15/03/2026
Nagyon érdekes hétvégém volt. Olyan, amikor energetikailag nagyon sok minden megmozdul. 💫
Szombaton testworkshopot tartottam, ami elképesztően intenzív és egyben fantasztikus élmény volt. Rengeteg minden feljött bennem, sok felismeréssel és nézőponttal találkoztam. Ezekről majd egy másik alkalommal mesélek részletesebben, mert önmagukban is megérnek egy külön történetet.
Viszont a hétvége egyik legerősebb felismerése számomra az volt, hogy az én megengedésem mértéke talán nem is olyan magas, mint gondoltam.
Szombat este nálam volt mindkét testvérem, és egy beszélgetés során a húgommal egyszer csak rájöttem valamire. Arra, hogy bennem van egy nézőpont arról, hogyan kellene élnie az életét.
Hogy már ismeri ezeket az eszközöket, és milyen szerencsés, hogy ilyen fiatalon találkozott velük… de akkor miért nem használja őket❓
💡 És ekkor jött a felismerés.
Az, hogy valójában az a kérdés: megengedem-e neki, hogy azt az életet válassza, amit ő választ.
Mert az ő élete nem rólam szól. Nem az én feladatom, nem az én felelősségem, és nem az én dolgom eldönteni, ki hogyan éljen.
És addig nem leszünk igazán szabadok, amíg nem tudunk megengedésben lenni azzal, hogy mások mit választanak… vagy mit nem választanak.
Vasárnap aztán adtam magamnak egy kis teret. Elmentem naplózni egy cuki kis kávézóba, sétáltam egyet a Citadellán, olvastam egy fantasztikus könyvet, és hosszú idő után végre elmentem edzeni is. 💪🏼
Őszintén? Nem volt kedvem. De a testem már nagyon jelzett.
És amikor elmentem… annyira jó volt.
I am back, baby. 😉
Azóta újra járok edzeni, és egyszerűen sokkal jobban érzem magam a testemben.
