legszívesebben minden kamasz és fiatal felnőtt kezébe adnám, annyira érzékletesen, szorongatóan és csontig hatolóan mutatja be a testkép-, illetve az evészavar, valamint az önbántás spirálját. 🌀 Fokozatosan ereszkedünk bele a főszereplő, Panni gondolatain keresztül az önutálat ragacsos mocsarába, amiből hiába kapálóznánk, a regény az utolsó oldalakig nem hagy szabadulni. Mindeközben sokunknak ismerősek lehetnek azok a másoktól jövő, illetve belső monológból származó mondatok, melyeket a főszereplő a testével kapcsolatban megkap...

A regény szikársága engem egyébként emlékeztett Kira Poutanen Csodálatos tenger című könyvére, mely szintén az evészavar témáját járja körbe egy kamaszlány naplóbejegyzésein keresztül.

Pszichológusként külön öröm, hogy Ágota belevitt egy nagy adag pszichoedukációt is a regénybe úgy, hogy az nem lett ettől didaktikus. A könyv egyik legfőbb üzenete számomra (bár valószínűleg némileg részrehajló vagyok 🤭), hogy a megfelelő pillanatban és belső motivációból (!) igénybe vett szakemberi segítség nem a gyengeség jele, hanem egyrészt valóban hatékonyan tud segíteni, másrészt (a gyengeségre éppen hogy rácáfolva) rengeteg erő kell egyáltalán eljutni odáig. 💪

A könyvfesztiválos szerzeményeim közül ezzel a regénnyel kezdtem, a témája és az intenzitása miatt pedig pikkpakk kiolvastam. Nagyon jó könyv, szerettem. ❤️

18/09/2025

Találkozzunk a 30. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon! 🥰

22/08/2025

'Oh, those are all our very best moments, when we're wasting our lives. It's an act of magnificent rebellion to do meaningless things, to waste time, to swim and drink soda and sleep late. To be silly and frivolous, to laugh at stupid little jokes and tell stupid little stories. Or to paint big paintings, the biggest you can manage, and to try to learn to whisper in color. To look for a way to show other people: this was me, these were my humans, these were our farts. These were our bodies, and they were small, far too small, because they couldn't contain all our love.

That's all of life. All we can hope for. You mustn't think about the fact that it might end, because then you live like a coward, you never love too much or sing too loudly. You have to take it for granted, the artist thinks, the whole thing: sunrises and slow Sunday mornings and water balloons and another person's breath against your neck. That's the only courageous thing a person can do.'

16/08/2025

A vizsgaidőszak és a beadandó miatt félretettem, de most újra a kezem ügyébe került ez a hiánypótló könyv. 😍
Tényleg nem olvastam még ennél érzékenyebben, test- és sz€xpozitívabban megírt könyvet a sz€xualitás témakörében. 🫶🏻 Bár még korántsem olvastam ki, de már most megkockáztatom: ez egy alapmű, amit jó szívvel tudok ajánlani a témában elmélyülni vágyóknak, leendő szakemberként is. Tramatudatosan, hitelesen, és elképesztően elfogadó hangnemben ír Emily Nagoski. 👏🏻A többi könyve is felkerült az olvasmánylistámra. 🥰